Végéhez közeledik a 2006–2010 közötti önkormányzati ciklus. Valójában ez csak 2008. január 20-ától számítható, az időközi helyhatósági választás időpontjától, amikortól polgármesterként Turai István kapta vissza a város vezetésének feladatát a választópolgároktól. Vajon mire volt elég ez a csonka ciklus, 48 helyett mindössze 32 hónap? Erről és a jövő terveiről kérdeztük a polgármestert.
– Mit tart ennek az alig több mint fél ciklus sikerének és kudarcának?
– A siker: az együttműködő csapat. Ebben a két és fél évben olyan csapattal dolgozhattam együtt, amelyben megvolt az egyetértés, az együttműködés akarata, szándéka. És most nem csak a konzervatív oldal meghatározó többséget számláló frakciójáról beszélek, hanem az egész képviselő-testületről. Nyugodt, kiegyensúlyozott munkát végzett a testület, nem mondom, hogy nem voltak viták, többször kemény szócsatáknak is tanúi lehettünk, sőt még az is előfordult nemegyszer, hogy én maradtam alul a vitában. De ez így van rendjén. Kitaláltunk egy új ülésvezetési rendet, teljesen elektronikus formában kapják a képviselők kézhez a testületi anyagot, az ülésen pedig részletes forgatókönyv segíti a munkájukat. Az eredményességet az is mutatja, hogy a döntések több mint 76 százalékát egyhangúan hozta meg a testület.
Ami nem kedvezett, az az elmélyülő gazdasági válság. Pénzügyi krízisnek indult, de máig tartó hatása van, és ki tudja, mikor lábalunk ki belőle teljesen. A sors fintora, hogy a ciklus gazdasági programját éppen azon a délutánon tárgyalta és fogadta el a testület, amikor az első, összehangolt támadást intézte a nemzetközi pénzpiac a forint ellen. Azt hiszem, ezért valahol érthető, hogy a ciklus programját – legalábbis ami a legfontosabb, legnagyobb tételek összességét illeti – teljesen nem tudtuk megvalósítani.
– Hogyan állunk a város gazdasági helyzetével? Vannak-e tartalékaink, illetve milyen az eladósodottság?
– Az államháztartásról szóló törvény előírja, hogy a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek általános választását megelőző 30 nappal a polgármester részletes jelentést tegyen közzé a helyi önkormányzat vagyoni és pénzügyi helyzetéről, valamint a képviselő-testület megalakulását követően keletkezett, a későbbi éveket terhelő pénzügyi kötelezettségekről.
Az önkormányzat jelenleg hatályos rendelete szerint a költségvetési kiadási főösszeg 8 099 981 E Ft, míg a bevételi 6 940 657 E Ft, s így a hiányunk 1 159 324 E Ft, amelyet hitellel finanszírozunk. Ennek a jelentésnek a mellékletei olyan tájékoztató táblázatok, amelyek a pénzügyi teljesítéseket, valamint az adósságszolgálat (kamatok és törlesztés) mértékét rögzítik. Ennek az interjúnak a kereteit meghaladná, ha most megpróbálnám a jelentés részleteit elmondani, de minden elolvasható Törökbálint Város Önkormányzatának hivatalos honlapján.
Azt gondolom, hogy nincsen okunk panaszra: Törökbálint kedvezőbb körülmények között van, mint az ország legtöbb települése. Gondoljunk csak bele: a már említett pénzügyi és gazdasági válság ellenére növekedett a város költségvetése.
Év Tiszta bevétel
a hitelfelvétel nélkül
(millió forintban)
2006 4538
2007 4633
2008 4771
2009 5518
2010 6941
Azt hiszem, nem sok önkormányzat tudhat magáénak ilyen számadatokat.
Ám bármennyire is szépnek látszanak ezek a bevételek, szükség volt hitelek felvételére. Az is valahol csodaszámba ment, hogy már a válságot követően sikerült rendkívül kedvezményes kamatozású forintalapú hitelhez jutnia önkormányzatunknak. A hitel felvétele – egyéb feladatok mellett – legnagyobb részben az új óvoda építését és a rövidesen induló Fő utca projektet segíti. A következő éveket terhelő fizetési kötelezettségeket is a már említett jelentés foglalja össze. Legnagyobb tétele a ppp alapon (az önkormányzat és a privát szféra együttműködésén alapuló) új iskola, uszoda és sportcsarnok szolgáltatási díja lesz. Ez 2012-től mintegy 1,4 milliárd forinttal fogja terhelni a költségvetést évente. Volt is vita abból a testület ülésén, hogy vállalható-e ilyen mértékű kötelezettség. A véleményem akkor is, most is az, hogy nem csak és kizárólag a kiadások csökkentésével lehet egyensúlyt teremteni egy költségvetésben, sokkal inkább a bevételek növelésével.
– Igen, a bevételek növelése. Milyen elképzelései vannak a polgármester vagy inkább a polgármester-jelöltnek a város bevételeinek növelésére?
– Van rá példa – mint ahogy az a fentiekből is látszik –, hogy jó településmarketinggel még kedvezőtlen gazdasági körülmények között is lehet bevételt növelni. Van egy kulcskérdés, amit azonban az új városvezetésnek nagyon komolyan át kell gondolnia. Ez pedig nem más, mint a város által korábban már gazdasági fejlesztési övezetekbe átsorolt területek sorsa. Törökbálintot ma leginkább logisztikai központként jegyzik a gazdaságpolitikai térképen, és nem is alaptalanul. Gondoljuk csak meg: Depo raktárváros, bevásárlóközpontok stb. Nagy bejövő és kimenő teherforgalom, nagy terület-igénybevétel, alacsony árrés, így aztán alacsony helyi adóbevétel. Mi hozna nagyobb adót? Az, ha termelő tevékenység folyna ezeken a területeken. Ha magas az úgynevezett hozzáadott érték, akkor az a helyi iparűzési adóban is meglátszana. De mielőtt valaki gyárakra, üzemekre gondolna, vagy az ezekkel kapcsolatos környezetvédelmi kérdések felett aggódna, jelzem, hogy nem akármilyen termelésről beszélek. Törökbálintra „tudástermelés” kell: kutató- és fejlesztőintézetek, felsőoktatás. Az első lépéseket már megtettük. Azon a bizonyos már említett gazdaságpolitikai térképen Törökbálintot mint infokommunikációs tényezőt is jegyzik. Ma már több olyan multinacionális cég van jelen városunkban, amelyek jelentős mértékben járulnak hozzá a város működéséhez, fejlesztéséhez. És nemcsak nagyvállalkozások, de közepesek és kisebbek is.
Azt mondogatom már egy ideje, hogy szemléletváltásra, intézményesült, közmegegyezésen alapuló álláspontváltásra, idegen kifejezéssel paradigmaváltásra van szükség Törökbálinton. A logisztikai területfelhasználások helyett a hangsúlyt a tudástermeléssel foglalkozó vállalkozások idetelepítésére kell helyezni. Ott valóban jelentős a hozzáadott érték, miközben nem jár együtt jelentős anyag- és személyforgalommal. Azt nem gondolom, hogy Törökbálint a következő ciklusban egyfajta magyarországi „Szilícium-völggyé” válhat, de azt igen, hogy további informatikai és kommunikációs profilú cégek jöhetnek hozzánk.
– Ez az elképzelés a magas képzettségű munkavállalóknak kedvez. De mi lesz azokkal, akiknek „csak” érettségijük van, vagy éppen az sincs, és helyben keresnek munkát?
– Van egy másik ígéretes profil is, amelynek ugyancsak vannak már törökbálinti csírái. Ez a divatos kifejezéssel élve „egészségipar”. Talán szokatlan, talán nem szerencsés a kifejezés, de a lényeget gyűjtőfogalomként kifejezi: az egészséggel, annak megőrzésével vagy visszaállításával összefüggő mindenféle tevékenység. Lehetne akár szolgáltatásként is értelmezni. A legutóbbi felmérések szerint nemzetgazdasági szinten 6,3 százalékkal van jelen a GDP-ben, miközben az ország ugyanennek csak 5,9 százalékát költi az egészségügyre. Húzóágazattá fog válni, és ebben itt, Törökbálinton nekünk is szerepünk lehet. Annál is inkább, hiszen ez az a terület, amely a munkaerő széles képzettségi skáláját tudja befogadni. Gondoljunk csak egy jól működő kórházra: a valóban magasan képzett egészségügyi dolgozóktól a műszaki személyzeten át egészen a takarítókig ki mindenkire lehet szükség! Én komolyan veszem azt, amit a kormány ígért: egymillió új munkahely az országban. A statisztikai adatok alapján ebből Törökbálintra mintegy 1300 munkahely megteremtése jut. Nem alaptalan a becslés, nem álom ilyet vállalni. Ha megnézzük Törökbálint elmúlt 20 esztendejének munkaerő-statisztikai adatait, akkor világosan látszik: 10 évente 1000-1300 új munkahely jött létre.
– Az utóbbi hetek zajossá váltak a városban: előbb csak a Tükörhegy legújabb lakásépítései ellen tiltakoztak az ott lakók, utóbb már más területfejlesztéseket is megkérdőjeleznek. Mi ezzel kapcsolatban az álláspontja, és főleg hogyan képzeli a jövőt?
– Az utóbbira egyszerű a válaszom: tessék megnézni, elolvasni a város településfejlesztési koncepcióját. Ez is letölthető a honlapról. Őszinte helyzetképet ír le, bemutatja a veszélyeket, előre jelzi a káros, nem kívánt következményeket. Több mint fél évet vett igénybe a dokumentum társadalmi egyeztetési folyamata. A legkülönfélébb fórumokon mutattuk be, tárgyaltuk meg. Közszemlére volt kitéve, feltettük a város internet honlapjára. Én őszintén sajnálom, hogy a Tükörhegy néhány új hangadója csak most találkozott vele. Éppen most, a választási időszakban olvassa a város vezetésének a fejére azt a helyzetképet, amelyet éppen azért mutattunk ki szaktervező városépítészekkel, hogy őszintén és tisztán láthasson mindenki.
A Tükörhegyen valóban felvásárolt egy izraeli befektető társaság mintegy 10 hektárnyi területet. Azt, amelyen az önkormányzat még 2001-ben és 2005-ben hozott döntéseivel vegyes, üzleteket, intézményeket, óvodát, iskolát, bankfiókot, mindenféle szolgáltatást kívánt megtelepíttetni. Az övezeti besorolás lehetővé tette lakások építését is. A jogalkotó önkormányzati szándék teljes megcsúfolása, amit a tervező, a befektető létre kíván hozni: a területen 99,5 százalékban lakásokat (1040 lakás), a maradékon egy-két üzlethelyiséget. Egyrészről érthető a tükörhegyiek félelme, hiszen a megszokott, kialakult kertvárosias képet zárná le egy lakópark. Elveszi a kilátást, jelentős forgalmat vonz, a kisméretű lakások miatt gettósodástól, a terület lecsúszásától félnek. Másrészről két évtizede hallom a törökbálintiaktól, hogy a fiataloknak el kell költözniük a szülőfalujukból, ha családot alapítanak, mert nem tudják megfizetni a helyi telek- és lakásárakat. Van ellentmondás, de megoldás is van. Folynak a megbeszélések a tükörhegyiek képviselőivel, egyeztetjük a tennivalóinkat. Azt tapasztalom, hogy – néhány kisebb jelentőségű kivételtől eltekintve – van együttműködési készség.
– Felröppent a hír, mely szerint vizsgálat folyik az önkormányzat ellen hűtlen kezelés miatt. Igaz ez a hír?
– Hát hogyne, a hír igaz, ám az is érdekes, hogy miről van szó, és miért éppen most. (Megjegyzem: évente van több ilyen, például vizsgál az Állami Számvevőszék, az APEH stb.) Most az ügyészség kért be dokumentumokat egy volt képviselő feljelentése alapján a Pannonnak (most Telenor) eladott önkormányzati telek ügyében. Ezen a telken épült meg a vállalat új székháza. A feljelentés azért indult, mert a feljelentő állítása szerint áron alul, a közbeszerzés mellőzésével történt az eladás, és még az is a vád, hogy a telek áránál többet költött az önkormányzat az út- és közműépítésekre. A helyzet valójában az, hogy közbeszerzést akkor kell lebonyolítani, amikor venni akar egy önkormányzat. Itt ugye meg eladásról van szó, amire az államháztartási törvény és a helyi vagyonrendelet előírásai vonatkoznak. Ezek verseny hirdetését írják elő. A versenykiírást az önkormányzat a törvényi előírások szerint fogalmazta meg és bonyolította le. Ha nem így lett volna, akkor Keller László polgármester korábban nyilván nem írta volna alá a telek adásvételi szerződését. Az út és közművek építése önkormányzati, állami és a privát tőke összefogásával és finanszírozással valósult meg. Azt pedig mindenki döntse el maga, hogy jó üzlet volt-e a telekértékesítés, hiszen a vételár sokszorosát fizeti évente helyi adóban a vállalkozás.
Nyilván az is teljesen véletlen és persze semmi köze a közelgő helyhatósági választásokhoz, hogy a Népszabadság című napilap éppen most érezte szükségét a már említett tükörhegyi történettel meg a Tóparkkal összemosni, megfogalmazásuk szerint: „Törökbálint kusza ingatlanügyei” kapcsán ezt a vizsgálatot.
– A választási ciklus végén még lesz egy ünnepi ülése a képviselő-testületnek, hiszen éppen 20 éve, hogy első alkalommal választhattunk polgármestert, képviselőket.
– Igen, október 1-jén rendezünk egy visszaemlékező rendkívüli ülést. Szeretnék megemlékezni a 20 év történéseiről, azokról, akiknek az eredményeket köszönhetjük. Azokról is, akik már nem lehetnek közöttünk. De szeretnék köszönetet mondani a leköszönő önkormányzat tagjainak, tisztségviselőinek is.
Itt ragadom meg az alkalmat arra, hogy a lap olvasói előtt is köszönetemet fejezzem ki munkatársaimnak. Ez az első olyan ciklusom volt, ahol főállású alpolgármester segítette a munkámat, Csuka Attila személyében nagyszerű munkatársra tettem szert. A beruházások, fejlesztések vitelét bíztam rá, és úgy gondolom, sikerrel végezte faladatát. Köszönöm Hajdu Ferenc alpolgármester munkáját is, ő a város működtetésével, elsősorban is a közoktatással, kultúrával kapcsolatos feladatokat tartotta a kezében. Köszönetemet fejezem ki a szakbizottságok vezetőinek. Hogy a hölgyekkel kezdjem: Palkóné Szabó Gabriella képviselő asszonynak az Oktatási, Kulturális és Sportbizottság elnökének, valamint Rothauszky Györgyné képviselő asszonynak, a Szociális és Egészségügyi Bizottság elnökének. Köszönöm dr. Győrfi László képviselő úr munkáját, ő a Jogi és Ügyrendi Bizottságot vezette. A legnagyobb munkát két bizottság végezte: köszönöm a Városfejlesztési és Környezetvédelmi Bizottság és Gyarmati Mihály képviselő úr, bizottságelnök munkáját. Külön köszönöm Elek Sándor képviselő úr odaadó munkáját. Nem kis feladatot vett a vállára a város Pénzügyi és Gazdasági Bizottsága elnökeként. Köszönetemet fejezem ki a képviselő-testület két tanácsnokának: Hámoriné Olár Mária képviselő asszonynak, aki Ifjúsági és Kulturális tanácsnokként dolgozott és Géczy Krisztián képviselő úr beruházási tanácsnoknak.
Köszönöm a testület képviselő-csoportjainak munkáját. Az MSZP-CIF csoportban: Pénzes Józsefné, Gáldi György, Fűrész János, Kiss István, Papp Béla és Szalczinger József együttműködését, a Független Platform részéről pedig dr. Albert Gábor és Gyurasits Tamás jobbító szándékú javaslatait.
P.I.
