Aki szeptember táján hazafelé tartott Budapestről Törökbálintra, az M1-es autópályáról lekanyarodva felfigyelhetett a kezdődő építkezésre a lehajtó által közrezárt nagy kör közepén. A 272-es busz ablakából még jobban látszottak a munkálatok, és sokan törtük a fejünket, vajon mi készül.

Aztán megjelent a tábla az építkezés felett, amely azt hirdette, hogy itt épül az új budaörsi légimentő-bázis. Szokatlan gyorsasággal készült az alapozás, aztán néhány nap múlva már a könnyűszerkezetes épület váza is állt. A belső gépészeti munkák és a berendezés is rekordsebességgel készült. December 16-án pedig elbúcsúzva a budaörsi repülőtéren addig használt régi állomáshelytől, átrepült az új helyére a bázis büszkesége, az EC-135 T2 helikopter is.
A légi bázison nagyon kedvesen fogadtak bennünket. Dr. Túri Péterrel, a cég ügyvezető igazgatójával volt találkozónk, de amikor megérkeztünk, a doktor úr éppen bevetésen volt, mert mint kiderült, az igazgatói feladatokon kívül továbbra is aktív orvos tagja a légimentő-csapatnak. Amíg a visszaérkezésére vártunk, Hegyi Imre műszaki vezető készségesen körbekalauzolt bennünket a hangárban, és büszkén mutatta meg az új bázis minden szegletét. Bekukkantottunk a gyógyszer- és kötszerraktárba, ahonnan a budaörsin kívül az ország másik hat légi bázisát is ellátják. Beszélgettünk a helikoptert karbantartó műszaki kollégákkal. Ők éppen az új alkatrészraktár leltározását végezték. Mint megtudtuk, a nagy tapasztalatú szerelők a kötelező nagyjavításokon kívül, amelyet csak a gyártó cég végezhet, minden időszakos karbantartást és esetleges hibaelhárítást meg tudnak csinálni. A helikopterek kötelező karbantartási protokollja – a repülőkéhez hasonlóan – a repült órák számában adja meg az egyes kötelezően elvégzendő feladatokat. A hangár fala mellett sorakozó kisebb raktárhelyiségekben mindennek megvan a saját helye: irattár, egy fürdőszobához hasonló helyiség a használt eszközök tisztításához és fertőtlenítéséhez, tisztítószerraktár. Éppen visszatértünk az irodába, amikor a diszpécsertől jött a hír: a helikopter hazafelé tart. Öt perc múlva már hallottuk is a zúgását, aztán egy nagy kört megtéve a bázis fölött, alkalmazkodva a szélirányhoz, leszállt a nagy sárga szitakötő.
Amint a rotorok leálltak, a gépet azonnal gondozásba vette a műszaki személyzet, és megérkezett dr. Túri Péter is, aki éppen hogy levette repülő sisakját, máris a bázis egyszerűen, de nagyon barátságosan és praktikusan berendezett oktatószobájába invitált bennünket.
– Hivatalos nevük Magyar Légimentő Nonprofit Kft. Ezek szerint nem tartoznak az Országos Mentőszolgálat kötelékébe?
– Együtt dolgozunk az Országos Mentőszolgálattal. Mi is állami szervezet vagyunk, tehát a kft. tulajdonosa a magyar állam.
– Minek alapján dől el, hogy egy balesethez önöket vagy a földi mentést riasztják?
– A segélykérő hívások a 104-es és a 112-es telefonszámokon minden esetben az Országos Mentőszolgálathoz futnak be. Itt a hívás alapján döntenek arról, hogy mikor van szükség légi mentésre. A döntésben sok minden szerepet játszik, például a várhatóan ellátandó sérülés súlyossága, a földön való megközelíthetőség vagy a beavatkozás sürgőssége. A bejelentőtől kapott információk alapján dönthetnek úgy, hogy csak a helikoptert küldik. Ilyen volt például a mostani esetünk, ahol Százhalombatta körzetében, egy patak partján egy erősen lehűlt, életveszélyes állapotban lévő férfit találtak. Ezt a helyet mentőautóval nem vagy csak nehezen és lassan lehetett volna megközelíteni. Az időtényező pedig ilyen esetekben nagyon fontos. Máskor, mondjuk egy nagyobb közúti balesetnél együtt riasztanak bennünket a földi egységekkel. Ilyenkor aki előbb odaér, az megkezdi a sérültek ellátását, majd a sürgősségi sorrendnek megfelelően sor kerülhet a betegek kórházba szállítására.
– Mennyi időn belül érnek el egy adott színhelyre?
– A bevetési körök úgy vannak összerakva, hogy ha bárhová riasztanak bennünket az ország területén, a hét légimentő-bázis valamelyikéről legkésőbb 15 percen belül mindenhová oda tudunk érni. Ezen még szeretnénk javítani, de azt is nagy dolognak tartom, hogy mostanra idáig eljutottunk.
– Betegszállítást is végeznek?
– Olyan esetekben, ahol a beteg állapota szükségessé teszi, hogy a lehető legrövidebb időn belül a neki megfelelő ellátási intézménybe kerüljön, szintén szükség lehet a légi mentőkre. De szolgáltatásként, a különböző biztosítókkal való együttműködés alapján akár külföldről is tudunk betegszállítást vállalni.
– Első látásra a helikopter belülről kicsit szűkebbnek tűnik egy mentőautónál. Milyen ellátást tudnak nyújtani egy sérültnek a gépen lévő eszközökkel?
– A felszereltségünk teljes egészében lefedi a sürgősségi ellátás minden szegmensét. A felszerelésünk is alkalmas erre, és a személyzet felkészültsége is megfelel minden elvárásnak. Mentőorvosaink mindannyian többéves sürgősségi ellátási tapasztalattal rendelkeznek, és a velük dolgozó szakápolók is diplomás, magasan képzett, elhivatott emberek.
– Hogyan lesz valaki éppen légi mentő? Hogyan választotta az orvosi hivatásnak ezt a különleges formáját?
– Eredendően sebész, kézsebész szakorvos vagyok, és évekig dolgoztam kórházban, de közben mindig mentőztem is. Évekkel ezelőtt véletlenül jött a lehetőség, hogy részt vehessek légi mentésekben, mindig is szerettem a repülést, így testhezálló feladat volt. Később külföldön is volt alkalmam gyakorolni ezt a hivatást. Európában és Amerikában is dolgoztam egy ideig. Az ott szerzett tapasztalatokat jól lehet kamatoztatni itthon is.

A 2010-es évet a megelőzés érdekében – az UNICEF New York-i központjának támogatásával – a gyermekeknek szenteli a Magyar Légimentő Nonprofit Kft. Mivel Magyarországon évente több száz gyermek ellátását végzi a kft., úgy döntöttek, hogy idén minél több gyermekhez megpróbálnak eljutni, hogy segítsenek nekik a balesetek megelőzésében és bemutassák a munkájukat. A programok, amelyekhez többek között országos rajzpályázat, rendhagyó osztályfőnöki órák csatlakoznak, a légimentő-bázisok – így a településünk határában lévő – köré szerveződnek. A rajzpályázat kiírásáról és a kapcsolódó programokról a www. airambulance.hu oldalon lehet tájékozódni.

– Nagyon le vagyunk maradva a külföldi légi mentési lehetőségekhez képest?
– Az európai rendszer nagyon hasonló a miénkhez, csak persze sokkal jobb anyagi háttér áll mögöttük. Bár a két legújabb légi bázis, a szentesi és a budaörsi most már teljesen megfelel minden kívánalomnak. Néhány évvel ezelőtt még nagyon mostoha körülmények között dolgoztunk.  Internetes oldalunkon (www.legimentok.hu) az érdeklődők megtekinthetnek egy kisfilmet, amely azt hiszem, híven mutatja be az elmúlt évek eseményeit, eredményeit.
– Büszkeségük a budaörsi bázis helikoptere, az Eurocopter EC-135 T2. Róla mit kell tudnunk?
– Ma Európában ez az egyik legkedveltebb típus a légi mentésben. A miénk hároméves. Nagyszerű szerkezet, amit nagyszerű pilóták vezetnek. A mi pilótáink mindannyian több ezer órát repültek már. Legtöbben a hadseregben kaptak kiképzést, de folyamatosan továbbképzik magukat a helikoptereket gyártó cégek képzésein is. Nekünk sötétben és ködben, szélben is repülnünk kell, így a legjobb pilótákra van szükségünk.
– A bázis a törökbálintiak szeme láttára nőtt ki a földből. Szokatlan gyorsasággal készült el, de amint ezt mi is láthattuk, a gyorsaság itt nem ment a minőség rovására. Hogyan sikerült ezt megvalósítani?
– Sikerült a nyíregyházi AktuálBau személyében egy igazán alapos, pontos, lelkiismeretes kivitelezőt találnunk. Alapos előkészítő munka után pontosan tudtuk, hogy mit akarunk, és hogy ezt mennyiért, mennyi idő alatt lehet megcsinálni. Folyamatos tárgyalásokkal értük el, hogy végül a 188 millió forintból (melyből 3 milliót a törökbálinti önkormányzattól kaptunk) sikerült kivitelezni a bázist. A kezdő ajánlatoknak ez alig több mint a fele. A műszaki tartalomból nem adtunk alább, de a kényelmi berendezéseken sokat spóroltunk.