Beszélgetés Megyaszainé Mámmel Magdaléna elnök asszonnyal

Ahhoz, hogy a Német Kisebbségi Önkormányzat történetét végigkövethessük, először beszéljünk egy kicsit a törökbálinti svábság történetéről, amely a XVII. század végén kezdődött. A bevándorló német telepesek ekkor érkeztek a faluba. Ez az erős, összetartó közösség, amely mindig is szeretett dolgozni, szépen gyarapodott az elkövetkező két évszázadban, és Törökbálint egészen a második világháború végéig német nemzetiségű település maradt.

Ennek a kétszáz éves fejlődésnek vetett véget a kommunista kormány embertelen és igazságtalan döntése, amelynek eredményeképpen az 1946-os kitelepítés során a lakosság nagy részének el kellett hagynia otthonát, és mindent hátrahagyva, idegen földön kellett új életet kezdenie. Az itthon maradottak sokáig nem tudták kisebbségi jogaikat érvényesíteni, hiszen a háború utáni évek politikai helyzete az identitástudat feladásához és a német nemzetiségi kultúra elnyomásához vezetett. Ezekben az időkben csak a család volt az egyetlen lehetőség a nyelv és a hagyományok megőrzésére. 1974-től megteremtődtek az intézményesített nyelvi nevelés lehetőségei, mind az óvodai, mind az általános iskolai szinten.
– Mikor teremtődött meg a jogi háttér a kisebbségek önálló önkormányzati képviseletéhez?
– Törökbálint 1994-ben választotta meg első Német Kisebbségi Önkormányzatát.
– Ennek az első, mondhatjuk úttörő jellegű szövetségnek te is tagja lettél. Milyen célokat tűztetek magatok elé?
– A kisebbségi önkormányzat lehetőséget kapott arra, hogy feladatvállalásaival segítse nemzetiségének fennmaradását korunk rohanó világában, tagjai mindmáig tevékenyen részt vesznek a község oktatási és kulturális életében. Az első kisebbségi önkormányzat tagjai, Gauland József, Grimm Károly, Helter Ferenc, Herczog Ákos és jómagam célul tűztük ki a helyi német nemzetiségi hagyományok ápolását és a községben élő nemzetiségi értékeket megőrzését, megbecsülését. Céljainkat a Nagyközségi Önkormányzat nagymértékben támogatta. Ennek eredményeképpen – egy régi épület felújításával – a Kisebbségi Önkormányzat 1997-ben egy háromcsoportos kétnyelvű óvodát adott át az országban elsőként. Az óvodával egy időben nyitotta meg a Német Közösségi Házat is, melyben a Kisebbségi Önkormányzat irodája, a német könyvtár és a törökbálinti német egyesületek (Hagyományőrző Asszonykórus, Sváb Egyesület stb.) kaptak helyet.
Később, 1998-ban a lakosság új képviselőket választott. Bartos Zoltánné Hutschneider Anna, Gauland József, Herczog Ákos, Kramm György mellett továbbra is részt vettem ebben a számomra olyan fontos és örömteli munkában. Ebben a ciklusban a felnőtt nemzetiségi lakosság nyelvtudásának fejlesztésére német nyelvtanfolyam indítását helyeztük a feladataink középpontjába. Véleményem szerint a nemzetiségi lét megmaradásának záloga a nyelv megtartása. Ennek egyik biztosítéka a kisebbségi nevelés. A 2002-ben a megválasztott kisebbségi önkormányzat tagjaival (Bartos Zoltánné Hutschneider Anna, Herczog Ákos, Pekk József, Scheiblinger Péter) ezért igyekeztünk továbbra is kiemelt figyelmet fordítani a törökbálinti gyerekek nevelésében a német nemzetiségi hagyományok és a német nyelv ápolására.
A Német Közösségi Házban heti rendszerességgel kézműves foglalkozásokat tartottunk német nyelvtanárok közreműködésével. Nyáron két héten keresztül kézműves táborban foglalkoztattuk a jelentkező ifjúságot.
Az évi rendszerességgel megtartott törökbálinti kulturális rendezvények szervezésében a Német Kisebbségi Önkormányzat jelentős szerepet vállalt (sváb bál, majális, Anna-bál, fúvószenei fesztivál, szomszédolás, szüreti felvonulás, Strauss-koncert, falumúzeumi programok, sváb zenés esték, borverseny).
– Ha jól tudom, 2006-ban a sváb gyökerekkel rendelkező emberek választottak kisebbségi önkormányzatot.
– Igen. 250 fő iratkozott fel a választói névjegyzékre és ők alakították ki szavazataikkal az új önkormányzatot. Bartos Zoltánné Hutschneider Anna, Gauland József, Herczog Ákos, Szalczinger József, valamint jómagam az elkövetkező években azzal a céllal kezdtünk el dolgozni, hogy a fiatal generációt bevonjuk a hagyományőrző munkába.
– Mit tartasz a kisebbségi önkormányzat legfontosabb eredményeinek?
– Munkánk gyümölcse, egyik nagy büszkeségünk a Német Óvoda. Karsainé Gasser Mária vezetőnő és 15 fős kollektívája rangot vívott ki városunk életében, amit az óvodai beiratkozás is fémjelez. Minden tavasszal közel nyolcvan gyermekből kell kiválasztani azt a 20-22 főt, aki megfelel az általunk mint fenntartó német önkormányzat és az óvoda által állított szempontoknak.
Természetesen az óvodai elvárások után fő szempontnak tekintjük a sváb, illetve német származást. Úgy gondoljuk, hogy aki hozzánk szeretné a gyermekét beíratni, reméljük, hogy a sváb hagyományok és az ősök iránti tiszteletből teszi.
A Zimándy Ignác Általános Iskolával nagyon jó és szoros kapcsolat alakult ki az évek folyamán. Grimm Karcsi és Bartos Hutschneider Anna sok munkájának köszönhetően mára napi kommunikáció jött létre köztünk és a Német Munkacsoport között. Segítettük a munkájukat, akár a süsseni partnerkapcsolatról volt szó, akár egy egyszerű hazai hon- és népismeret órai kirándulás megszervezésében.
A Grossturwaller Musikanten zenekart 1990-ben alapították. Akiben egy pici sváb vér van, az, ha meghallja a zenekart játszani, nem biztos, hogy ülve marad. A nemzetközi és hazai szinten is elismert zenekarra is büszkék vagyunk. Bán László, aki 2000-ben országos karmesteri titulust kapott, a nemzetiségi zenei vonalon kiemelt rangot vívott ki. Októberben a magyarországi németek zenei anyanyelvének gondozásáért és őrzéséért, valamint a magyarországi németek zenei szakembereinek továbbképzésében kifejtett tevékenységéért a Josef Gungl Díjat kapta, amelyet Heilig Ferenc adott át Nagymányokon.
A Német Közösségi Házban heti rendszerességgel próbálnak a kulturális csoportjaink. A Hagyományőrző Svábkórust, amely 2009-ben volt 20 éves, működése évek óta rendszeresen támogatja a Német Önkormányzat.
Sajnos nagyon fogy a kis lelkes csapatunk, hiszen nagyrészt azok tudnak énekkarba járni, akik már nyugdíjasok, nekik van már idejük (de nem mindig, hiszen ők nagymamák és nagypapák is). Így aztán nehéz összeegyeztetni a mai rohanó világban a családdal az időt. Keddenként van próbánk 16 órától és mindenkit sok szeretettel várunk, aki szeretne németül, illetve svábul énekelni. Nagyon sok helyen felléptünk már az országban, bejártuk Tolnát-Baranyát.
A harmonikaoktatás nagyon fiatal nálunk, 2004-ben kezdtük meg a munkát Podonyi József tanár úrral. Kezdetben a gyerekekkel próbáltuk megszerettetni a harmonikát, de úgy hozta a sors, hogy mára egy felnőtt harmonika zenekar, a Turwaller Akkordeonkapelle fejlődött ki a tanár úr keze alatt.
Többször volt koncertjük és nagyon örülünk a sikereiknek, hiszen a harmonika nem mindig a sváb műfajt jellemzi, hanem a komolyzenében is lépten-nyomon jelen van. Működési és fenntartási költségeiket is a Német Önkormányzat támogatja.
A Grossturwaller Tänzer is a fiatal tagok sorába tartozik, ők is pár éve táncolnak nálunk. Működésüket nagy figyelemmel kísérjük, hiszen a jövő a felnövekvő generációé. A sváb táncok és énekek, ha nem tanuljuk meg, elvész a jövő számára, nálunk már az óvodában a kicsiket is erre taníttatják. Ők péntek esténként 19 órától próbálnak és ők is várják azokat, akik szeretik a sváb táncokat és a jó társaságot.
A legfiatalabb tagunk, a Grossturwaller Achte nevű dirndli ruhákat bemutató csapat az idén lett ötéves.
Megalakulásuk oka az volt, hogy egy alkalomra, a 2004-es törökbálinti szüreti bálra valamilyen programot kínáljanak a szervezők a báli közönségnek.
Mint mindenhol, nálunk sem volt sok pénz a báli program megrendezéséhez, így összeállt egy barátnőkből álló asszony-lánycsapat, akik elhatározták valami újat mutatnak be Magyarországon.
A dirndli ruha német nyelvterületen nagyon divatos viselet, így ezt szeretnék lányaink, asszonyaink is Magyarországon elfogadtatni. Főleg sváb településekre kapnak meghívót, ahol sokan hordják már ezt a viseletet és szeretnék látni az évenként megújuló kollekciót. A ruhákat Szabóné Veréb Erzsébet álmodja meg és készíti el, amelyeket Soprontól Mohácsig lehet vásárolni.
A Grossturwaller Achte szerepelt már Szlovákiában, Ausztriában, Mohácson a busójáráson, Hajóson a pincefesztiválon, Baranya megyétől Sopron megyéig, és még sok más helyen.