Varga Norbert két számban is felnőtt országos bajnok

Településünk lakója, Varga Norbert több serdülő és ifjúsági versenyen elért dobogós helyezései után két számban is az aranyérmet hozta el a kajak-kenu felnőtt országos bajnokságról. Vargával többek között a kezdetekről, a kajakosok életviteléről és a szomorú aktualitás miatt Kolonics Györgyről is beszélgettünk.

– Hogy kerültél kapcsolatba a kajakkal? Hány évesen kezdtél el sportolni?
– Mikor 11 éves lettem, szüleim úgy gondolták, hogy a nagyobb energiaigényem miatt valamit sportolnom kellene. Édesapám csak azt tudta, hogy focista és bokszoló nem leszek, és mivel a kajaksport már ekkor is híres és jó volt Magyarországon, levitt a lágymányosi szpari telepére egy táborba. Eleinte nem tetszett a dolog, ugyanis az volt a rendszer, hogy a szülők reggel levitték a gyerekeket, és este nyolckor elvitték. Naponta két edzés volt, közben fociztunk, mozogtunk. Mondtam a szüleimnek, hogy én inkább csak reggel járnék, mert délután otthon szeretnék focizni és bringázni a haverokkal. De szüleim kijelentették, hogy lent fogok maradni, és egy idő után belerázódtam a dologba. Az első évben öt edzőm volt, majd jött egy jó edző, és akkor fogott meg igazán a dolog.
– Jelenleg is Lágymányoson edzel?
– Nem. Papíron szegedi vagyok, de helyileg néha Csepelen, néha Szegeden, néha Szolnokon edzek. A felnőtt mezőnyben nincsenek ilyen röghöz kötött csapatok. Van egy edző, aki alá több helyről származó versenyző tartozik, az edzési helyeket pedig váltogatják.
– Jelenleg is azzal az edzővel edzel, aki végül megszerettette veled a sportot?
– Nem. Ez egy kicsit bonyolult történet. Az akkori edzőm, Nagy László nagyon jó edző volt, ő készítette fel Storcz Botondot is a versenyekre. Mikor átjött a Spartacusba, voltunk négyen fiúk, akiket edzett, és akiknek nagyon jól ment a sport, de a vezetőség valamiért el akarta őt távolítani, ezért a csapat elkezdett bomlásnak indulni. Ezt érzékelve Nagy László átküldött minket egy jó barátjához, Séra Miklóshoz, aki viszont sajnos tavaly télen elhunyt. Ekkor visszavett minket Laci bácsi, de kapott maga mellé egy fiatal segítőt Hűvös Viktor személyében. Ők ketten nem tudtak együtt dolgozni. És ezért mi sem voltunk az igaziak. Miután Laci bácsi elment, egy hét sem telt el és a négyes csapatunk megverte a Vereckei-féle négyest az olimpiai válogatón.
– Mikor jöttek az első eredményeid?
– Az én pályafutásom úgy indult, hogy egyes menő lesz belőlem. Ez azért volt így, mert az ifiben 17 évesen 180 centi és 80 kiló voltam. Kiemelkedtem a mezőnyből és mindent megnyertem országos szinten. Nemzeti szinten viszont a németek ellen nem tudtam labdába rúgni, mert ők már akkor kétszer akkorák voltak, mint mi.
– És akkor most már a felnőttek között versenyzel?
– U-23-as vagyok, de próbálok minél többet a felnőttben versenyezni, mivel Vereckeiék és az előttük lévők is úgy nőttek föl, hogy ez a korcsoport nem volt, ez az új világ találmánya.
– Egyesként indultál, most jelenleg mely számokban versenyzel?
– Séra Miki mondta két éve, hogy belőlem csapathajóst csinál, mivel úgy látja, hogy csapathajósként pár év alatt világbajnok lehetek. A következő években kettesben indultam el válogatókon, különböző partnerekkel, ahol mindig dobogós helyeken végeztünk. Idén jött el a fordulat, ugyanis Babella Balázs világbajnok észrevette, hogy mindig jó helyen végzek, de mindig más társsal. Megkért, hogy evezzek vele. Az első olimpiai válogatónkon harmadikak lettünk 200 párosban, a Kammerer–Kucsera páros megvert minket, de mivel ők lemondták a Világkupán való részvételt, ezért ott mi indulhattunk.
– Nemrég volt a felnőtt országos bajnokság is.
– Igen. Ott a Babellával megnyertük a 200 párost, majd egy, közvetlenül a verseny előtt összedobott csapattal a négyest is.
– A kajak-kenu sport Magyarországon olyan, hogy ha valaki benne van a hazai elitben, az ott van a világ legjobbjai közt is. Milyen nemzetközi eredményekkel büszkélkedhetsz?
– Első világversenyeim az Európai Olimpiai Reménységek Versenyei voltak, ezek a versenyek igazából a serdülő Eb-nek felelnek meg, azzal a különbséggel, hogy itt egy országból csak két versenyző indulhat. Ezen a versenyen egy serdülő három éven keresztül versenyezhet, én mind a három évemben hoztam el érmeket, köztük aranyakat is. Ifi Eb-n egyszer indultam, ott 500 négyesben harmadikok lettünk.
– Igen jó reményekkel tudsz a jövőbe tekinteni. Mit szeretnél még elérni?
– A 200 párost tovább szeretném erőltetni, de szívesen elcserélném a 200 négyesre. U-23-ban pedig 500 négyesben szeretnék próbálkozni.
– Négy év múlva olimpia?
– Igen, de addig sok mindent le kell tenni az asztalra.
– Hogy néz ki egy edzésnapod?
– Már a reggelire is figyelnünk kell, mert zsírosat nem ehetünk, és ekkor vesszük be a soktablettás vitaminkészítményünket. Délelőtt edzés, utána jönnek a táplálékkiegészítő turmixok. Délutánig pihenés, utána edzés. Nagyon oda kell figyelni az étkezésre, naponta legalább hatszor kell enni, és oda kell figyelni az alvásra is. Az egész mögött egy nagy rendszer van.
– Gondolom, ilyen fiatalon ez nem ­könnyű.
– Ezen a nyáron idáig kétszer voltam bulizni.
– Említetted, hogy több helyszínen is edzel. Ezt anyagilag hogyan lehet bírni?
– Ha versenyekre utazunk, azt a szövetség fizeti, de ha Magyarországon belül utazunk, azt nekünk kell állnunk. Ez is elég megterhelő, hiszen ha Szegedre kell lemennem, az egy tank benzin. Ennek finanszírozásában a szüleim segítenek.
– A nagy versenyzőknél mindig látjuk, hogy vannak szponzorok, te hogy állsz velük?
– Nekem is van szponzorom, de ők nem anyagilag, hanem az egyik táplálékkiegészítővel, a másik pedig napszemüveggel támogat. Ez is nagy segítség, hiszen van olyan időszak, amikor havi 50 ezer forint értékű táplálékkiegészítőt kell magunkhoz venni.
– A sportolás mellett tanulsz is?
– Igen. Eddig Szegeden tanultam a Közgázon, de azt egy kicsit nehéznek tartottam, ezért váltanom kellett. Elmentem Kecskemétre közgazdaság–vidékfejlesztés szakra.
– Van, amit még sokáig nem tud az ember kikerülni, ha kajak-kenuról van szó, ez Kolonics György halála. Vannak személyes élményeid vele kapcsolatban? Hogyan érintett a tragédiája?
– Napi kapcsolatban voltunk, köszöntünk egymásnak, néha beszélgettünk, de ennél több nem volt köztünk. Halála mindenkit megviselt a kajak-kenuban. Szörnyűnek tartom, hogy az emberek egyből arra asszociáltak, hogy Koló halála mögött a dopping van. Ő már szinte betegesen doppingellenes volt. Ha kapott egy táplálékkiegészítőt, akkor azt a saját pénzén elvitte bevizsgáltatni, hogy biztos tiszta-e. Nagyon kevés izotóniás italt ivott. Szerintem részben az is vezethetett halálához, hogy nagyon kevés káliumhoz jutott a szervezete, és a káliumhiány a szív leállását is okozhatja. Illetve egyszer régen meg is fázott, az egyik szívizma meggyengült, és talán ez is hozzájárulhatott a tragédiához.