Nincs itt az ideje a politikai megnyilvánulásoknak – nyilatkozta lapunknak Kiss István, a város önkormányzatának egyetlen MSZP-s tagja. A kompenzációs listáról bekerült, majd a pénzügyi bizottság elnöki posztját megkapó képviselő úgy gondolja, hogy most mindenkinek össze kell fognia. Vele beszélgettünk.
– Nagyon nehéz Törökbálint pénzügyi helyzetéről aktuálisan beszélgetnünk, hiszen ami most igaz, lehet, hogy az újság megjelenésekor már nem. Mégis, nagyjából most mi a helyzet?
– A készülő költségvetéssel kapcsolatban jelenleg még sok bizonytalansági tényezővel kell számolnunk. Bizonytalanság van az adóbevételek tekintetében, még nincs pontos adat arról, hogy mekkora összeggel lehet reálisan számolni. De bizonytalan például a Bálint Márton tagiskola sorsa is, hiszen nem lehet tudni, hogy az állam milyen módon fogja kezelni a problémát. Folynak ugyan tárgyalások, de jelenleg az sem biztos, hogy kapunk-e valamiféle kompenzációt. Az előbbi példák miatt egyelőre inkább az irányvonalak tisztázása történik. Az biztos, hogy az ad hoc bizottság egy nagyon komoly munkát tett le az asztalra, amely a legrosszabb eshetőséggel számol és sajnos minden területen komoly megszorításokra tesz javaslatot.
– Ha jók az információim, akkor nem „csak” ez a 2,2 milliárd forint fog hiányozni a kasszából, hanem a gazdasági válság miatt is lesz még kiesés az adóbevételekből?
– A gazdasági válság okozta hatásokat most érezhetjük leginkább, így várhatóan 20 százalékkal kevesebb lesz az adókból befolyt összeg, ez nagyjából még 800 millió forint kiesést jelent.
– Elég hamar bekerültél a mélyvízbe, hiszen a pénzügyi bizottság elnökének választottak, és pár hónapra rá – persze nem emiatt – csőd közelbe került a város. Te ezt hogyan éled meg?
– Nagyon nehezen. Hiszen most egy olyan hatalmas pofont kapott az önkormányzatunk, amelytől egyből a padlóra került. Most a rászámolás folyik, és csak remélem, hogy képesek leszünk felállni. Természetesen nekem is teljesen más terveim voltak, de a kialakult helyzet miatt most a legfontosabb feladatunk a megfelelő lépések előkészítése és megtétele lett. Szerintem Törökbálinton gyökeres szemléletváltásra van szükség, és a mostani kényszerhelyzet miatt ez már nem odázható el. Két olyan stratégiai kérdést említenék, amivel az önkormányzat eddig még nem foglalkozott. Az egyik az önkormányzati vagyon feltöltése vagy növelése, a másik az iparűzési adótól való függés minimalizálása.
– Szerinted milyen egyéb lehetőségek vannak bevételteremtésre az iparűzési adón kívül?
– Törökbálintnak a 20 év alatt lett volna lehetősége arra, hogy a vagyonát növelni tudja, példaként a területszerzést említeném. Egyébként egy településnek sok lehetősége van arra, hogy az iparűzési adón kívül bevételre tegyen szert, de sajnos ezek egyike sem lehet most aktuális. De ha iparűzési adóban gondolkodunk, akkor szerintem nekünk nem azt az utat kell bejárnunk, mint Budaörsnek. Kereskedelmi és gazdasági létesítmények helyett jobb lenne szellemi műhelyeket idecsábítani, például számítástechnikai vagy akár egészségügyi cégeket. Annak idején a programunkban szerepelt a városmarketing ügynökség létrehozása. Fontos lenne, hiszen a törökbálintiak számára elfogadható vállalkozásokat a mai körülmények között már csak profi módszerekkel lehet idecsábítani.
– Ha már a marketingnél tartunk, mennyire vagy megelégedve a jelenlegi helyzet kommunikálásával, gondolok itt elsősorban a lakossági tájékoztatásra?
– A testület többségének ez a pofon fájdalmasabb volt, hiszen „családon” belül kapták, és érthető volt a kezdeti bénultság. Azonban az biztos, hogy erőteljesebb és a kialakult helyzetet részleteiben feltáró kommunikációt kell folytatni a lakosság irányába, hiszen a hamarosan meghozandó, kényszerű döntések okairól tudniuk kell és meg kell érteniük azt.
– Jól érzem, hogy úgy gondolod: most egy igen nagy pofont kapott Törökbálint, de ennek hatására meg fog változni a szemlélet, és ha nem is most, de akár pozitívan is kijöhetünk ebből az egészből?
– Igen. Abban az esetben, ha a testület képes szemléletet váltani és az eddigi struktúrákat átalakítani, akkor középtávon akár pozitív eredményeket is elérhetünk.
– Nektek most MSZP-sként könnyű dolgotok van, hiszen a törvény elfogadása után volt, aki a kormányt és volt, aki Törökbálint vezetését hibáztatta. Ti mindkettőnek ellenzéke vagytok, mennyire lesztek konstruktívak a helyi Fidesz-vezetéssel?
– Én mindig is amellett kardoskodtam, hogy itt, helyben a nagypolitikai csatározásokat félre kell tenni. Hiszen én elsősorban törökbálinti vagyok, és csak utána beszélhetünk arról, hogy milyen a „politikai” beállítottságom. Most azonban nincs itt az ideje a politikai megnyilvánulásoknak. A kialakult helyzet nagyon súlyos és most mindenkinek arra kell törekednie, hogy kezelni tudjuk. Sajnos benne van a pakliban, hogy ha magunktól nem tudjuk megoldani a problémánkat, akkor egy adósságkezelési biztos fogja megtenni ezt helyettünk, ami együtt jár az önrendelkezésünk felfüggesztésével. Egyébként itt jegyezném meg, hogy van a hivatalnak két olyan területe, amelyeket a megszorítások ellenére véleményem szerint erősíteni kell. Az egyik az adóiroda, a másik pedig a szociális iroda. Ha az adóiroda kapacitását növelni tudnánk, nagyobb lenne a felderített és kint lévő adóknak a behajthatósága. A szociális iroda tekintetében pedig egészen egyszerűen azt gondolom, hogy a jelen történések kárvallottjai semmiképpen sem lehetnek a rászorultjaink.
– Nagyon gyorsan kellett dönteni az önkormányzatnak a megszorításokról. Egyetértetek a megszorítások mértékével és mikéntjével?
– Ép ésszel nem lehet egyetérteni semmilyen megszorítással, de el kell fogadni, mert most nincs más lehetőség. Illetve a másik lehetőség, a város csődje ennél jóval rosszabb.
– Szerinted mennyi idő kell a városnak, hogy nagyjából egyenesbe jöjjön?
– Ez elsősorban attól függ, hogy a jövőt tekintve milyen koncepció mellett teszi le a voksát a testület. De ebből a helyzetből felállni minimum két-három év.

N.G.