TISZK

Júniusban a törökbálinti képviselő-testület arról döntött, hogy a város önkormányzata – mint a Bálint Márton Általános és Középiskola fenntartója – belép az „Abszolút TISZK” Szakképzés-szervezési Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaságba a helyi középiskolai évfolyamokkal. A döntés hátteréről Hajdu Ferenc alpolgármestert kérdeztük.

– Alpolgármester úr, elmondaná lapunknak, hogy egészen pontosan mit is jelent a TISZK?
– A mozaikszó jelentése Térségi Integrált Szakképzési Központ. A szakképzés feladatainak ilyen regionális szintű megszervezését törvény írja elő, illetőleg a szakképzésről és felnőttképzésről szóló törvénymódosítások és végrehajtási rendeletek szabályozzák e központok megvalósulását. Közérthetőbben fogalmazva: a lényeg az, hogy a szakképzés bármely formájával rendelkező közoktatási intézményt az új tanévig be kell léptetni egy TISZK-be, amellyel az adott szakképzési forma kikerül a közoktatás rendsze­réből. Amennyiben önkormányzatunk nem hajtotta volna végre ezt a jogszabályok által előírt feladatot, akkor a Bálint Márton iskola elesik az állami támogatástól, ráadásul pályázatokon sem vehet részt.
– Akkor ez egy igencsak fontos döntés volt.
– Én inkább kényszerűnek mondanám, hozzátéve, hogy ez a kialakult megállapodás értékéből semmit sem von le. Miről is van szó? A TISZK-ek létrehozása a világon semmit sem változtat a jelenlegi szakképzési struktúrán, kizárólag annak a finanszírozásán. Ez pedig, szerintem, fából vaskarika. Nézzük alapjaiban a dolgot! A jogszabályi előírásoknak megfelelően létrejön egy TISZK, mondjuk, nyolc intézményből. Nyilvánvaló, hogy a nyolc intézmény nyolcféleképpen támogatott anyagilag. Bármelyikük is kap úgynevezett szakképzési hozzájárulást, az nem az adott intézményhez fut be, hanem a TISZK-be, ahol eldöntik: melyik intézményt támogatják a befolyt hozzájárulásból.
– Ha így mindig a legrászorultabb jut támogatáshoz, akkor ez elég igazságos rendszernek tűnik…
– Lehet, hogy annak tűnik, ám amennyiben a rászorultak megsegítése a kormányzati vagy miniszteriális cél, akkor olyan lépéseket is kell tenni. Nem a jobb anyagi helyzetben lévő intézményektől kell elvonni, hanem a szerényebb lehetőségekkel rendelkezőket kell megsegíteni. Az pedig már a demokratikusság határait feszegeti, legalábbis nálam, hogy ha valaki a Bálint Márton iskolát akarja támogatni, akkor tessék már azt megengedni neki.
– Mondana arról is valamit, hogy miért nem a Budaörsi Kistérség keretein belül kerestek TISZK-et, hiszen Törökbálint e kistérség tagja.
– Hát… ezt elég messziről kell kezdeni. Valamikor januárban vagy februárban készült egy „szakmai elemzés” a Budaörsi Kistérség szakképzési helyzetéről. Elképesztő hibáktól hemzsegett. Olyanokat írtak le benne, hogy a kistérség szakképző intézményeinek képzési kapacitása kihasználatlan, jelentős betöltetlen férőhelyszámmal rendelkezik. Az oktatási struktúra nem igazodik a továbbtanulási igényekhez… satöbbi. Emlékezzünk csak vissza: ez a fővárosi intézmények ­összevonásának, bezárásának idejére esett. A „szakmai elemzés” konklúziója a TISZK-kel kapcsolatosan pedig az volt, hogy a kistérségben erre nincs reális lehetőség, irányítsuk a szakmára vágyó fiatalokat Budapestre. Nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de azért megjegyzem, hogy még a százhalombattai és érdi szakképző intézmények kiválásával (e települések ugyanis kiléptek a kistérségből) is létezik szakképzés a régióban. Nos, mindezek alapján az tűnt a legcélszerűbbnek, hogy más utakat keressünk. Így a képviselő-testület felkérte dr. Német Istvánt, a Bálint Márton iskola igazgatóját, hogy vizsgálja meg az intézmény szakképzésével kapcsolatosan egy térségi integrált szakképző központhoz való csatlakozás lehetőségét. Ő pedig az „Abszolút TISZK” Szakképzés-fejlesztési Kft. ajánlatát tette elénk.
– A képviselő-testület pedig elfogadta az ajánlatot.
– Igen, de ezt megelőzte még egy szakmai egyeztető fórum, a Bálint Márton iskola nevelőtestületének, diákönkormányzatának, iskolaszékének és szülői szervezetének véleménye, sőt még az önkormányzat ügyvédjénél is megfordult a szükséges iratanyag, abból a célból, hogy megalapozott, jó döntés születhessen. Mindezek mellett elősegítette a választást az úgynevezett swot analízis is, amelyet az iskola munkatársai készítettek, s amelyből világosan kiderültek a tervezett csatlakozás előnyei és hátrányai. Ezek közül csak az egyik legfontosabbat emelném ki: jelentős előnyként szerepel az anyagban a pályázati lehetőségek és források megnövekedése. De nem hallgattak a felvetett hátrányokról sem. Komoly hátránynak vehető az a megállapítás, hogy a munkaerőigényekhez való alkalmazkodás nem működik a szakképzési rendszerben, főképp az információs csatorna hiánya miatt. Tartok tőle, magasabb szinten, az ilyen problémákkal kellene elsősorban foglalkozni…
– Értem. De a mostani csatlakozásnál ki fizeti a révészt? Vagyis mennyibe fog ez az önkormányzatnak kerülni?
– Természetesen minden döntésnél, így a jogszabályok által kötelezően előírtnál is lényeges kérdés az önkormányzat anyagi szempontjainak figyelembevétele. Biztos vagyok benne, hogy ebben a tekintetben is sikerült a lehető legjobb megoldást választanunk. Az iskola fenntartói továbbra is mi leszünk, sem vagyontárgyat, sem humán erőforrást nem adunk át a TISZK-nek. Persze azért jótékonykodásról senki részéről nincs szó, a belépéshez mintegy 100 ezer forint törzstőkére, 150 ezer forint tagi kölcsönre és a társasági szerződés módosításával járó ügyvédi költségek megfizetésére van szükség. Mindezt az iskola a saját erejéből, a szakképzési hozzájárulásokból biztosítja.
– Jelent-e valamiféle változást, új elemet a képviselő-testület e döntése a Bálint Márton iskola életében?
– Nem. Az előzőekben említett fórumok és az ügyvéd úr véleménye is azt támasztja alá, hogy az „Abszolút TISZK”-be való becsatlakozással sem tanulóink, sem pedagógusaink helyzete nem változik. Ugyanoda fognak járni, ugyanolyan profillal folytatják a szakközépiskolai képzést, mint eddig. S természetesen az sem elhanyagolható, hogy az iskola a szakképzési hozzájárulásoktól – a társasági szerződés alapján – nem fog elesni.