Kerthelység

2010. aug 30.

„Az önkormányzatnál nőttem fel”

Írta: admin Kategória: INTERJÚ

Közel negyed évszázada dolgozik Törökbálint önkormányzatában Csáki Zoltánné, az idei Törökbálint közszolgálatáért díj tulajdonosa. Vele beszélgettünk az eltöltött évekről, az önkormányzat légköréről és a közszolgálatról.
– Mióta dolgozik az önkormányzatnál?
– 1987 márciusában léptem be, a tanácselnök és a vb-titkár titkárnője voltam. Ez a második munkahelyem, előtte rövid ideig egy építőipari vállalatnál dolgoztam adminisztrátorként. Ha igazán belegondolok, akkor én itt kezdtem. Abban az időben az iktatás, a tanács- és vb-ülések előkészítése, jegyzőkönyvezése volt a feladatom. 1998-ben a két feladatkört, a titkárságot és az iktatást a megnövekedett feladatok miatt különválasztották, én az iktatóban maradtam.
– Az, hogy valaki az iktatóban dolgozik, pontosan mit jelent? Mit csinál az, aki iktat?
– Minden irat, ami a hivatalhoz érkezik vagy onnan kerül ki, az átmegy a mi kezünkön. Minden iratot érkeztetni és egyedi azonosítóval kell ellátni. Amikor egy ügy lezáródik, a jogszabályban előírtak szerint el kell látni az őrzési időt meghatározó irattári jellel, majd irattárba helyezzük. Gondoskodnunk kell az iratok nyomon követhetőségéről, azok biztonságos őrzéséről. 1962-től találhatók nálunk iratok, ez a mennyiség közel ezer folyómétert tesz ki.
– Éves szinten mennyi iratot kezelnek?
– Évente körülbelül 12 ezer főszámos ügyet kezelünk, alszámokkal együtt, ez közel 30 ezer iktatást jelent, hiszen minden iratot rögzíteni kell.
– A számítógép megkönnyíti az életüket?
– Úgy gondolom, hogy még messze van a papír nélküli iroda. 1996 óta alkalmazzuk a számítógépes iktatást. Nagymértékben meggyorsítja a munkánkat, több adatot tudunk egy adott ügyről nyilvántartani és több a visszakereshetőség lehetősége is. Van viszont hátránya is: előfordul, hogy gépelési hiba miatt nem találjuk meg egyszerűen a keresett ügyet, illetve bizonyos „szabadságot” ad tárgymeghatározáskor, és lehet, hogy a keresésnél először nem pontosan adjuk meg azt. A kézi iktatásnál egyszerűbb (sablonosabb) volt a tárgymeghatározás, és nem volt elírás.
– Idén ön kapta meg a Törökbálint közszolgálatáért elnevezésű díjat. Mit gondol, miért önre esett a választás?
– El kell mondanom, hogy igen meglepett, hogy engem választottak. Többek között azért is, mert nem gondoltam, hogy ebben a munkakörben is kiérdemelheti valaki ezt a kitüntetést. Másrészt nagyon jól esett az elismerés, főleg azért, mert – ha jól tudom – nemcsak a hivatal vezetői, hanem az irodavezetők javaslata is számított. Mindig a legjobb tudásom szerint igyekeztem végezni a munkámat, amit nagyon szeretek.
– Mit jelent az a szó önnek, hogy közszolgálat?
– Az a véleményem, hogy csak lesarkítva igaz, hogy mi azért vagyunk, hogy „kiszolgáljuk” a lakosságot. Az a dolgunk, hogy minden lehetséges módon segítsük a hozzánk fordulókat abban, hogy el tudják intézni ügyes-bajos dolgaikat. A közszolgálat azt is jelenti, hogy nem reggel nyolctól fél ötig tart a munkaidőm, hiszen odajönnek hozzám, ha bevásárolok, vagy útban a munkahelyem felé megállítanak. Van, aki tanácsot kér, van, aki megkér, hogy vigyek be egy kérelmet.
– Ezek szerint nemcsak munkahelye, hanem lakóhelye is a település.
– Annyira vagyok törökbálinti, hogy még a dédnagymamám is Törökbálinton született. Ugyanabban a házban élek, ahova születtem. Szerencsés vagyok, hogy a lakóhelyemen dolgozhatom, hiszen nem vagyok tömegközlekedéshez kötve, a lányomat nem kellett órákat buszoztatni, hogy elérjük az iskolát. Ugyanakkor egy bizonyos fokú bezártságot is eredményez, mert ha be kell mennem Pestre, szinte belebetegszem. Nagyon szeretek itt élni, el sem tudnám képzelni, hogy máshol lakjak.
– Milyen munkahely az önkormányzat?
– Tizennyolc éves voltam, amikor ide kerültem, szinte itt nőttem fel, így van lehetőségem az összehasonlításra. A légkör évről évre egyre jobb. Itt igen jó kollektíva van, mindig szívesen jövök be dolgozni. Nálunk, az iktatóban minden kolléga megfordul, hozzák-viszik az iratokat, igazi központi hely.
– Az ügyfelekkel is találkozik vagy őket csak közvetetten „látja”?
– Bár mi ügyvitelellátó csoport vagyunk, ennek ellenére – a helyi sajátosságok miatt – ügyfélszolgálati irodai feladatokat is ellátunk. Nem várható el, hogy ha valaki például az építéshatósági irodán intézi ügyeit, beadványát a Bajcsy-Zsilinszky utcában található irodába vigye ki. Nálunk mindennap volt ügyfélfogadás, tehát napi kapcsolatban voltunk az ügyfelekkel. Nálunk adták be az iratokat, sok esetben nálunk érdeklődtek, hogy mi történt az ügyükben.
– Ez volt az első igazi munkahelye. Bár még egy kicsit odébb van, de innen szeretne nyugdíjba menni?
– Szerencsés vagyok, hiszen szeretem a munkámat. Valami nagyon nagy dolognak kellene történnie ahhoz, hogy innen elmenjek. A most megkapott elismerésből arra következtetek, hogy a főnökeim elégedettek a munkámmal, tehát nincs ok arra, hogy felállítsanak.

N.G.



Lapozzon bele
november–decemberi számunkba!