Már megint a szerelem?
Vagy a részegült tavasz csődít rám
Újabb férfi-gondokat?
Ki hiszi el nekem, hogy nem vagyok rossz,
Se rosszabb a többinél,
Csupán sejtjeim lázadása ez,
A beletörődhetetlen megsemmisülés
Gondos elrendeződése ellen?
A tudat sejti, nem rosszul,
Csak magamra szabott gyengeségemet,
Mert pezsdül az anyag, amiből gyúrva vagyok,
S félek, hogy ilyenkor májusban,
Visszaél vele.