Sok újdonságot egy havi periodikában aligha mondhat az ember így, a történtek után hetekkel a Magyarországot ért súlyos, kiszámíthatatlan vörösiszap-katasztrófáról és annak következményeiről.
Szívszorítóan a legtragikusabb természetesen e szörnyűségben az, hogy emberáldozatokat is követelt.
Hogy maradandó sérüléseket okozott.

Családokat tett földönfutóvá.
Jóvátehetetlen károkat okozott a természetben.
Amit pedig a konkrét körülményekről tudni lehet, az az, hogy megközelítőleg két héttel a gátszakadás előtt a hatóságok ellenőrizték a MAL Zrt. iszaptározóját, s megfelelőnek, rendben lévőnek találtak mindent. Igaz, s ezt már hazai környezetvédők mondják, hogy az uniós irányelveket megfelelő pontossággal ültetik magyar nyelvre, ám betartatásuk igencsak hagy kívánnivalót maga után. Sőt e tekintetben még korrupcióra is gyanakodnak. Továbbfuttatva e környezetvédői szálat, olyan vélemény is elhangzott (Lenkei Péter, Levegő Munkacsoport), hogy „Magyarországon – 45 évnyi kommunista uralom után – rendkívül fejletlen az emberek környezettudatossága, az erre való nevelés ma még komoly problémát jelent.” Mindez nyilvánvalóan igaz, s a tragédiába torkolló környezeti katasztrófa okának feltárásához vezető igazságnak is a része.
Tudjuk, e rettenet következménye, hogy a tározó menthetetlen (milliós nagyságrendben található még benne ebből a vörös rémből), új védőgátat kell mihamarabb építeni – ez azonban már csak a további mérgezést állíthatja meg.
A Marcal s a folyót tápláló vízgyűjtőrendszer egy része halott.
Maró hatású vörös por terjeng a szélben.
Az egész ország összefogással, segítőkészséggel sietett az ott élők bajainak enyhítésére; a kormány sem teketóriázott – tett.
A témával foglalkozó sok külföldi hír között akad egy meghökkentő, s egy szomorú. Azt írja a Neue Zürcher Zeitung, hogy a politikailag két részre osztott Magyarország a katasztrófa felelősein vitázik. Két részre osztott ország? A választási eredmények tükrében ez a megállapítás meghökkentő tudatlanságra vall. A másik, hogy a Le Temps című – szintén – svájci lap karikatúrát közöl a vörösiszap-tragédiáról. Vegyvédelmi ruhába öltözött magyarok játsszák a vöröslő, holt vizű folyó mellett a Kék Duna keringőt.
Lehet, hogy ez több is, mint szomorú?