Időszeletek

Különleges kiállítás nyílik a fenti címmel szeptember 18-án, mint azt a megnyitó meghívókártyáján olvashatjuk, „fél 5 órakor” a Munkácsy Mihály Művelődési Házban. Kerecsényi Zsuzsa és Scheiblinger Péter egy különleges időutazásra hívják azokat a törökbálintiakat, akik, hasonlóan a kiállítás készítőihez, féltőn szeretik a régi Törökbálint nyomait a mai városban. A kiállítás a Munkácsy Mihály „utcza” régen és ma is egyedülálló hangulatát tárja elénk utcametszetrajzok, fotók és képeslapok segítségével.

– Hogyan született az ötlet?
– Kerecsényi Zsuzsa: A családommal tíz éve költöztünk Törökbálintra, a Felsővár utcába. Azóta szinte mindennap busszal járok be dolgozni a városba, ezért aztán reggelenként és esténként végigsétálok a Munkácsy Mihály utcán. Eleinte inkább az tűnt fel, milyen hosszú az út a buszmegállóig. De lassan megedződtem, és munkába menet már nemcsak az utat figyeltem magam előtt, hanem volt alkalmam nézegetni az utca épületeit, a kerítések enyhén kanyargó izgalmas vonalát.
Végigjártam nap mint nap, végignéztem mindkét oldalát és egyszerűen beleszerettem. Így ment ez éveken át, mígnem idén tavasszal eszembe jutott, hogy én ezt megörökítem. Eleinte könnyű feladatnak tűnt, legalábbis könnyebbnek, mint amilyennek később bizonyult.
– Hogyan láttál munkához?
– Az már az elején látszott, hogy nem lesz könnyű úgy megrajzolni, hogy a valóság pontos mása legyen, és ne legyenek benne torzulások. Először is letöltöttem az utca pontos térképét az internetről, aztán egy építészprogrammal átrajzoltam az egészet. Utána jött a fotózás. Az utca egész hosszában, minden homlokzatról és kerítésről fotót készítettem. Aztán a térképhez igazítva a fotók segítségével felrajzoltam a házak nézetét úgy, ahogy egy sétáló ember látja.
– Így elsőre egész egyszerűnek tűnik.
– Hát igen, elsőre én is azt gondoltam, hogy legalábbis egyszerűbb lesz. De a valóságban rengeteg munka volt vele. Gyakorlatilag márciustól mostanáig minden szabadidőmben ezzel foglalkoztam, mert az utcahossz kb. 800 méter és 92 ház ül benne. A családom is ritkábban látott, de egy belső kényszer hajtott, igaz, nem is akartam ellene dolgozni. Elkészült a teljes, részletes rajz az utca mindkét oldaláról a kapukkal és kerítésekkel együtt. Addigra már a kiállítás felépítése is készen volt a fejemben. Gyakorlatilag az eredeti utca kicsinyített másán sétálhatnak végig a látogatók, de itt csak nyolc métert kell megtenniük a buszpályaudvartól a Dióskertig.
– És hogyan kapcsolódtak ide fotók, képeslapok?
– Scheiblinger Péter: Már a megismerkedésünket követő néhány perc után azonos gondolatunk támadt: együtt, hiszen a két anyag kiegészíti egymást. Hála Istennek még mindig elég kicsi ez a falu ahhoz, hogy a barátok segítségével legalább azok megtalálják egymást, akik azonosan vélekednek a településen megőrzendő és megmutatni való építészeti értékekről, akik nem restellenek akár percekig elidőzni egy-egy szép régi építészeti megoldást szemlélve, amelyek oly harmonikusan illeszkednek az egészbe, hogy azt bizonyára csak egy hasonló lelki harmóniában élő mesterember hozhatta létre. Zsuzsa rajzutcájának mindkét oldalán a házak alatt panoráma fotósor lesz látható, amelyen a rajz arányaihoz illeszkedve láthatjuk az utca mai képét. Háromlépésenként araszolva készítettem egy-egy fotót, mind a jobb, mind a bal oldalról 800-800 méter hosszban. A mindösszesen majd hatszáz fotó összeillesztéséhez Oravecz István segítségét kértem, amiért ezúton is köszönetemet fejezem ki.
Az előbbiekhez kapcsolódóan egy különálló felületen, szintén 8 méter hosszban, jókorára nagyított korabeli képeslapokról ismerhetjük meg a Fő-utcza szinte egészét, a bikaistállótól (a mai Pince tér környéke) a Felsővár utcáig, terestől, házastól, vendéglőstől, üzletestől, a századelőtől a harmincas évek végéig. Néhány szépen megőrzött, gondozott belső udvart is lefotóztam, igyekezve megmutatni: így is lehet… Korabeli fotókon látható lesz még az egykori Majláth-kastély (ma szanatórium) gyönyörűen gondozott parkja, parképítményei, csodálatos üvegháza és szobabelsői is…

Dr. Miklósné Kerecsényi Zsuzsa
A Magyar Iparművészeti Főiskola építész tanszékén diplomáztam építésztervező művészként. 1977 óta a Középülettervező Zrt. belsőépítész műtermében dolgozom, ahol számos tervet készítettem a tanulmánytervtől a kiviteli tervig, majd a megvalósulásig a belsőépítészet széles skálájának majd minden területén. 2000-ben kiköltöztünk férjemmel és két lányommal Törökbálintra. A Dióskert tetején egy szép, de rossz állapotú régi ház helyére újat építettünk. Azóta itt lakunk, élvezzük a szép környezetet és azon fáradozunk, hogy ez így is maradjon.

– Értek meglepetések a munka során?
– A Bogár-féle cukrászda. Eddig úgy tudtam, hogy mindig a Munkácsy utca alsó felén (Bogárék jelenleg is ugyanabban a házban laknak) volt. Most mégis egy olyan képet találtunk, ahol a mai papír-írószer bolt épületében tűnik fel.
– Elkészült tehát egy pillanatkép a mai Munkácsy Mihály utcáról, de hamarosan ez a kép az új polgármesteri hivatal megépítésével jelentősen megváltozik.
– Kerecsényi Zsuzsa: Megfigyeltem, hogy apró részletek már a tavaszi állapothoz képest is változtak. Reméljük, hogy az utca a jövőben is megőrzi ezt a kedves, otthonos hangulatát, amilyen most, és amilyennek mindannyian szeretjük.

A kiállítás október 26-áig tekinthetik meg az érdeklődők a művelődési házban.

Nyíri Erzsi