2010 Pécs Cantat

Augusztusban egy hétre Európa éneklő kulturális fővárosává változott Pécs városa. A nagyszabású nemzetközi kórustalálkozón ott volt a Törökbálinti Kamarakórus is. Egy ilyen fesztivál nagy esemény minden kórus életében. Weiler Róbertnek, a kamarakórus elnökének segítségével a Kerthelység olvasói is ízelítőt kaphatnak az ott szerzett élményekből.
– Mitől volt különleges ez a találkozó?
– Egy olyan fesztivál, ahol több mint ezer énekes vesz részt – magyarok és külföldiek vegyesen –, már önmagában is egy különleges élmény. Igazából már az is megtiszteltetés, és egyben a kórus munkájának magas szintű elismerése, ha elfogadják jelentkezését egy ilyen rangos eseményre. De az augusztusi fesztivál mind az időpont, mind a helyszín és a darab megválasztása miatt is különleges volt. Hiszen a kamarakórus több száz énekessel együtt énekelhette Kodály Zoltán Budavári Te Deum című művét a pécsi dómban augusztus 20-án.
– Egy ilyen sok embert megmozgató fesztivál megszervezése embert próbáló feladat lehet.
– Valóban nem lehet könnyű, de úgy láttuk, hogy a szervezők sikeresen megoldották a feladatot. Az énekkarokat úgy osztották el, hogy a hazai résztvevők együtt próbáltak a külföldiekkel. A mi műhelyünkben a férfi próbákon például egy görög férfikar tagjai énekeltek velünk, testközelből hallhattuk, hogy milyen is egy „igazi” basszus. Mellettük spanyol, portugál és német énekkarokkal dolgoztunk együtt.
– Az éneklésen kívül volt alkalmatok találkozni a vendégekkel a szabad programokon is?
– Nagyon feszített volt a próbarend, hiszen több énekkarnak, így nekünk is, csak néhány nap volt, hogy megtanuljuk a Te Deumot, ami nem könnyű darab. De azért szerencsére volt alkalmunk az ismerkedésre, barátkozásra is, aminek nagyon örültünk, hiszen a portugál és spanyol kórusokkal sok gyönyörű hölgy is érkezett. Félretéve a tréfát, ha valaki azt hiszi, hogy egy ilyen fesztivál egyszerű szórakozás a résztvevők számára, az nagyon téved. Egy amatőr énekes számára bizony komoly fizikai, és szellemi igénybevételt jelenthet majd egy héten át napi hat-nyolc órát próbálni. Sőt volt olyan nap, hogy mi külön is összejöttünk a kórustagokkal a hivatalos próbák után, mert szükségét éreztük a külön tanulásnak, gyakorlásnak. Persze ez nem panaszkodás, hiszen ha olykor megterhelő is, mindenképpen felejthetetlen élmény egy ilyen fesztivál.
Az esti közös daltanulások és éneklések a Dóm téren – legyen az egy madrigál, gospel, magyar népdal vagy egy Dés László-darab – tényleg fantasztikus élmény, akárcsak az, amikor a szállásunkhoz éjjel kettőkor megérkezik a rendőrség, mivel a spontán, többkórusos szabadtéri koncert zavart néhány a környéken élő lakót. Ezekről az élményekről is olvashatnak egy beszámolót az egyik fiatal kórustagunktól Törökbálint hivatalos honlapján (www.torokbalint.hu).
– Ki vezényelte ezt a nagy kórust?
– Karnagyunk az a Tillai Aurél volt, aki még Kodály Zoltán növendékeként tanulta a karvezetés alapjait. Vele dolgozni, őt hallgatni felejthetetlen élmény, óriási megtiszteltetés volt. Hiszen nem sokan vannak már köztünk, akik közelről ismerték Kodályt. A tanár úr a próbák alatt valami olyan mély emberséget tudott átadni nekünk, amit élete során oly ritkán, csak az igazi művészektől, a legnagyobb emberektől tapasztalhat meg az ember. A kórus esti találkozóján mondtam is a többieknek, hogy ezt a találkozást Aurél bácsival mindenki nagyon mélyen raktározza el a lelkében, mert nem sokan vannak, akik megtapasztalhatták a tudásnak és az emberségnek ezt a fokát.
– Egy hét elég hosszú idő. Hogy sikerült mindenkinek szabadságot kapni a munkahelyétől és a családtól is?
– Valóban, ahhoz, hogy egy ilyen fesztiválon az egész kórus részt tudjon venni, nagyon sok mindenkinek a támogatására szükség van. Először is persze a család kell, hogy nélkülözzön bennünket egy hétig, de mindannyiunk családtagjai tudják, hogy mennyire fontos számunkra a kórus, az éneklés. Egyébként pedig ők is profitálnak a dologból, sőt többet kapnak vissza, hiszen egy ilyen eseményről élményekkel feltöltődve, energiával telve tér vissza az ember, és ezt a család is érzi. Nehezebb dolog a munkahelyeken megkapni az adott időre a szabadságot. Sajnos két énekes társunk is az utolsó pillanatban kellett, hogy lemondja az utat, mert visszavonták a szabadságengedélyüket. Az utazás és a szállás költségeinek jelentős részét mindenki saját zsebből állta, a fennmaradó részt a kórusegyesület biztosította. Úgy gondolom, hogy méltó helyre került az a támogatás, amelyet mint civil szervezet kapunk az önkormányzattól. Különösen jól esett az elutazás előtti próbán Turai István polgármester úr látogatása és jókívánságai számunkra. Ma már elmondhatjuk, hogy szereplésünkkel méltóképpen öregbítettük Törökbálint hírnevét.
– Vége a nyárnak, kezdődnek a dolgos őszi hétköznapok. Milyen meglepetéseket tartogat a kórus a törökbálinti közönség számára az új szezonban?
– Október 2-án este 8 órakor a budapesti Szent István Bazilikában fogunk ismét énekelni egy egyházzenei koncerten, majd október 23-án – immár hagyományosan – újra Törökbálinton lépünk fel. A Törökbálinti Kamarakórus idén ünnepli tízéves születésnapját, így idén az október 23-ai ünnepet összekötjük a mi ünnepünkkel. A koncert a katolikus templomban lesz, és mint a kamarakórus minden koncertjére, ide is ingyenes lesz a belépés. A műsoron Vivaldi Glóriája mellett a capella és szimfonikus zenekari kíséretű művek egyaránt hallhatók lesznek, de készülünk különleges meglepetéssel is. A zenekari kíséretet szintén hagyományosan a Deák András által vezetett Budapesti Strauss Zenekar adja, a szoprán szólista szerepre pedig sikerült Kertesi Ingridet megnyernünk.
Hamarosan látható lesz a kamarakórus új honlapja is, a www.torokbalint.hu/tkk címen, ahol minden lényeges információ megtalálható lesz. Többek között az is, hogy a Törökbálinti Kamarakórus keddenként 18 órától próbál az MMMH Wittinger termében, és most bárkinek lehetősége van csatlakozni a nemes munkához. Azt szoktam mondani, hogy a „próbát is ki lehet próbálni”.

Perjés Erzsi