Kerthelység

2010. júl 30.

Szemeteljünk, de kulturáltan!

Írta: admin Kategória: ESEMÉNYEK

A hulladékudvarban szinte semmi nem vész kárba

A közvetlen környezetünk védelme gyakran vált ki heves reakciót az emberekből. Sokszor talán szélmalomharcnak érezzük ezt a küzdelmet, de mégis tagadhatatlanul van előrehaladás. Nemrégiben látott napvilágot egy uniós felmérés, mely az európai államok lakosságának hulladékkezelési szokásait, benne a szelektív gyűjtést és annak eredményességét vizsgálta. Hazánk ebben a kérdésben az első helyet szerezte, pozitív értelemben. Na, végre! – mondhatnánk. Ugyanakkor tudjuk, hogy vannak rossz példák is. De akkor milyen a helyzet másutt? A jelek szerint rosszabb.

Mindenesetre örömmel tapasztalható, hogy sokan nagyon fontos kérdésként kezelik mindennapi szemetünk tudatos szétválogatását.
Az ötven felettiek még jól emlékeznek a korabeli zártkertesek uralta Törökbálintra, amikor különösen a hétvégéken vastag füst lepte el a környéket az elégetett mindenféléktől. Manapság már alig-alig akad ilyen renitens levegőszennyező. Vagy emlékezzünk csak a korabeli szemét- és sitteltüntetési módozatra: „Húzzál rá komám egy kis fődet, oszt jól van. Majd az enyészet megeszi, elrohad az ott!” Aztán megtanultuk, hogy nem rohadt el, helyette mérgezett, ártott, nagyobb eső után ránk vigyorgott és esztétikailag is nehezen volt elviselhető.
Aztán jött az előírások, rendeletek sora, amelyek csak úgy érnek valamit, ha a rendeletalkotó alternatívát is kínál számunkra.
Meg kell állapítanunk, ebben feltétlenül jól állunk Törökbálinton. Már egy jó éve tart, hogy házainktól is szortírozhatjuk a szemetet: petpalack, műanyag csomagolási hulladék, papír és fém, társított hulladék. Aki él vele, bizony időnként tanácstalanul teszi ki kukáját: Miért van csak félig a kukám, régebben lecsukni is alig bírtam?

A hulladékudvar nyitvatartási ideje:
péntek: 13–17,
szombat: 10–14 óra.
(Helyszín: Malomdűlő,
a szennyvíztisztító mögött, megközelíthető
a Téglagyár utcából.)

Kertvárosként nyilvánvalóan átlag feletti a lágy- és fás­szárúhulladék-képződésünk. Azonban ehhez is kínál városunk alternatívát, a hulladékudvar fenntartásával és működtetésével.
Gyurasics Tamás, városunk falugazdája, a téma felelőse elmondja, hogy ezzel a már tíz éve működő teleppel szeretné a város kiváltani a szelektívgyűjtő-konténerek körül kialakult anomáliákat. A konténergyűjtőhelyek a környezetükben élők körében bizony nem arattak osztatlan sikert. Mivel nincs emberi felügyelet, lazul a fegyelem, könnyen elszabadul a pokol. Átmenetileg adhatnak megoldást, de a jövőt mindenképpen a hulladékudvar jelenti. Itt ugyanúgy lehetőség van a műanyag pille (pet) palackok, papírok és üvegpalackok (síküveg egyelőre nem), vasak, fémek elhelyezésére, sőt kiegészítve ezeket, már az autógumikat, szárazelemeket, akkukat, fáradt- és étolajat, valamint kis mennyiségben (1/4-ed köbméter) még az ún. sitt anyagokat is átvesszük. Természetesen tömegét illetően a fás és lágyszárú növények viszik a pálmát, különösen a szezonjaikban. Ezeket a hulladékokat aztán darálás után továbbhasznosítja a telep.

A törökbálinti hulladékudvarral kapcsolatos telefonos közvélemény-kutatás eredménye (30 fő törökbálinti megkérdezett): 47 százalék tud róla és már igénybe is vette, 29 százalék tud róla, de még nem vette igénybe, 24 százalék pedig még nem is hallott róla.
Akik viszont igénybe vették, 100 százalékban elégedettek a működéssel és örülnek, hogy van ilyen „intézménye” a városunknak. A nyitvatartási idő az, amelyben a legtöbben változtatni valót látnak. 68 százalék szerint hétköznap is legalább egy napon nyitva kellene tartani a késő délutáni órákban. 72 százalék szerint jobb lenne, ha szombaton hosszabban és tovább tartanának nyitva. 80 százalék szerint több propagandát érdemelne ez az ügy.

A begyűjtött mennyiségek 99 százalékát újrahasznosítják. Így, ami másnak hulladék, szemét volt, az szelektálás, figyelem és némi energia hozzáadásával másutt értékként jelenik meg.
A súlyosan környezetszennyező anyagokat (festékek, polisztirolok, vegyszerek, növényvédő szerek, pala, azbeszt, salak és üveggyapot-szigetelők stb.) sem kell azonban városunkban kidobni vagy szemérmes mit sem sejtéssel a kukába helyeznünk. Minden évben a Föld napján (április 22-én) ezek is átvételre és gondos, szakszerű elhelyezésre, feldolgozásra kerülnek (a posta parkolójában lehet leadni). Az elektronikai szemetet, fénymásoló festékeket, elhasznált fénycsöveket pedig a területünkön működő multi áruház speciális gyűjtőiben helyezhetjük el.
Amit pedig már végképpen nem tudunk hova tenni, azt a kb. 10 kilométerre lévő pusztazámori regionális szeméttelepen rakhatjuk le.
A hulladékudvar működése természetesen rejt időnként problémákat is. Gyakoriak például a lehetőséggel visszaélők. Egy-egy nyitva tartás alatt már-már iparinak nevezhető mennyiséget hord oda néhány jármű, amely mögött, mint kiderül, bizony vállalkozók, vállalkozások állnak. Pedig hangsúlyoznám, hogy a hulladékudvar a lakosság szolgálatában áll. Vagy például szinte állandóan akadnak, akik a fűnek álcázott hulladékuk között a háztartásaikban keletkezett kommunális szemetet próbálják megint csak szemérmesen elfedni. Ezek az ostoba megoldások drága aprítógépeinket veszélyeztetik és magas javítási költségeket okoznak.
Idősebbektől gyakran hallani, hogy bizony ők is szívesen idehoznák hulladékaikat, de nincs mivel és kivel. Furcsának találom, hogy ebben a családtagjaik magukra hagyják őket.
Összességében azonban mégis azt a sok tisztességes (mindenképpen a többséget képező) törökbálintit említeném, akik tisztelettudóan és kellő figyelemmel veszik igénybe telepünket. Ez számomra is a műveltség bizonyítéka, mert bizony „szemetelhetünk” kulturáltan, ráadásul a mi városunkban valóban lehet is.

HASZNOS LINKEK
www.okopannon.hu
www.okopack.hu
www.hulladekboltermek.hu
www.ehulladek.hu/impresszum.html
www.electro-coord.hu
www.okomat.hu
www.elektrowaste.hu
www.recyclomed.hu
www.rebat.hu
www.relem.hu

Mint Mátyás király – no, nem lovon, hanem autómmal – inkognitóban két zsák tisztán lágyszárú növényzettel (fű és más gazok) elindulok szombat 13 óra körül, hogy igénybe vegyem a hulladékudvar szolgáltatását és egyben teszteljem is azt.
Az útbaigazító táblák hiányát tapasztalom – mármint, hogy nem látom –, de azért odatalálok. Jó kedélyű úriember, mint szigorú felügyelő és egyben házigazda a bejáratnál hangosan köszöntve fogad. Pontos útmutatást ad a lerakás helyét és módját illetően. Míg zsákjaimat ürítem, látom, félszemmel figyeli állításom valódiságát. Kapkodja tekintetét, mert komoly forgalom van a telepen.
Kissé félreállva figyelem a mozgást. Mindenki megáll a bejáratnál, köszön, érdeklődik és pontosan teljesít. Figyelem a lerakott „termékeket”. Minden rendben. Kifelé menet is megköszönik a lehetőséget és elköszönnek.
No, lám! Ezért vagyunk mi „Európa-bajnok, kulturált szemetelők”, mert itt is kulturáltan viselkedünk. Tudunk mi, ha akarunk!
Záróra után sikerül szót váltani Túri Ferenccel, a terület megbízott felügyelőjével, aki elmondja, hogy valóban így van. A törökbálintiak valóban kulturált emberek. Akad ugyan néhány ember, aki olyan stílusban viselkedik ebben a műintézményben, mint amit ideszállít. Fel is zaklatják Feri lelkét ezek, akik őt emberszámba sem veszik, de aztán vigaszt ad a többség.
Pedig ő a megadott időpontban mindig ott van, legyen tikkasztó hőség, dermesztő hideg, szakadó hó vagy eső. Minden pénteken és szombaton nyitva van, még akkor is, ha arra a napra hivatalos ünnepnap esik.
Kora tavasztól késő őszig csúcson jár a telep. Egy négyórás nyitva tartás alatt 150-200 látogató fordul meg. Csak a szűken vett téli időszakban enyhébb a forgalom.
A behordott nagyobb fákat oly módon dolgozzák fel, hogy annak hasznosítható részeiből tüzelőfának alkalmas kuglikat fűrészelnek, amelyeket a téli időszakban az önkormányzat eljuttat a rászorulókhoz.
Megállapítható, hogy a lehetőségekhez képest rend uralkodik a területen, jó gazdái vannak.
Bár a kellemetlen szagok, így a nyári idényben erősen ter­jen­gőek, valamint az átlagot meghaladó rovarpopuláció jelzi, hogy itt hulladékkezelés folyik.
Túri Ferenc elmondja, hogyan is hasznosulnak újra a lerakott anyagok. Különböző szerződésekkel elviszik a veszélyesebb anyagokat. A fás és lágyszárúak előkomposztálás után pedig városunk közterületeinek tápanyagdúsítását szolgálják.
Valóban, szinte semmi nem vész kárba, de semmiképpen nem okoz kárt a környezetünknek.
A legtöbb problémát azok okozzák, akik nyitvatartási időn kívül odaömlesztik a kapu elé hulladékaikat, vagy zsákostól, edényestől öntik ki a füvet a gyűjtőbe.
Rövidesen megtalálják ezeknek az illegális szemetelésnek is a bizonyíthatóságát és onnantól hivatalos eljárást kezdeményeznek a renitens egyénekkel szemben.
Visszanézve a felhalmozott, talán több ezer köbméternyi „hulladékra”, azon tűnődök, mi lenne velünk, a Földünkkel, a jövőnkkel, utódaink jövőjével, ha ezt a temérdek mennyiséget – mint egykoron – a levegőbe füstölnénk el, az erdőbe hordanánk vagy csak úgy letakarnánk?
És akkor ezt még csak Törökbálint egyik, az egészségesebb fele használja rendszerességgel.
Vegyük igénybe ezt a nagyszerű lehetőséget!

Pál Imre



Lapozzon bele
november–decemberi számunkba!