Feleki Lászlónak, a Szőnyi Erzsébet zeneiskola igazgatójának emlékező beszédével és az iskola zenés műsorával emlékezett Törökbálint Város Önkormányzata október 6-án az aradi vértanúkra. Az Öreg Temetőben megtartott megemlékezésen részt vett Turai István polgármester, a település önkormányzati képviselői, a pártok képviselői és a civil szervezetek tagjai.

Az aradi vértanúk kivégzése
Az 1848–1849-es szabadságharc végét jelentő világosi fegyverletételkor a tábornokok azt hitték, hogy az oroszok megvédelmezhetik őket Haynautól, de csalódniuk kellett. Augusztus 22-én az oroszok elvették fegyvereiket, majd másnap átadták őket az osztrákoknak. Augusztus 25-én érkeztek Aradra, s még aznap megkezdődtek a kihallgatások.
A nemzetközi közvélemény a megbocsátást javasolta, ám Zsófia, Ferenc József anyja és Schwarzenberg miniszterelnök, akik nagy hatást gyakoroltak a fiatal uralkodóra, úgy ítélték meg, hogy kemény kézre van szükség a lázadó magyarokkal szemben. Schwarzenberg szerint: „A kegyelem jó dolog, de előbb egy kicsit akasztunk. Nem szabad visszariadnunk egy vérfürdőtől” – tette hozzá. Ezután parancsot küldtek Haynau táborszernagynak, hogy a végrehajtott halálos ítéleteket jelentse.
A foglyokat felségsértés címén halálra ítélték. Haynau táborszernagy, a „bresciai hiéna”, miután a per tárgyalásvezető hadbírájától megkapta az ítéleteket megerősítés végett, október 2-án rendelkezett a kivégzés módozatairól, s október 6-ára, Latour halálának évfordulójára tűzte ki a kivégzéseket. Kilenc főtisztet mint a gonosztevőket kötél általi halálra, négyet „kegyelemből” golyó általi halálra ítéltek.
Október hatodikán, a hajnali órákban az aradi vár sáncárkában agyonlőtték Kiss Ernő altábornagyot, Dessewffy Arisztid és Schweidel József vezérőrnagyot, Lázár Vilmos ezredest. Néhány órával később a bitófa alá vezették Pöltenberg Ernőt, gróf Leiningen-Westerburg Károlyt, Lahner Györgyöt, Aulich Lajost, Damjanich Jánost, Knezic Károlyt, Török Ignácot, Nagysándor Józsefet, gróf Vécsey Károlyt. A megtorlásnak esett áldozatul ugyanezen a napon, Pesten gróf Batthyány Lajos, aki az első független felelős magyar kormány miniszterelnöke volt.
Az áldozatok méltósággal viselték sorsukat: Pöltenberg Ernő midőn végignézett a bitófa alá állított társain, azt mondta: „Szép küldöttség megy Istenhez a magyarok ügyében repraesentálni.” A kivégzést követően az elítélteket elrettentésül közszemlére tették ki, majd este az agyonlőtteket a sáncárokban, a felakasztottakat a vesztőhelyen temették el. Mivel a kivégzettek ruhái a hóhért illették, ezért a felakasztottakat levetkőztetve helyezték hol a bitófa elé, hol mögé, majd melléjük döntötték az akasztófaoszlopokat is.
Az osztrák minisztertanács határozatának következtében mintegy 170 főt végeztek ki, 1500 elítélt került börtönbe, 40-50 ezer embert kényszersorozással vittek el és több ezren menekültek emigrációba. A kivégzések nemzetközi tiltakozást váltottak ki. Palmerston, Anglia miniszterelnöke a következőképpen ítélte meg a történteket: „Az osztrákok a legnagyobb vadállatok azok közül, akik valaha a művelt ember nevet birtokolták; kegyetlenkedésük Galíciában, Olaszországban, Magyarországban és Erdélyben csupán az afrikai és haiti négerek eljárásához hasonlítható.”

Az aradi vértanúk, Barabás Miklós litográfiáján Knezic Károly, Nagysándor József, Damjanich János, Aulich Lajos, Lahner György, Poeltenberg Ernő, Leiningen-Westerburg Károly, Török Ignác, Vécsey Károly, Kiss Ernő, Schweidel József, Dessewffy Arisztid, Lázár Vilmos