A Gy. Ferenc fémjelezte szociálliberális „kormány” egyik volt egészségügyi minisztere, M. Lajos könyvet írt. Ez ugyan nem olyan nagy ügy, s nem is különösebben kommentálni való hír, hiszen az a (és a későbbi) bagázs csupa nemzetmentő polihisztorból állt. S ha éppen nem országemeltek és válságcsökkentettek, hát olykor művészi kvalitásaikkal kápráztatták a szemét amúgy is csak dörgölő magyart.

Emlékezzünk csak Gy. Ferenc (volt kormányfő) akrobatikus, bármely kerengő dervist és a moszkvai Bolsoj összes balettosát lepipáló fergeteges táncára. De H. Ágnes (szintén volt egészségügyi miniszter) virgonc celebalakításai sem voltak akármilyenek: úgy bánt el a képernyő nyilvánossága előtt a kórházi mini trezorral, hogy fiatalok ezrei dobták azonnal sutba a bűvös kockát, s olyan könnyed szenvedéllyel vette az afrikai túlélő túra forgatásait, hogy Julia Roberts a szóbeszéd szerint hiszti rohamot kapott.
Most pedig Gy. Ferenc újrázik megint a színen, s szókimondó (majdhogynem őszinte) retorikusként azt mondja a tűnő félben lévő MSZP-s vezetőknek, hogy „kellő mértéktartással illendő egyelőre háttérbe vonulni”. Meg aztán: „Óvni próbálom majd önmagunkat, hogy leegyszerűsített válaszokat adjunk múltról és jövőről. Az a tanácsom mindenkinek, magamnak is, hogy ne kerülje meg azt a kérdést, hogy ő személy szerint mit rontott el, neki mit kellene másként csinálni.”
Arról ugyan csak halvány sejtésem van, hogy milyen lelkiállapotot és szellemi szintet tükröz az, amikor az ember egyes szám második személyben tanácsokat osztogat önmagának, azt azonban tudom: az említettnek és az említetteknek egyáltalán nem kellene már semmit csinálniuk.
Ja, hogy a könyv? Tényleg. Egy internetes citátum szerint M. Lajos kiadványában az is olvasható, hogy a miniszteri eskütétel utáni első személyes találkozóján Gy. Ferenccel „néhány orvos letartóztatása is felvetődött ötletként, hogy megfélemlítsék az orvosokat, és letörjék a megszorítások miatti ellenállást”.
Elvtársak, ÁVH vagy kicsi Gulág – az nem?