A Jóakarat Kör 20 évvel ez előtt alakult néhai dr. Elek Sándorné, Katica, és több, jó szándékú, jót tenni akaró törökbálinti ötlete nyomán. A 2010. október 16-án megtartott bálon – amelynek bevétele az egyesület munkáját segíti – is megemlékeztünk az alapítókról. 20 éve töretlenül folytatjuk azt a munkát, amelyet elődeink megálmodtak, elkezdtek, és büszkék vagyunk rá, hogy álmukat tovább tudjuk vinni. Mindig voltak emberek, akik ezt a munkát olyannyira fontosnak tartották, hogy elegendő időt, munkát tudtak adni az ügyért.
Az egyesület a munkáját a törökbálinti rászorultak körében fejti ki, jelenleg mintegy 110 rászoruló család kap folyamatos segítséget. Kéthetente ruhaosztást rendezünk, összegyűjtjük a máshol feleslegessé vált bútorokat, elektromos cikkeket és szükség szerint olyan családhoz juttatjuk, ahol éppen a legnagyobb szükség van ezekre. Az egyre emelkedő gyógyszerárak, az egyre nagyobb elszegényedés miatt a családnak nyújtott gyógyszertámogatás az egyesület bevételének majdnem 50 százaléka. Számtalanszor nyújtunk év közben pénzbeli támogatást hirtelen munka nélkül maradt embereknek, vagy olyanoknak, akiknek annyi pénzük sem marad, hogy egy kiló kenyeret tudnának vásárolni. A támogatandók hosszú sorához nem érünk el, hiszen az anyagi lehetőségek számunkra is végesek. Az eddig eltelt időszakban azonban jelentős támogatást kaptunk a város önkormányzatától. Óriási segítséget jelent mindazon törökbálinti jóakaratú emberek felajánlása, akik az általuk már nem használt ruhákat, eszközöket nem az enyészet számára dobják ki, hanem felajánlják az egyesületnek.
A 2010-es év báljának bevételét szerettük volna az idén is az egyesület gördülékeny munkájához felhasználni. Megtapasztaltuk azonban, hogy saját nyomorúságunkon, szükségeinken kívül vannak emberek, élethelyzetek, amelyek saját bajunknál is nagyobbak. Október elején Devecsert és Kolontárt elöntötte az ajkai timföldgyár vörös iszapja. Devecseren a katasztrófa 270 házat érintett. A Jóakarat Kör tagjai úgy döntöttek, hogy a bál bevételével devecseri családokat segít. November 10-én indultunk útnak Szilber Tibor egyesületi elnökkel. Előre egyeztetett időpontban érkeztünk a devecseri Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálathoz, ahol már vártak bennünket a családok, akik között szétosztottuk a pénzbeli adományt.
A családsegítő szolgálat intézményvezetője beszámolt arról a minden emberi erőt igénybe vevő szolgálatról, amely a katasztrófa nyomán hirtelen rájuk szakadt. Éjjel és nappal fogadják a rászorulókat, felmérik a családok szükségleteit, koordinálják a segélyek szétosztását. Szavai lendületesek, intézkedései gyorsak, ám szeméből a több hete megállás nélkül végzett munka fáradtsága, megtörtsége tekintett ránk. Példaadó, hogy ebben a munkában volt ideje küldöttségünket fogadni, beszélgetni – mindezt mosolyogva és odaadóan. A családok, akik támogatást kaptak, elmondták, hogy egyik óráról a másikra elveszítettek mindent. Megnéztük a valamikori házukat, amely örökre használhatatlanná vált. Az egyik család kertészettel foglalkozott. Az ár elvitte több hónapos munkájukat, elvitte a várt bevételt, melyre a virágok árusításából számítottak halottak napja környékén, és elvitte a hitet a reménnyel együtt. Most egyik ismerősüknél húzták meg magukat, várva valamiféle kártalanításra. Kölcsönruhákban járnak.
Aki nem élt át hasonlót életében, hogy egyik pillanatról a másikra földönfutóvá válik, nem is tudja, milyen érzés ez. Velük találkozva megerősödtünk abban, hogy a pénzbeli támogatás jó helyre érkezett. Nincs az a segítség, amely ebben a helyzetben elegendő lenne.
A Jóakarat Kör bálján sok vendég tisztelt meg bennünket jelenlétével, remélve, hogy a bálra megvásárolt jegyekkel jó ügyet szolgál. Köszönjük minden egyes vendégünknek, hogy közvetett módon hozzájárult a katasztrófa sújtotta családok megsegítéséhez. Így ebben az évben nem csak számos törökbálinti családnak nyújthattunk segítséget, hanem két devecseri család is részesülhetett a törökbálinti jóakaratú emberek adományából.
László Tünde
