Ami történt, az nem ad sok okot a viccelődésre, de ha már fogalommá vált a „varsói gyors”, nos, akkor nekünk most a pestivel támadt ütközésünk. Egy olyan törvénymódosításról kérdeztük Turai István polgármestert, amely jelentősen befolyásolja Törökbálint gazdálkodását és jövőjét.

– Polgármester úr! November 8-a alighanem emlékezetes dátum marad városunk történetében. A dr. Bóka István (Fidesz) balatonfüredi polgármester, országgyűlési képviselő által beterjesztett törvénymódosítást ezen a napon fogadta el – nagy többséggel – a parlament. Törökbálintot a döntés rendkívül hátrányosan érinti. Mit tartalmaz valójában a módosítás?
– Az előterjesztett javaslat a helyi adókról szóló törvényt módosítja egy ponton. A lényege az, hogy a távközlési profilú cégek helyi adójukat ne azon a településen fizessék meg, ahol a székhelyük van, hanem kerüljön szétosztásra mindazon települések között, ahol előfizetőik vannak. Egészen pontosan: minden olyan település telephelynek számít ezentúl, ahol előfizetője van a távközlési cégnek. A mi számunkra ez azt jelenti, hogy Törökbálint büszkesége, legnagyobb adófizetőnk, az egyik piacvezető mobilszolgáltató jövőre gyakorlatilag országszerte több száz településen fogja szétosztani az iparűzési adóját. Mondanom sem kell: költségvetésünk igen jelentős bevételi forrástól esik el.
– Mekkora a kieső összeg?
– Pontos összeget nem lehet mondani, hiszen az majd csak jövőre keletkezik. Amit számítunk, az valószínűleg nem lesz kevesebb, mint 2,2 milliárd forint. Ez a mi 7,5 milliárd forintos évi költségvetésünknek több mint 29 százaléka, ugyanakkor működési bevételeinknek 43,4 százaléka, tehát közel a fele.
A távközlési cégek most megváltozott iparűzési adóztatása működési bevételeinket 2,9 milliárd forintra csökkenti. Ha ezt egybevetem az idei 4,3 milliárdos működési kiadásainkkal, akkor a törvénymódosításból eredő hiányunk 1,4 milliárd forint. Erre működési hitelt nem tudunk felvenni, tekintettel arra, hogy az iparűzési adó jelentős csökkenéséből adódóan a város hitelképessége is romlik. A helyzet tehát a működési kiadások csökkentésével, intézménybezárásokkal vagy kötelező önkormányzati feladatok átadásával lenne kezelhető. Nem akarom túlreagálni a következményeket, de a csökkenés nagysága oly mértékű, hogy az kiteszi mindhárom iskolánk teljes évi költségvetését (1669 fő tanuló), valamint két óvodánk és a bölcsőde költségvetésének együttes összegét!
– Ha a bevétel kiesése a működésben is fennakadásokat okoz, akkor mi lesz a város megkezdett beruházásaival? Azokat is veszély fenyegeti?
– Sajnos igen. Már több alkalommal szó esett róla: előkészítettük a településközpont megújítását, új városháza építését, amelyhez pályázaton 833 millió forint uniós támogatást nyertünk. Erről most lehet, hogy le kell mondanunk, ugyanis nem lesz miből hozzátenni az 1,2 milliárd forintnyi önerőt. Bár elvben van forrásunk rá, hiszen még 2008-ban döntött a testület egy kedvezményes kamatozású, támogatott EIB-hitel felvételéről, ám a rendelkezésre álló hitelkeretet nem fogjuk tudni felvenni, ugyanis nem lesz forrásunk a visszafizetéshez. És akkor tegyük hozzá: a projekt megvalósulása érdekében az előkészítésre ez idáig már közel 300 millió forintot költöttünk.
Idén tavasszal kezdtük meg egy 16 tantermes, 8 szaktantermes tagiskola, tornacsarnok és tanuszoda építését, amelyre közbeszerzési eljárás eredményeként kötöttünk koncessziós szerződést. Az épület szerkezetkész, az építkezés 45 százalékos készültségű. A szerződés nyolc éven keresztül évi 1,4 milliárd forintos fizetési kötelezettséget rögzít. A szerződés megkötését természetesen alapos számítások előzték meg, döntésünket arra az iparűzésiadó-bevételre alapoztuk, amelyet az idetelepült távközlési vállalkozástól reméltünk. Fizetési kötelezettségünknek nem fogunk tudni eleget tenni, és a szerződés felbontása beláthatatlan következményekkel járhat.
– Más településeket hogyan érint a törvény módosítása? És remélhetünk-e valamiféle segítséget szorult helyzetünkben a kormánytól?
– Az világosan látszik, hogy azok a települések, ahol nincsenek távközlési profillal dolgozó cégek, nyernek ezen az ügyön. A kisebbek kevesebbet, a nagyobbak többet, alapvetően attól függően, hogy hány előfizető van az adott településen. Távközléssel foglalkozó cégnek Törökbálinton kívül csak néhány helyen van székhelye az országban, legtöbbjüknek a fővárosban. A főváros elvben lehetne a „szövetségesünk” ám az ott kieső bevétel aránya a költségvetés főösszegében lényegesen kisebb, mint nálunk. A visszaosztás is kedvez a fővárosnak – legalábbis erősebben mérsékli a veszteséget –, hiszen a legtöbb előfizető mégiscsak Budapesten van. Szembe kell néznünk a ténnyel: egyedül vagyunk károsultak 3200 nyertes önkormányzattal szemben.
A másik kérdésére azt tudom felelni, hogy folynak a tárgyalások a kormány képviselőivel arról, hogy milyen átmeneti intézkedések képzelhetők el a keletkező krízis kezelésére. Biztos vagyok benne, hogy miniszterelnök úr is egyetért azzal, hogy ilyen mértékű, váratlan bevételkiesésre egyetlen önkormányzat sem lehet felkészülve. Tartós kötelezettségvállalásainkat joggal alapoztuk a helyi adókról szóló törvényre. Nem lehettünk felkészülve arra, hogy egyetlen – ráadásul nem is a kormánytól érkezett módosító indítvány – ilyen mértékű visszaesést okozhat.
– Nem gondolja-e Polgármester Úr, hogy a törvénymódosítás az igazságos elosztás irányába tett lépés? Gondoljuk csak meg: a telefonok használata országosan valahogy mégsem köthető Törökbálinthoz!
– Az igaz, hogy nem köthető telefon, mobilinternet vagy bármi más távközlési szolgáltatás használata kizárólag Törökbálinthoz. Ám nem csak e szolgáltatások használatáról van szó. A szolgáltatás megvalósulásának nem kis része a székhelyen található informatikai háttértől függ. Egy ilyen háttér üzemeltetése pedig jelen esetben csak és kizárólag Törökbálinthoz kötődik. Több száz ember dolgozik ezen a székhelyen, és azt sem szabad elfelejteni, hogy jelenlétével, forgalmával városunkat terheli. Tisztában kell lennünk azzal is, hogy a puszta léte is jelenthet biztonsági kockázatot, hiszen minden nagy informatikai központ egyben célponttá is válhat.
Ráadásul a távközlési cég nem csak távközlési szolgáltatást végez, hanem fejleszt is: új rendszereket, szolgáltatásokat, olyanokat, amelyeket ma még nem használunk, de néhány év múlva beépülnek a szolgáltatásba. Erre pedig komoly erőt fordít a cég, olyan erőforrást, amely itt van jelen nálunk, Törökbálinton, és nem másutt.
– Jelenthet gondot az adómegosztás a távközlési cégeknek? Valószínűleg nem lesz egyszerű nyilvántartani az előfizetői névsor változásait.
– Tudjuk, hogy gondot fog okozni. Nem a helyi adóirodáknak, hanem a távközlési cégeknek. Gondoljunk csak bele: napról napra változik az előfizetői nyilvántartás, és az adókulcs is eltérő településenként. Mindezek nyilvántartása informatikai oldalról nézve talán nem jelent gondot. A plusz adminisztrációs teher majd ott keletkezik, amikor éves adófeltöltést, adóbevallást kell készíteni 3200 (!) települési önkormányzat felé. És a bevallást – a jelen előírások szerint – papíron kell a polgármesteri hivatalba beküldeni. Ez ugye nem az a sokat hangoztatott irány, amely a bürokrácia egyszerűsítéséhez vezet…
A magam részéről azonban ennél sokkal súlyosabb kérdésnek érzem a következőt. Az önkormányzatokat törvényi előírás kötelezi arra, hogy megválasztásukat követően zárós határidőn belül készítsék el ciklusprogramjukat, amelyet a választáson kapott négy évre szóló felhatalmazás gazdasági programja alapoz meg. Ha tehát négy évre kell tervezni, közben pedig a jogszabályok váratlanul és kiszámíthatatlanul változtatják meg a körülményeinket, akkor vajon mi értelme a négyéves tervnek? Lehet-e, érdemes-e komolyan venni a gazdasági program elkészítését, ha ki vagyunk, ki lehetünk téve olyan változtatásoknak, amelyek fenekestül forgatják fel az egész koncepciót?
– Polgármester úr, mit lehet tenni ebben az új helyzetben?
– E sorok írásakor még nincs 24 órája, hogy a parlamenti döntés megszületett. A „katasztrófa” megtörténte után most folyik a károk felmérése. Munkatársaimmal együtt folyamatosan számolunk, mérlegelünk a polgármesteri hivatalban. Ha számba vettük veszteségeinket, akkor fogunk javaslattal élni a kárelhárításról, újjáépítésről. Nem lesz egyszerű feladat, sok feszültséggel, fájdalmas lemondással fog együtt járni. Megszokottá vált dolgokról: kedvezményekről, szolgáltatásokról kell majd lemondanunk. De hiszem azt, hogy lesz megoldás, és nem hagynak minket magunkra. Hiszem azt, hogy a kormánnyal mint a társadalmi egyenlőség és igazságosság hirdetőjével és letéteményesével, meg fogunk tudni, meg kell tudnunk egyezni egy elfogadható, a jelenleg láthatónál kevésbé fájdalmas megoldásban.

P.I.