Kerthelység

2010. jún 30.

„Mi magunk sem vagyunk tisztában a saját történelmünkkel…”

Írta: admin Kategória: INTERJÚ

„Velünk élő Trianon”

Elgondolkodtak már valaha azon, hogy a mai Magyarország mindennapjainak történéseiben ma is ott van hazánk több mint ezeréves történelmének minden apró mozzanata? Hiszen a legjelentéktelenebb részlet is hatással lehet a jövőre. Vajon milyen apró, hétköznapinak tűnő események vagy éppen jól eltervezett, szisztematikusan végrehajtott akciók vezettek olyan nagy horderejű, az ország életét alapjaiban megrengető döntésekhez, mint a Trianoni Békediktátum? És hogyan hat ez a mai magyar emberek életére? Erről tartott előadást a törökbálinti középiskolásoknak dr. Raffay Ernő történész professzor, a Károli Gáspár Református Egyetem tanára.
– Éppen érettségi időszakban vagyunk. Mi a tapasztalata? Az elsőéves egyetemisták birtokában vannak azoknak az ismereteknek hazánk történelmét illetően, amelyekre ön szerint szükség van?
– Azt látom, hogy igen. A legtöbb elsőéves érdeklődő és megfelelően tájékozott. Azok, akik a Református Egyetemre jelentkeznek, általában határozott világnézettel rendelkeznek. Sokan érkeznek egyházi iskolákból, ahol a történelemtanításnak nagy hagyományai vannak és fontosnak tartják hazánk valóságos történelmének oktatását. Más a helyzet azoknál a fiataloknál, akik állami iskolákban tanultak. Az ő tudásuk ebben a témában már meglehetősen hiányos. Hiszen a hazai állami történelemoktatás előszeretettel alakítja a tananyagot az éppen aktuális politikai helyzetnek megfelelően, és így a gyerekek tudása is eszerint alakul. Fokozottan igaz ez hazánk történelmére. A trianoni témakör pedig különösen érzékeny téma. Ezért is tartom nagyon fontosnak, hogy minél többen és minél alaposabban megismerkedjenek a döntést megelőző eseményekkel és a békediktátum Magyarországra mért csapásának hatásával.
– Mi a helyzet a felsőoktatásban?
– Itt is tapasztalható ez a kettősség. Nemrég meghívtak egy beszélgetésre az ELTE bölcsész karára. Azt tapasztaltam, hogy a hallgatók itt is sokat tudnak, jól megtanítják őket. Csak más, erősen liberális ideológiai szemszögből oktatnak. A XIX. század európai történelme a három nagy eszmetörténeti irányzat, a konzervativizmus, a liberalizmus és a szocializmus küzdelme. Én, mint ahogyan ezt már a beszélgetés elején jeleztem a hallgatóknak, konzervatív nézeteket valló történész vagyok. Szerintem a történelem egyik legfontosabb alakító tényezője a szív. Az emberi lélek. A nemzetek egységének, összetartozásának ereje, a haza szeretete. A liberális történelemtanítás, amelynek ma az ELTE a fellegvára, ezeket figyelmen kívül hagyja, sőt amennyire lehet, egyenesen igyekszik elnyomni, kiirtani a hallgatókban is. Ezért aztán sok kicsit pikírt kérdést intéztek hozzám a hallgatók. De a számok magukért beszélnek. Ha valaki megnézi a térképet, amelyet a törökbálinti előadáson is bemutattam a hallgató ifjúságnak, azon fehéren-feketén látszik, hogy mi is a helyzet. Az, amit a liberális oktatás igyekszik elhallgatni vagy bagatellizálni. Az, hogy a trianoni döntéssel Magyarország területeinek majdnem a háromnegyedét elvették. Hogy a magyar ajkú népességnek majdnem a fele a határokon kívül rekedt. Ezek olyan tények, amelyek mind a mai napig meghatározó hatással vannak a magyar emberek mindennapjaira. Főleg persze a határainkon túl élők érzik ezt.
– Ha valaki ezeket a nézeteket vallja, rögtön rásütik a bélyeget, hogy nacionalista, revizionista vagy éppen fasiszta.
– A nacionalizmus nem valami szitokszó. Egy nemzet jól felfogott érdeke, hogy összetartson. Hogy védje és ápolja a nyelvét, a hagyományait. Hogy a felnövekvő nemzedékek emlékezetében megőrizze, mit adtak az elődei az emberiségnek, Európának. A magyarságnak van mire büszkének lennie! Ez pontosan így működik minden más nemzet életében is, és teljesen rendjén van így. Gondoljunk csak a franciákra vagy az angolokra! A baj akkor kezdődik, hogy ha ezeket az érdekeket egy nép megpróbálja egy másik nép rovására érvényesíteni. Az is tény, hogy nagy történelmi igazságtalanság ért minket az első világháború lezárása után. Ennek megvoltak a jól látható előzményei és a következményit ma is érezzük. Elég csak a mai szlovák–magyar viszonyra gondolni. Ezért nagyon fontos, hogy megismerjük és megértsük a történelmi tényeket, amelyek ide vezettek. A megoldást csak ezután kezdhetjük el keresni.
– Az ön előadása hozzájárult ahhoz, hogy a törökbálinti középiskolások valóban többet megtudjanak a témáról. Az előadói dobogóról mit látott? Hogyan reagáltak a gyerekek?
– Már az elején úgy láttam, hogy nem ismeretlen a téma a hallgatóság előtt. Ebből arra következtetek, hogy valószínűleg jó tanárok taníthatnak a helyi iskolákban. Persze az első fél óra elteltével éreztem, hogy egy kicsit fáradnak. De végig figyeltek. Ez abból is látszott, hogy többször egyszerre nagy csönd lett a teremben, amikor valami olyan információ hangzott el, ami meglepte a gyerekeket. Ilyen volt például, amikor elmeséltem egy, a közelmúltban lezajlott interjú történetét. Egy svájci és egy norvég újságíró kérdezgetett arról, hogy a határon kívül élő magyarok állampolgárságának elfogadásáról szóló törvény nem szítja-e fel a nacionalizmust az országban. Visszakérdeztem, hogy ők vajon tudják, hogy az ország mai területe, amelynek határait a trianoni szerződés húzta meg, hányad része a döntést megelőző nagy Magyarország területének? Tudják, hogy hány magyar nemzetiségű ember él ma is a határainkon kívül? A kérdezőknek még csak halvány fogalmuk sem volt a kérdést illetően. Pedig tekintélyes nyugat-európai lapok tudósítói voltak. Meglepte a gyerekeket, hogy Európa ennyire nincs tisztában azzal, mi is történt Magyarországgal az elmúlt században. Igaz, nincs min csodálkozni, ha mi magunk sem vagyunk tisztában a saját történelmünkkel. Pedig a tények ismerete sok megoldatlan kérdés megoldásában segíthetne.



Lapozzon bele
november–decemberi számunkba!