Kampány az agglomerációs környezeti problémák enyhítésére

A Kerthelység nem olyan régen hírt adott arról, hogy Törökbálint pénzt nyert egy pályázaton a Fenntartható életmód és fogyasztás című szemléletformáló kampány finanszírozására. A pályázat céljáról és részleteiről, valamint az elnyert összeg felhasználásának módjáról Csuka Attila alpolgármester tájékoztatja lapunk olvasóit.
– Körülbelül egy évvel ezelőtt keresett meg Szolnoki Gábor, Tárnok polgármestere azzal, hogy az agglomerációs települések számára van egy KMOP-3.3.4/2009-0003 című pályázati kiírás, amelyre érdemes lenne jelentkezni, a környező településekkel együtt. Vagyis konzorciumi formában több település közösen indulhatna a pályázaton. Az első körben Tárnok, Sóskút, Pusztazámor, Diósd településekkel közösen gondoltuk a részvételt, de az előkészítő tárgyalások során a kisebb települések elálltak a pályázás szándékától, így Tárnok és Törökbálint részvételével, illetve Diósd közreműködésével alakult meg a konzorcium.
– Mi volt a pályázati kiírás célja, illetve a pályázat tartalma?
– A pályázati kiírás célja a fenntartható életmód és az ehhez kapcsolódó viselkedésminták elterjesztése információs eszközök (szemléletformálás, tájékoztatás, képzés stb.) segítségével, illetve a fenntarthatóság szempontjából mintaértékű komplex fejlesztések támogatásával. Így cél a fogyasztók környezettudatosságának, környezetkultúrájának és környezetetikájának fejlesztése, főleg a mindennapi élet területén (táplálkozás, háztartás, munkahely, közlekedés és szabadidő).
– Mekkora támogatási összeget nyert Törökbálint ezen a pályázaton?
– A pályázat teljes támogatási összege 25 millió forint volt, amiből Törökbálintra körülbelül ötmillió forint jut.
– A mai világban mit lehet ötmillió forinttal kezdeni?
– Sokat. Ne felejtsük el, hogy elsősorban az ismereterjesztés, az információk célzott átadása a feladat, amire ötmillió jelentős összeg. Bátran ki merem jelenteni, hogy ez befektetés a jövőbe, hiszen ebből finanszírozhatunk olyan viselkedésmódokat oktató és ösztönző kampányokat, amelyek segítenek abban, hogy olyan fogyasztási módokat ismertessünk meg, olyan fogyasztási szokásokat sajátítsunk el, ami a jövő fenntarthatósága szempontjából szükséges. Ma még talán nem is értjük mennyire! A társadalom ma a szociálpszichológiából ismert kollektív lustaság állapotában van. Ez azt jelenti, hogy az emberek többsége tudja ugyan, miért kell például kihúzni a telefontöltőt a konnektorból, ha már feltöltötte a telefonját, de mégsem teszi. Vagy mindannyian értjük, miért fontos a közösségi közlekedés, de mégis autóba ülünk és úgy intézzük a dolgainkat, járunk munkába.
– Ezért ehhez szükség lenne arra, hogy a közösségi közlekedés megfeleljen a XXI. század igényeinek.
– Ez igaz, de a közösségi közlekedés problémáinak megoldása más döntési helyzetben lévők feladata. Az ismeretterjesztés azonban segíthet megteremteni – az emberek szemléletmódjának befolyásolásával – az igényt, az elvárásokat ezen a területen is. Pontosan ez a pályázat célkitűzése, vagyis a fogyasztók környezettudatosságának, környezetkultúrájának, környezetetikájának fejlesztése, főleg a mindennapi élet területén. Ilyenek például az anyagtakarékosság és a hulladék keletkezésének megelőzése, a másodnyersanyagok ismertségének, elfogadottságának növekedése, a környezetbarát csomagolóanyagok választása. Kommunikációs célra ötmillió forint nem kevés pénz. Ha ügyesen használjuk fel és a kampány egyszerre szól az „agyhoz” és a „szívhez, vagyis ha megfelelő értelmi és érzelmi komponensekkel töltjük fel, akkor sikeres lehet.
– Milyen előadásokkal, rendezvényekkel érhető el a kitűzött cél?
– A fenntartható fejlődés célkitűzéseinek eléréséhez elengedhetetlen a pozitív viselkedésminták megismertetése, elfogadtatása a lakossággal. Az attitűdök megváltoztatására közösségi konszenzusra van szükség, vagyis „divatot kell teremtenünk”. Példaként említhetjük a szelektív hulladékgyűjtést, amiről pár évvel ezelőtt az emberek azt sem tudták mit és hogyan értsék, ma már pedig teljesen természetesek a szelektív hulladékgyűjtő szigetek, sőt lassan ezen is továbblépünk, mert folynak a kísérletek a házaknál közvetlenül szelektíven történő hulladékgyűjtésre.
A rendezvényeket, ismeretterjesztő előadásokat elsősorban a 6–14 éves korosztályra koncentráljuk. Ennek az az oka, hogy ha a jövőt akarjuk megmenteni, akkor azoknak kell megfelelő viselkedésmintát örökül hagynunk, akik ezt a jövőt élni fogják, vagyis a gyermekeinkre. Minden gyermekre hat, amit a családban lát, ugyanakkor – hiába is tagadnánk – a gyermekeink is hatnak ránk.  Engedjenek meg egy személyes történetet!
Körülbelül húsz évvel ezelőtt a kislányommal – aki akkor olyan négy éves lehetett – valami ügyintézés során hosszabb várakozásra kényszerültünk. Meleg volt, a kislányom egyre nyűgösebb lett, majd inni kért. Út menti „műanyag poharas” büfében vettem neki üdítőt, amit megivott, és a poharat a kezembe nyomta. Én egy darabig forgattam, nem tudtam mit kezdeni vele, letenni nem akartam, mert a pohár mindenhol ragadt. Ekkor elkezdtem letekerni a kocsiablakot, hogy megszabaduljak a kínos pohártól, mire a kislányom a négyéves gyermekekre jellemző kicsit pösze, selypegő beszédével megszólalt: „Apa! Ezt nem szabad!”
Húsz éve történt, de a mai napig a fülembe cseng ez a mondat. Azóta nem dobok el semmit, hanem megőrzöm, amíg az első szeméttárolóig eljutok.
Vagyis az egymásra való hatás kölcsönös.
– Mi történt azóta a pályázat során?
– Ez év március 12-én Tárnokon ünnepélyes keretek között írtuk alá Szolnoki Gábor polgármester úrral a támogatási megállapodást, vagyis a forrás rendelkezésre áll.  Arra kértem az intézményvezetőinket, hogy a pályázatot koordináló céggel vegyék fel a kapcsolatot, dolgozzák ki közösen a törökbálinti programokat.

F.K