Rendőrőrsünk parancsnoka Brecsok Zsolt rendőr százados, akinek egyéves megbízotti pozícióját május elsejétől véglegesítette városunk. 19 fős képzett állomány főnöke, akik ügyelik a rendet településünkön.

– A próbaideje alatt milyen kép alakult ki önben Törökbálintról?
– A tudatosan bűnöző életmódot folytató helybelieket akár egy kezemen is megszámolhatnám. Ebből kiindulva akár meg is valósítható az, amire mindenki vágyik – de tudjuk, erre csak törekedni lehet –: a tökéletes közbiztonság.
A kedvezőtlen infrastruktúra (három autópálya, minimum tíz közúti kijárat) azonban vonzza az átutazó bűnözőket – ez pedig többletterhet ró ránk. Ez a „létforma” amúgy is népszerűvé vált. Napjaink bűnözői már kimennek a régióikból, mert azt hiszik, hogy ezzel a rendőrség munkáját ellehetetlenítik. Ezekkel a „beimportált bűnözőkkel” kell aztán felvennünk a versenyt. Természetesen erre azért nekünk is megvannak a módszereink.
A vagyon elleni bűncselekmények vezetik úgy kb. 65 százalékban a negatív statisztikánkat. A garázdaság, a fizikai erőszak előfordul, de nem jellemző. Régebben itt szolgáló kollégáink nem is emlékeznek rá, hogy egyáltalán kellett-e használni fegyvert. Ebben talán az a szerencsénk, hogy jelenleg nincs működő diszkó a területen.
– Itt nyilván vagyon elleni bűncselekményekről van szó. Körvonalakban, mégis mit lehet tudni ezekről a módszerekről? Ebben a kiszolgáltatott helyzetben mit tehet a helyi rendőrségünk vagy a helybeliek?
– A kérdés így együtt jó. Ketten, azaz sokan együtt, a lakosság és a rendőrség közös munkája vezethet eredményre. A rövidesen kiépülő közterület-megfigyelőrendszer, a városőrség, a mezőőri segítség és végül, de talán elsők közt említendő a lakosság aktív, megfigyelő közreműködése meg fogja hozni a várt eredményeket. Azonban ehhez le kell vetkőzni a közömbösség, nemtörődömség álságos ruháját, hiszen senki sem tudhatja, hogy mikor ki lesz az áldozat. Nem kell senkinek sem a csibészekkel verekedni. Napjainkban már a jó kommunikáció adott mindenütt. Erre már végképpen el lehet mondani, hogy nem luxus: csak egy hívás, a gyanús helyzet és helyszín megjelölése, és rövid időn belül ott a hathatós segítség. Ha tévedés történt, az sem baj, a lényeg, hogy az esemény ne tudjon megtörténni, mert akkor már általában késő. Ezért aztán a fő hangsúlyt a megelőzésre helyezném: rendőri jelenlét, technikai eszközök megléte stb.
Jövőbeli fő feladatomnak tekintem, hogy a lakosság számára testközelbe hozzam a rendőrséget. A rendőr láttán az együttműködő, pluszáldozatokat vállaló egyenruhás jusson az eszünkbe és ne a kötekedő hatósági közeg jelenjen meg a szemünk előtt és ránduljon össze a gyomrunk. Ezt a gondolkodásmódot közvetítem és kérem – ha kell, parancsolom – a beosztottjaimnak és ezt üzenem a törvényt, szabályokat tisztelő törökbálintiaknak. Ebben a munkámban számítok 19 egyenruhásra és vagy 12 ezer szempárra.
– Ezt a forradalmian új módszert milyen kezdő lépésekkel kívánja megvalósítani?
– Első és legfontosabb az ifjú korosztá­lyok bevonása. A fiatalság rendkívül fogékony. Sajnos a rosszra is. Az utóbbi néhány év terméke: a sorkatonai szolgálat hiánya, a felelősség terhe (presszió) nélküli szabad életmód, a szégyenérzet minimális hiánya legyengítette az ifjúság egészséges „bűnellenálló képességét”.
Szívesen avatnánk be a megengedhető mértékig őket a mindennapjainkba (például iskola rendőre program) vagy lennénk segítségükre mondjuk a jogosítvány megszerzésének kezdeti fázisában vagy például gondolkodhatunk olyan rendszeresen ellenőrzött helyiségről és környezetről, ahol a fiatalság biztonságban együtt tartózkodhat, zenélhet, sportolhat, szórakozhat.
Ezek megvalósulása érdekében tárgyalásokat folytatunk a helyi ifjúsági szervezetekkel, iskolavezetésekkel, önkormányzatunkkal és más társadalmi szervezetekkel, hogy megtaláljuk a közös hangot és végül minden helyi fiatal eljusson hozzánk, de ne úgy, hogy mi hozzuk őket erővel…
– Az utóbbi évek pénzügyi válsággal is terhes időszaka növelte a bűnesetek számát?
– Semmit sem változott a statisztika. Nem igaz, hogy az anyagi körülmények miatt kényszerül bárki is bűnözésre. A bűnözés életforma. Aki elindul rajta, annak nagyon nehéz a visszatérés. Ezért fontos nekem és kollégáimnak a fiatalság helyzetével való törődés.
– Dicséretes elképzelés, amelyhez csak gratulálni és csatlakozni lehet. Eszközökben és személyi kérdésekben mire lenne szükségük ehhez?
– Ez egy kardinális kérdés. Tulajdonképpen még csak több egyenruhásra sem lenne szükségem. Az viszont végre már nagyon jó lenne, ha a képzett embereink a szabadidejükben nem az építőiparban, objektumőrzésben vagy más szaktudást nem igénylő területeken keresnének bérkiegészítési lehetőségeket, hanem a helyi közbiztonság érdekében vállalt egyéb tevékenységgel foglalatoskodhatnának.
A jelenlegi munkaügyi, bérszabályozások és egyéb ösztönzők nem motiválják, hogy szabadidejében azt tegye a rendőr, amihez a legjobban ért, ami a szakmája.
Még csak haragudni sem tudok rájuk, amiért eladják magukat. Gondoljunk csak bele: nettó 100 ezer körül keres egy kolléga, rendőrszálló nincs, ebből a pénzből kell az albérletét, a rezsit és a közlekedését kiizzadnia. Mi marad akkor a családra? Hát motiválja ez az éjszakázásra, a veszélyek vállalására őket?
Mindezek mellett mégis büszke vagyok az állományomra, mert ilyen lehetetlen körülmények mellett sem érzem bennük a közömbösséget. Ez egy kivételesen jó csapat, de tudom, még eredményesebb lehetne, ha … ha teret kaphatna a józan ész.
Nagyon örülünk a civil szervezetek (Városőrség, Polgárőrség stb.) segítségének, de talán ennyit sem kellene anyagilag hozzátenni és szakemberek ügyelhetnék a közbiztonságot, nem pedig munkájukban megfáradt, jogi felhatalmazással nem rendelkező emberek.
– Szinte dőlnek ránk a tévécsatornákon keresztül a különböző bűnügyi filmek. Az ott látható kép az ön által lefestett helyzettel nem mutat párhuzamot.
– A film világa persze egész más. A fejlett világ fejlett – nyilván drága – technikái érdekesek bár, de még sokszor azok is ellentmondásosak, valóban nevetségesen rózsaszínűek. A súlyosabb ügyeknél azért nálunk is előkerülnek ilyen szakemberek és eszközök. Egy tyúklopás ügyében viszont azt hiszem, kár lenne bevetni. A felderítéseknél, nyomozásoknál is gazdálkodni kell.
A mi munkánkhoz és a realitásokhoz a hazai gyártású Tűzvonalban című sorozat állt a legközelebb, de ezek is gyakran megmosolyogtatnak naivitásukkal. A rendőri munka azért ettől sokkal felelősségteljesebb.

Pál Imre