Kerthelység

2010. szept 30.

Családtörténeti kutatás Törökbálinton

Írta: admin Kategória: INTERJÚ

Törökbálint önkormányzata Bárdossy Pétert és cégét bízta meg, hogy dolgozza fel a település családtörténetét. A családfakutatással hét éve hivatásszerűen foglalkozó történész-levéltárossal beszélgettünk.

– Ön és cége az önkormányzat megbízásából Törökbálint település családtörténetét dolgozza fel. Pontosan mit jelent ez a munka?
– Egy település családtörténetét úgy lehet feltárni és megismertetni, hogy azokat a forrásokat dolgozzuk fel, és itt főleg egyházi forrásokra, másodsorban az állami anyagokra gondolok, amelyekben az itt élők anyakönyvi adatai megtalálhatók. Jelenleg az egyházi anyakönyveknél tartunk. Egy általunk szerkesztett speciális program segítségével rögzítjük az adatokat, a munka végén akár egyetlen név beírásával egy komplett családfa rajzolódhat ki.
– Hol tart jelenleg a kutatás?
– Jelenleg az első szakaszt zártuk le, az 1895 előtti anyakönyvi anyag rögzítése és rendezése 2011. február végére készül el.
– Mely törökbálinti lakosokat érint ez a kutatás?
–  Egy családtörténeti kutatásnál a forrás mindig az anyakönyv. Az anyakönyvi forrás pedig azokra vonatkozik, akik őslakosai a településnek. Azok a lakosok, akik a XX. század második felétől költöztek ide, értelemszerűen nincsenek benne az adatbázisban, legfőképp azért, mert az adatvédelmi törvények miatt a második világháború utáni adatok nem kerülhetnek bele ebbe az adatbázisba. Természetesen lehetőség van önkéntes adatszolgáltatásra, így azok is meg tudják nézni a családfájukat, akik a világháború után születtek és a felmenőik helybeliek voltak.
– Ez azt is jelenti, hogy ha egy felmenőt már nem Törökbálinton anyakönyveztek, akkor ott a családfa ága megszakad?
– Igen. Mi csak az adott településen keletkezett anyakönyveket dolgozzuk fel, vagy­is ha az ősök máshonnan érkeznek, akkor annak nem tudunk egyenként utánanézni ennek a munkának a keretében. Ettől függetlenül, ha valaki szeretné látni a saját családfáját, neki szívesen elkészítjük, ha megbíz bennünket. Két környező településnek, Biatorbágynak és Diósdnak már elkészítettük az anyagát, így ha valakiről kiderül, hogy őseik ezekről a településekről származnak, akkor tudja folytatni a kutatást. Sajnos az adatbázisok még nincsenek
összekötve, de tervezzük ezek elkészítését.
– Nagyjából 1945 előtti adatokat tudnak vizsgálni, de melyek a legkorábbi adatok?
– A törökbálinti katolikus anyakönyvi adatok 1702-től állnak rendelkezésre, ami azt jelenti, hogy egy „ős törökbálinti” eddig tudja megnézni a családfáját. Ezenfelül minden korabeli rögzített adat – foglalkozás, lakóhely stb. – is szerepelni fog a végső verzióban.
– Ezt gondolom, nem kis idő feldolgozni.
– Ez egy kétéves projekt. Tavaly decemberben kötöttük meg a szerződést, nyár végén zártuk le az első szakaszt, és a teljes egyházi anyakönyveknek a feldolgozása jövő február végére készül el. Ez után tervezzük, hogy egy újabb megállapodás keretén belül az állami anyakönyvezési időszakot is feldolgozzuk, amely 1895. október 1-jével kezdődik.
– Gyakorlatban ez hogyan működik? A helyi plébánián ül és kutatja az anyakönyveket?
– Nem. Szerencsénkre a 60-as években a mormonok mikrofilmre vették az összes Magyarországon található egyházi anyakönyvet, ezek a mikrofilmek a Magyar Országos Levéltárban találhatók meg. Ezeket a filmeket mi digitalizáljuk és dolgozzuk fel, így amikor valaki megnéz egy adatot a programban, a digitalizált dokumentumot is megtekintheti.
– Hogyan lehet majd hozzáférni az adatokhoz?
– Ez mindig az önkormányzat döntése, jelenleg Törökbálint esetében nem tudom a választ. Többféle lehetőség van, ki lehet rakni az internetre, de arra is van példa, hogy a könyvtárban vagy a művelődési házban lehet nézegetni.
– Ön mióta foglalkozik családfakutatással?
– Több mint 20 éve foglalkozom ezzel, és a saját családom kutatásával indultam el. A kutatás akkor annyira magával ragadott, hogy úgy döntöttem, egyszer majd csak ezzel szeretnék foglalkozni. Ez a vágyam hét éve teljesült, magánszemélyeknek és „közületeknek” végzünk kutatásokat piacvezető cégemmel.
– Volt valamilyen végzettsége ehhez, vagy csak úgy bekerült a szakmába?
– A családfakutatáshoz nem végzettség kell, hanem elhivatottság. Eredetileg építésznek készültem, de üzleti tudományokból diplomáztam, tíz évig dolgoztam a távközlésben és tavaly szereztem történész-levéltáros diplomát is. Elhivatottság kell, bár van a kutatásnak egy nehéz része, ez pedig a korabeli források olvasásának ismerete. Ezt semmilyen egyetemen nem lehet megtanulni. Korabeli latin nyelvű, régies írásmóddal írt bejegyzéseket nagyon nehéz elolvasni, ezekhez hosszú évek gyakorlata kell.
– Gondolom, amikor a saját családját kutatta, ezen a néven, hogy Bárdossy sok érdekességet találhatott.
– Egyrészt egy család vagyunk Bárdossy László miniszterelnökkel, másrészt mivel nemesi család vagyunk, ezért a források sokkal nagyobb távlatot kínálnak. Magát a Bárdossy családnevet 1368-ig tudtam visszavezetni, de vannak olyan ágaim, amelyek 1000 környékéig nyúlnak vissza. Nemesi családoknál többnyire addig vannak visszamenőleg dokumentumok, amikor megtörtént az uralkodó általi nemesi adományozás.

N.G.



Lapozzon bele
november–decemberi számunkba!