Feleki Lászlónak, a Szőnyi Erzsébet zeneiskola igazgatójának emlékező beszédével és az iskola zenés műsorával emlékezett Törökbálint Város Önkormányzata október 6-án az aradi vértanúkra. Az Öreg Temetőben megtartott megemlékezésen részt vett Turai István polgármester, a település önkormányzati képviselői, a pártok képviselői és a civil szervezetek tagjai.
Az aradi vértanúk kivégzése
Az 1848–1849-es szabadságharc végét jelentő világosi fegyverletételkor a tábornokok azt hitték, hogy az oroszok megvédelmezhetik őket Haynautól, de csalódniuk kellett. Augusztus 22-én az oroszok elvették fegyvereiket, majd másnap átadták őket az osztrákoknak. Augusztus 25-én érkeztek Aradra, s még aznap megkezdődtek a kihallgatások.
A nemzetközi közvélemény a megbocsátást javasolta, ám Zsófia, Ferenc József anyja és Schwarzenberg miniszterelnök, akik nagy hatást gyakoroltak a fiatal uralkodóra, úgy ítélték meg, hogy kemény kézre van szükség a lázadó magyarokkal szemben. Schwarzenberg szerint: „A kegyelem jó dolog, de előbb egy kicsit akasztunk. Nem szabad visszariadnunk egy vérfürdőtől” – tette hozzá. Ezután parancsot küldtek Haynau táborszernagynak, hogy a végrehajtott halálos ítéleteket jelentse.
A foglyokat felségsértés címén halálra ítélték. Haynau táborszernagy, a „bresciai hiéna”, miután a per tárgyalásvezető hadbírájától megkapta az ítéleteket megerősítés végett, október 2-án rendelkezett a kivégzés módozatairól, s október 6-ára, Latour halálának évfordulójára tűzte ki a kivégzéseket. Kilenc főtisztet mint a gonosztevőket kötél általi halálra, négyet „kegyelemből” golyó általi halálra ítéltek.
Október hatodikán, a hajnali órákban az aradi vár sáncárkában agyonlőtték Kiss Ernő altábornagyot, Dessewffy Arisztid és Schweidel József vezérőrnagyot, Lázár Vilmos ezredest. Néhány órával később a bitófa alá vezették Pöltenberg Ernőt, gróf Leiningen-Westerburg Károlyt, Lahner Györgyöt, Aulich Lajost, Damjanich Jánost, Knezic Károlyt, Török Ignácot, Nagysándor Józsefet, gróf Vécsey Károlyt. A megtorlásnak esett áldozatul ugyanezen a napon, Pesten gróf Batthyány Lajos, aki az első független felelős magyar kormány miniszterelnöke volt.
Az áldozatok méltósággal viselték sorsukat: Pöltenberg Ernő midőn végignézett a bitófa alá állított társain, azt mondta: „Szép küldöttség megy Istenhez a magyarok ügyében repraesentálni.” A kivégzést követően az elítélteket elrettentésül közszemlére tették ki, majd este az agyonlőtteket a sáncárokban, a felakasztottakat a vesztőhelyen temették el. Mivel a kivégzettek ruhái a hóhért illették, ezért a felakasztottakat levetkőztetve helyezték hol a bitófa elé, hol mögé, majd melléjük döntötték az akasztófaoszlopokat is.
Az osztrák minisztertanács határozatának következtében mintegy 170 főt végeztek ki, 1500 elítélt került börtönbe, 40-50 ezer embert kényszersorozással vittek el és több ezren menekültek emigrációba. A kivégzések nemzetközi tiltakozást váltottak ki. Palmerston, Anglia miniszterelnöke a következőképpen ítélte meg a történteket: „Az osztrákok a legnagyobb vadállatok azok közül, akik valaha a művelt ember nevet birtokolták; kegyetlenkedésük Galíciában, Olaszországban, Magyarországban és Erdélyben csupán az afrikai és haiti négerek eljárásához hasonlítható.”