Aktuális a téma, hiszen idén 20 éve, hogy a németországi Süssen Várossal és 10 esztendeje, hogy az erdélyi Székelyudvarhely Megyei Jogú Várossal hivatalos kapcsolata van Törökbálintnak. Ezekről a kapcsolatokról kérdeztük Turai István polgármestert.
– Jól számolom, hogy Süssen Város vezetésével még az 1990. évi első szabad önkormányzati választás előtt vette fel Törökbálint a kapcsolatot?
– Igen, jól. 1990. június 16-án írta alá a patronálási szerződést az akkori tanácselnök, Gigler József törökbálinti és Karl Müller alpolgármester süsseni részről. Ám természetesen nem volt ez az akkor kodifikált hivatalos kapcsolat előzmények nélküli. Tudni kell, hogy a törökbálinti németek 1946-ban történt elűzetését követően sok család ebben a baden-württembergi faluban talált új otthonra. Aligha csoda, hogy a szétszakított családok igyekeztek újraszőni a szálakat, tartani a kapcsolatot az itthon maradottakkal. Amint aztán a 60-as évek elején kissé enyhült a légkör, hazalátogattak. Csodaszámba ment a 70-es években a törökbálinti focicsapat németországi utazása, amit pár évvel később egyházi és kórusok közötti kapcsolatfelvétel is követett.
– Elüldözést és nem kitelepítést mondott az előbb. Helyes ez a szóhasználat?
– Bizony így helyes. A német „Verteibung” szó ugyanis „elüldözést”, „kiűzést” jelent. Hibás erre a „kitelepítés” szó fordításként való használata, amelynek nyilvánvalóan a szomorú és szégyenteljes valóság enyhébb kifejezéssel való gyengítése volt a célja. Komolyan kellene venni végre a történelmi tények felelősségét, és nevén nevezni azt, ami 1946-ban történt.
– Az imént azt is említette, hogy az 1990-ben aláírt dokumentum „patronálási” megállapodás volt. Miben különbözik ez egy valódi testvértelepülési kapcsolattól?
– 1990-ben, amikor ez a hivatalos aktus történt, hazánk egy szomorú, több mint 40 éves korszakot zárt le. Németország ezzel szemben már több mint egy évtizede a gazdasági fellendülés gyümölcsét élvezhette. Sem politikailag, sem pedig gazdaságilag nem lehetett a két települést – Süssent és Törökbálintot – egyenrangú, egyforma súlyú félnek tekinteni. Német barátaink kellő tapintattal kezelték ezt a helyzetet, minden bizonnyal így kerülhetett a megállapodásba a patronálás fogalma. Az aláírás napján azonban egy másik „szerződés” is született. A Lendvai Károly Férfikórus és a süsseni Liederkranz Germania kötött ugyancsak patronálási szerződést.
– Ezek szerint a törökbálinti kórusnak volt meghatározó szerepe a hivatalos kapcsolat felvételében?
– Azt hiszem, beszélhetünk „meghatározó” szerepről, Nagy József akkori és mai kóruselnök szerepéről. Ám meg kell említenünk a két katolikus egyház akkor már többéves kapcsolatát is, melyben törökbálinti részről dr. Pelsőczy Ferenc prépost plébános, süsseni oldalról pedig Kilian Hönle atya vállalt oroszlánrészt.
– A későbbiek során hogyan alakultak ezek a kapcsolatok?
– Nagyon érdekes, hogy 1990-ben, pontosan szeptember 30-án – nálunk az első szabad helyhatósági választások napján – választottak Süssenben is polgármestert. Dr. Elek Sándor és Rolf Karrer tehát ugyanazon a napon nyertek mandátumot. Az első, polgármesteri szintű kapcsolat felvételére a következő év elején került sor, amikor az első hivatalos törökbálinti küldöttség utazott Süssenbe. Erről később Rolf Karrer úgy számolt be, hogy meglepetés volt számára az az érdeklődés, amely a Süssenben élő hajdani törökbálintiak részéről ezt az első látogatást kísérte. Azt mondta, számára korábban furcsa, érthetetlen dolog volt ez a kapcsolat, nem is igen tudta, hogy mit kezdjen vele, de az első látogatás élménye meghatározóvá vált. Olyannyira, hogy a mai napig szívesen jön Törökbálintra.
Fontos mérföldkő volt Süssen várossá avatása 1996-ban, miként a 10 évvel ezelőtti évforduló megünneplése. Ekkor éreztük elérkezettnek az időt arra, hogy az 1990-ben kötött patronálási szerződést egyenrangú felek partnerkapcsolatává alakítsuk. Wolfgang Lützner polgármester úrral 2000. augusztus 20-án írtuk alá a testvérvárosi kapcsolat okiratát.
A kapcsolatok kiteljesítését eredményezte a helyi Német Kisebbségi Önkormányzat munkája is. Megyaszainé Mammel Magdolna valódi motorja a napi feladatoknak. Úgy tapasztalom, hogy a helyiek is elismerik munkáját, az NKÖ eredményeit. A Magyarországi Németek Süsseni Egyesületének korábbi és jelenlegi vezetői – Gelmár Mihály és Czinszky Markusz –, tagjai évente több alkalommal is hazalátogatnak. Rendszeres tehát a kapcsolat, meglátogatjuk egymást, egyesületeink, iskoláink, az egyházak élő kapcsolatokat ápolnak.
– Úgy tudjuk, ismét polgármesterváltás várható Süssenben.
– Wolfgang Lützner polgármester urat a közelmúltban Böblingen Város főpolgármesterének választották. Április 1-jén foglalta el hivatalát, így le kellett köszönnie süsseni mandátumáról. Várhatóan júniusban választ Süssen új polgármestert. Szívből remélem, hogy Lützner úr utódjával is hasonlóan jó kapcsolatot fogunk tudni kialakítani.
Nem kell azonban elbúcsúznunk Lützner úrtól, ugyanis május 2-án ünnepi szónokunk lesz a városi ünnepségen.
– Hogyan alakult a kapcsolat Székelyudvarhely Várossal?
– Kapcsolatunkban az idei év ugyancsak jubiláns, hiszen tíz éve, 2000. július 2-án írtuk alá a szerződést Szász Jenő akkori polgármesterrel. De ez a kapcsolat is korábban indult. Annyiban rokonítható a süssenivel, hogy ennek létrejöttében is fontos szerepe volt a Lendvai Károly Férfikórusnak, és személy szerint Nagy József elnök úrnak. A székelyudvarhelyi Székel Dalkörrel még évekkel előbb kötöttek együttműködési szerződést (SZER), de valahogy váratott magára hivatalos kapcsolat. 2000. március 15-ére több akkori képviselőtársammal együtt meghívást kaptunk Székelyudvarhely polgármesterétől, és akkor fogalmaztuk meg a testvérvárosi kapcsolat javaslatát, amelyet mindkét fél képviselő-testülete jóváhagyott. Szép emléket hagyott bennem az ünnepélyes aláírás, amely a Mária Segíts kápolna búcsúnapján volt, s amely napon vettük át az akkori polgári kormányt képviselő Járai Zsigmond pénzügyminisztertől a Millenniumi Zászlót.
– Játszanak-e szerepet ebben a kapcsolatban a helyi civil szervezetek?
– Természetesen igen. A már említett kóruskapcsolaton kívül számos további egyesület kapott már meghívást Székelyudvarhelyre. A Zimándy iskola is létesített hivatalos kapcsolatot. Külön ki kell emelnem az egyházak közötti kapcsolatokat. Székelyudvarhely két katolikus egyházközségével is szoros a kapcsolat. Bethlenfalva és Kadicsfalva katolikus egyházközségeitől rendszeresen kapunk meghívást, és évente Szent István napjára ők is eljönnek hozzánk közösen ünnepelni államalapító királyunkat.
Az Erdélyi Magyarok Törökbálinti Egyesülete is ápolja a kapcsolatot Székelyudvarhellyel. Elnöküknek, Fábik Istánnak elévülhetetlen érdemei vannak a létrejöttében.
– Törökbálint nem az egyetlen magyarországi testvérvárosa Székelyudvarhelynek. Nem tapasztalta, hogy városunk esetleg háttérbe szorulna a többi város mellett?
– Nem, sőt: ellenkezőleg! Azt tapasztalom, mintha a törökbálinti kapcsolatra úgy a jelenlegi, mint az előző székelyudvarhelyi polgármester kiemelt figyelmet fordítana. Példaként említem, hogy öt évvel ezelőtt Szász Jenő engem kért fel, hogy legyek ünnepi szónoka a székelyudvarhelyi testvérvárosok találkozójának. Vagy hogy szívesen látogatott el velem Süssenbe. De azt is megemlítem, hogy a jelenlegi polgármester, Bunta Levente tavaly városunk vendégeként ünnepelt velünk augusztus 20-án.
– Akkor tehát kettős jubileum lesz május 2-án?
– Nemcsak ezt a két testvérvárosi kapcsolatot fogjuk megünnepelni, hanem idén első ízben Európa Napját is. Az ünnepségre meghívtuk a többi testvérvárosunkat is, így Nagytárkányt a Felvidékről és Bük Várost, valamint Soroksárt is. Érdekességként említem meg, hogy Soroksár is testvérvárosa Székelyudvarhelynek.
