A HÉV rövid története úgy, ahogyan azt a Városi és Elővárosi Közlekedési Egyesület (VEKE)  megírta, és amely egyesület a BKV Rt. támogatásával 2004. július 23-án, a törökbálinti HÉV megindulásának 90. évfordulóján az alábbi szövegezésű (fotókat is tartalmazó) plakátot ragasztotta ki a 41-es villamos aznap közlekedő járműveire.

Ezúton ajánlom minden törökbálinti – kitüntetetten pedig a 72-es autóbuszon éppen a harmadik forgalmi dugóba került és emiatt nem túl nyugodt idegzetű – olvasó szíves figyelmébe a művelődési házban november elejéig megtekinthető Időszeletek című kiállítást, amely az egykori Fő-utczát mutatja meg sokszínűen és korabeli képeslapokon többek között az egykori HÉV-állomást is…
„A BBVV (Budapest-Budafok Helyiérdekű Villamos Vasút) 1899 szeptemberében nyitotta meg első vonalát a Gellért tér és Budafok között. A mai Budafok kocsiszín elődje is ekkor épült fel. Nemsokára igény támadt a vonal meghosszabbítására és egy szárnyvonal megépítésére is. 1909. szeptember 4-én a törzsvonalat Nagytétényig hosszabbították, 1914. július 23-án pedig megnyílt a Budafok elágazás–Budaörs–Törökbálint kétvágányú vonal.
Ez azért is érdekes, mert a nagytétényi vonalon Budatéténytől kifelé a 43-as villamos 1983. december 1-jei megszüntetéséig egyvágányú pályán folyt a közlekedés. A törökbálinti vonalon tehát már átadáskor nagyobb utasforgalomra számítottak a létrehozók. Mivel a Ganz gyár késett a megnyitásra rendelt járművek szállításával, a BKVT villamosvasúti társaságtól (mely többségi részvényes volt a BBVV-nél) kölcsönzött kocsikkal indult meg a forgalom. A budafoki kocsiszín is ekkor kapta mai arcát. 1917-ben a járműveket átveszi a BHÉV (Budapesti Helyiérdekű Vasút), a vonalcsoport hivatalos átvétele csak az első világháború után, 1921-ben történik meg, amikor a vállalat önállósul a budapesti villamosközlekedést addig egy kézben tartó BEVV-től (Budapesti Egyesített Városi Vasutak).
A következő 20 évben látványos fejlődésnek nem lehetünk tanúi. A zöldre festett szerelvények a Gellért téren lévő hurokvágánytól indulva, a mai belső Bartók Béla úton a villamossal közös pályán, majd a Fehérvári útra, balra fordulva közlekedtek Budafok, Nagytétény, illetve Budaörs és Törökbálint felé. A 40-es évek elején fővárosi határozat született központi közlekedési csomópontok létrehozásáról. A mai Moszkva tér arculata és vágányhálózata is ekkor alakult ki, és 1942 karácsonyán átadták a Móricz Zsigmond (akkor Horthy Miklós) körtéri végállomást, a máig meglévő „gomba” épülettel.
A második világháború viszont megakadályozta a további fejlődést, bár a nagytétényi vonalat már az 1910-es években Érdig tervezték hosszabbítani, 1949-ben vágányanyag-hiányra való hivatkozással Kamaraerdő és Budaörs között az egyik vágányt fel is szedték. Ekkor kezdődik a vonalcsoport hányatott sorsa. 1950. január 1-jén az elővárosok fővároshoz csatolásával létrejön Nagy-Budapest, a Fehérvári út is egyre beépítettebb lesz, a vonal egyedi, már nem HÉV, még nem villamos állapotával nem nagyon tudtak mit kezdeni. 1952-ben a BHÉV-et a MÁV veszi át, a budafoki vonalcsoport viszont a villamosvasúthoz kerül, de egyéni díjszabással, a kocsik színe is zöld marad, a járatokat számok helyett betűvel jelölték (B-Budafok, N-Nagytétény, T-Törökbálint). Ez az állapot egészen 1958-ig tartott, amikor az újjáalakult BHÉV ismét kezelésébe vette a vonalat. Nem sokáig, ugyanis a környék beépítettsége és a megállók sűrűsége miatt már nem felelt meg a helyiérdekű vasutakkal szemben támasztott elvárásoknak, és 1963. január 1-jétől végleg villamosvasúti kezelésbe került. Megszüntették a törökbálinti szakaszt, Móricz Zsigmond körtér–Budaörs között 41-es, Móricz Zsigmond körtér–Nagytétény között 43-as számmal indítottak villamosjáratot.
1972. december 31-e ismét fordulópont a környék közlekedésében. A 2-es (kelet–nyugati) metró második szakaszának üzembe helyezése szinte egész Budapest közlekedését érintette, a 41-est Budafok Forgalmi telepig rövidítették. Innentől kezdve a pótkocsis szerelvények helyett ikerkocsik, illetve szóló motorkocsik közlekedtek a vonalon. 1977. július 1-jétől ismét rövidült a járat, a ma is használatos kamaraerdei végállomásig. 1984-ben érkezett meg a BKV-hoz 150 újabb Tatra T5C5 típusú motorkocsi. Szeptember 1-jétől a 41-esen is ilyen szerelvények közlekedtek, egészen 1988-ig, amikor a Tatra motorkocsikat átcsoportosították, azóta járnak UV kocsik a vonalon. 1993. május 30-ától az utazási igények színvonalasabb kiszolgálására a 41-es villamos ismét a Móricz Zsigmond körtérig közlekedett, ezzel a Fehérvári úton ismét három viszonylat járt (a 9-es 1986. november 1-jén szűnt meg). 2003. november 1-jétõl viszont – napra pontosan a 9-es megszüntetésének évfordulóján – a 41-es viszonylat a Batthyány térig hosszabbodott!
Ez a meghosszabbítás nem volt minden előzmény nélküli. 2003 januárjában–februárjában a Móricz Zsigmond körtéri váltók befagytak, és a 41-es villamos a Deák térig közlekedett. Itt bebizonyosodott, hogy a belső Bartók Béla út – több véleménnyel ellentétben – képes még egy viszonylat befogadására. A másik kiváltó ok a 4-es metró építésének előkészületei, a Móricz Zsigmond körtér átrendezése volt, mellyel kapcsolatban a járat végállomását a Bocskai út és a Körtér közötti „senki földjére”, a szakorvosi rendelő elé kívánták helyezni, mely az átszállási kapcsolatok romlását, sőt néhány megszűnését vonta volna maga után. A BKV ugyan tervbe vette a hosszabbítást, melyet egy sajtónyilatkozatban közzé is tettek, a konkrét megvalósítást viszont nem tartották időszerűnek. Egyesületünk az érintett kerületek önkormányzataival és más civil szervezetekkel együttműködve síkra szállt a meghosszabbítás érdekében. Hosszas sajtó- és személyes viták után a Főváros Városüzemeltetési Bizottsága is napirendre tűzte az ügyet. 2003. november 1-jén a harc elérte célját: megszületett Buda új, több városrészt átszállási kényszer nélkül feltáró villamosjárata.
Azóta a Kőérberekben épül egy új lakópark, mely a villamos pályájának minimális változtatását, de feltehetőleg újabb utasszám-növekedést is fog eredményezni, ami ismét bizonyítja e – párszor már eltemetett – járat fontosságát.”

(A VEKE tollaival ékeskedett: Scheiblinger Péter)