Balázs Fecóval adott közös koncertet Keresztes Ildikó a Törökbálinti Ifjúsági és Sportnapon. Az X-Faktor című zenei tehetségkutató női zsűritagja Törökbálinthoz fűződő viszonyáról is mesélt.
– Az az énekesnő vagy, aki mindig benne van a köztudatban, nagyon sokan szeretnek, de mégsem keresed mindenáron a médianyilvánosságot. Mi ennek az oka?
– Nagyon jól látod ezt. Ez azért van, mert manapság nem azok kerülnek a média középpontjába, akik valamit letesznek az asztalra. Én mindig egy sorral hátrébb állok és ez jó így nekem. Ha azzal nem tudok bekerülni a médiába, hogy megjelent egy új lemezem vagy adtam egy jó koncertet, akkor nem akarok címlapon lenni. Tudom, hogy a szakmánkhoz hozzátartozik a bulvár is, de van egy határ. Abban a médiaszereplésben, amikor az újságírókat csak az érdekli, hogy eltörtem-e a lábamat, és nem a szakma, már nem akarok részt venni.
– Ez a hozzáállás nem gátolt meg abban, hogy nagyobb ismeretségre tegyél szert, vagy úgy gondoltad, hogy ilyen áron nem kell a nagyobb népszerűség?
– Nyilván meggátolt valamilyen szinten, de merem remélni, hogy az én közönségem szintén nem a bulvárra kíváncsi, hanem rám. Engem pedig sok helyen meg lehet találni. Attól függetlenül, hogy nem voltam a média középpontjában, folyamatosan dolgoztam.
– Mégis elvállaltad egy kereskedelmi műsorban egy tehetségkutató verseny zsűrizését, ami igen nagy bulvárfelhajtással jár.
– Igen, de közben úgy vagyunk benne és a fellépők úgy vannak benne a médiában, hogy valami értelmeset csinálunk. Ezt a feladatot én kizárólag a szakmai oldala miatt vállaltam el. Ez tehetségkutató verseny, ahol egy énekesnőnek meg kell ítélnie az énekeseket, úgy, ahogy annak idején engem megítéltek azok, akik elindítottak a pályán. Kicsit nekem is furcsa ez a nagy médiaérdeklődés, de túl sok újat nem tudok magamról mondani, hiszen engem ismernek az emberek.
– Hogyan állsz hozzá a jelentkezőkhöz? Egyrészt itt arra gondolok, hogy manapság mindenki sztár akar lenni, ezért olyanok is jelentkeznek, akiknek nem biztos, hogy kellene, másrészt a mai fiataloknak sokkal több lehetőségük van megmutatni magukat, mint amennyi nektek volt.
– Sokkal több lehetőséggel lehet élni és sokkal gyorsabban válhat valaki sztárrá, ami nagyon nehéz is. Egy gyorsan jött siker nagyot is rombolhat. Nekünk nem voltak ilyen lehetőségeink, de ezért stabilabb is a pályánk, mivel minden egyes előrejutásért borzasztóan meg kellett harcolni és sok évet kellett azzal eltölteni, hogy lépcsőfokról lépcsőfokra megtanuljuk ezt a szakmát. Meg kellett tanulnunk, hogyan kell nyilatkozni, hogyan kell viselkedni egy élő koncerten, egy falunapon, egy céges partin stb. Ennek a pályának nagyon sok vetülete van, nem csak az, hogy énekelünk. Nekünk volt időnk ebbe beletanulni, mi ebben szocializálódtunk. Én 25 éve vagyok a pályán, de mostanában azért látjuk, hogy vannak, akik öt év alatt eltűnnek a süllyesztőben. Rengeteg tehetség van. Az én időmben egy közepes szintű énekest vagy énekesnőt is nagyítóval kellett keresni. Ettől függetlenül nem biztos, hogy mindenkiből sztár lesz. Az, hogy egy énekes tudjon énekelni, az legyen alapvető, de ezt pszichésen is bírni kell.
– Mint említetted, huszonöt éve vagy a pályán. Mit jelent neked ez a negyed évszázad?
– Ma már nem divat hűségesnek lenni semmihez. A mai világ azt diktálja, hogy vedd meg, használd és dobd el. Ez ugyanúgy vonatkozik a párkapcsolatra, mint a szakmára. Ez nekem nem tetszik, egy színházban játszom nagyon régóta, ugyanazzal élek párkapcsolatban, barátaim is ugyanazok, aki régen voltak. Nekem fontos a hűség, én ebben hiszek.
– Nemrég jelent meg az új albumod, amelyen nagyrészt feldolgozások hallhatók. Többek között Máté Péter Hazám című száma is. Rólad köztudott, hogy a hazaszeretet számodra igen fontos fogalom, miért gondoltad, hogy ennek a számnak a lemezen a helye?
– Van egy világnézetem és amióta az eszemet tudom, így gondolkodom, ezt semmilyen politikai és egyéb változás nem befolyásolja. Tavaly augusztus 20-án felkértek, hogy a tűzijáték után énekeljem el ezt a dalt, óriási sikere volt, sokan kérdezték, hogy honnan lehet megszerezni, ekkor gondoltam, hogy felteszem a lemezre.
– A lemezen több olyan szám is található, amelyeket eredetileg férfi énekelt. Nem zavart, hogy a közönség hogyan fogadja női hanggal a dalokat?
– Nem, sőt sokkal jobban izgat. Magyarországon van egy olyan felfogás, hogy a dalokat az előadókhoz kötik, pedig a dal a szerző dala, amit bárki elénekelhet, ha felnő a feladathoz. Talán azért izgalmas férfiaknak írott dalt nőként elénekelni, mert érdekes lehet, hogy ugyanazt az érzéseket váltja-e ki az emberekből, ha azt egy nő énekli vagy teljesen másmilyeneket. Ilyen szempontból két nagyon érdekes szám van a lemezen az egyik egy Tankcsapda-, a másik egy Ákos- dal. A számok nagyon jól sikerültek, Lukács Laci a Tankcsapdából például odavan érte. Ezt a két dalt nagyon magaménak érzem, amikor a Tankcsapdát énekeltem, olyan felismerés lett rajtam úrrá, hogy ezt nekem írták. Nagyon szeretem a jó szövegeket és szeretem a naturális hangzásokat, ahol emberek élő hangszereken játszanak, legyen az gitár vagy dob. Belőlem ezek váltanak ki érzelmeket, nem pedig az elektromos zene.
– Milyen érzésekkel jöttél Törökbálintra, hiszen ha jól tudom, eltöltöttél itt egy-két fontos napot?
– Nagyon jó érzéssel jövök ide, hiszen a törökbálinti stúdióban készítettem az első és a harmadik lemezemet, nagyon jó barátságba kerültem ott egy kóbor kutyával, édesanyám nem messze lakik, Érden, és egy-két barátnőm is a településen él.

Németh Gergő