Óvoda és iskola

A képviselő-testület június végi tanácskozásán óvodai és iskolai ügyeket is tárgyalt, mintegy előkészítve a következő tanév helyi döntéseket igénylő rendjét. Az ezekkel kapcsolatos döntésekről, az e témakörben felmerülő lehetőségekről kértünk tájékoztatást Hajdu Ferenc alpolgármestertől.
– A képviselő-testület által átruházott hatáskörben az Oktatási Bizottság még valamikor az év elején határozott az óvodai jelentkezésekről, azok rendjét és időpontját illetően. Ennek megfelelően a beiratkozások megtörténtek április folyamán. Ahogy városunkban immár megszokhattuk, a meglévő 175 férőhelyre óriási volt a túljelentkezés. Megjegyzem, már ez a 175-ös szám is igen magas, néhol 130 százalékosra emelt csoportlétszámokat jelentett volna, ami azért a komoly szakmai munkát is megkérdőjelezheti. Szóval, 253 gyermeket írattak be a szülők. Ebből a nem állandó törökbálinti lakhellyel rendelkező jelentkezőket kiszűrve, 231 gyermek elhelyezése vált szükségessé.
– Ez még mindig jóval több, mint a rendelkezésre álló férőhely.
– Valóban. Ráadásul további problémákat vet fel, hogy az oktatási törvény értelmében a 3. életévet betöltött gyermek szülei a szorgalmi időszak folyamán bármikor jelentkezhetnek gyermekükkel az óvodába. Városunkban nehezíti a férőhelygondokat az a 2009-ben módosított törvényi passzus, amely szerint már a két és fél éves gyermek is felvehető, ha a harmadik évüket betöltöttek felvétele megtörtént. De ugyanez a helyzet az új beköltözőkkel, a gyermekvédelmi törvény hatálya alá kerülő és a hhh-s (halmozottan hátrányos helyzetű – szerk.) gyermekekkel. Mindezek alapján nyugodtan kijelenthető, hogy az ősz folyamán további óvodai jelentkezések várhatók.
– Készülve erre a beszélgetésre, egy, az óvodai férőhelyekre vonatkozó képviselő-testületi döntést hoztam magammal. Engedelmével, most az olvasók kedvéért idéznék ebből.
– Parancsoljon.
– Tehát a képviselő-testület korábbi határozata alapján az Árpád utcai új óvodában, ez, ugye, a Bóbita Óvodát jelenti immár, hat csoport indul, két csoport pedig a két intézményvezető közötti megállapodás szerint a Bálint Márton iskola kezelésében lévő Köztársaság téri telephelyen. E döntés értelmében a Bóbita Óvoda régi épületében a fenntartó a következő tanévben csoportot nem indít.
– Nos, ez megváltozott. A képviselő-testület elfogadta azt az álláspontot, amelynek alapján a jelenlegi férőhelygondok megoldhatók. Nyilvánvalóan az új helyzet még mindig nem jelentheti azt, hogy hosszú távon e tekintetben felsóhajthatunk, ám ez a lépés azért több a tűzoltásnál. Csupán a lényeget tekintve, ez a következőket jelenti: a képviselő-testület visszavonta e tárgyban a korábbi döntéseit és úgy határozott, hogy a Bóbita Óvodában tíz csoportot indít, a régi épületben négyet, az újban hatot. Úgy, hogy a Bálint Márton iskolában lévő csoportokat visszahelyezi a Bajcsy-Zsilinszky utcai óvodaépületbe. A Walla József Óvodában három csoport, a Nyitnikék Óvodában hét, míg a kétnyelvű Csupaszív Óvodában szintén három csoport indul. Azt gondolom, hogy a finanszírozási költségek növekedése ellenére a képviselő-testületnek ez az elhatározása igencsak gyermek- és szülőbarát.
– Elméletileg tehát ez azt jelenti, hogy az óvodákban nem lesznek ősszel férőhelygondok?
– Én ettől optimistább vagyok: gyakorlatilag is ezt jelenti.
– Váltsunk témát! Alpolgármester úr, a képviselő-testület ülésén Gáldi György kérdést intézett önhöz a kétnyelvű középiskolai képzés helyi indításával kapcsolatosan, a felől is érdeklődve, hogy milyen lépéseket kíván tenni esetlegesen az ügy érdekében.
– Őszinte örömmel vettem a képviselő úr kérdését, ezt az is alátámasztja, hogy válaszoltam rá… Komolyan beszélek. A helyzet ugyanis az, hogy az érvényben lévő önkormányzati szabályrendszer alapján, tetszik nekem, vagy nem tetszik, hozzám – mármint alpolgármesterhez – nem intézhető képviselői kérdés. De természetesen az ülésen elmondtam a képviselő úrnak, hogy egyetértek a kérdésében foglaltakkal. Városunkban, ahogy az ország más településén is, a nevelés-oktatás tartalmi elemei mind az egyes tanulók, mind pedig szűkebb és tágabb értelemben vett környezetük részére a minőségi változás esélyét hordozzák magukban. A képviselő úr kérdése ezeknek a tartalmi elemeknek a bővítésére, bizonyos tekintetben egy magasabb képzési szint megnyitásának lehetőségére, a kétnyelvű középiskolai oktatás beindítására irányult. Ennek az oktatási formának a helyi bevezetését meg lehet, meg kell vizsgálni, ebben teljes mértékben egyetértettem a kérdésfeltevővel.
Egyetértésünk ellenére azt azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy minden változtatás, hatékonyságnövelés, kínálatbővítés többletforrást igényel. E tekintetben az sem mellékes, hogy az önkormányzat kötelező feladatai e területen az óvodai és az általános iskolai oktatásról és nevelésről szólnak. A középiskolai profilbővítéshez tehát alapvetően képviselő-testületi szándék és akarat kell. Ez pedig nyilvánvalóan nem alapulhat máson, mint egy előzetes felmérésen, tanulmányon.
Miután az oktatási törvény vonatkozó paragrafusa szerint a nevelési-oktatási intézmény átszervezéséről, feladatkörének bővítéséről a fenntartó a tervezett intézkedés végrehajtása évének május 15-éig hozhat döntést – így a jelenleg regnáló képviselő-testület 2010 második félévében erre vonatkozó határozatot már nem hozhat.

Amit a jelenlegi helyzetben az ügy előremozdítása érdekében megtehetek, az az, hogy levél útján megkeresem dr. Német Istvánt, a Bálint Márton Általános és Középiskola igazgatóját és Palkóné Szabó Gabriellát, a Zimándy Ignác Általános Iskola igazgató asszonyát,  hogy – a nyári szünidő adta lehetőségek figyelembevételével – végeztessenek felmérést a szükséges évfolyamokon a kétnyelvű képzés beindításával kapcsolatos igényekre, vitassák meg a kérdést az intézményi kollektívával, az iskolaszékkel és a szükséges szervezetekkel, amelyek alapján vázoljanak fel egy koncepciótervet, illetőleg ajánlást a képviselő-testület felé. Ennek birtokában lehet majd a szükséges lépéseket megtenni – az önkormányzati választások utáni új képviselő-testületnek.

K.I.