Három sportág használhatja az új pályát
Úgy tűnik, véget ér a törökbálinti Skate Park hónapok óta húzódó kálváriája: új helyre kerülhet a sokak által „megátkozott” pálya. A témában többen kifejtették véleményüket, kivéve talán a legérintettebbeket. Lapunk Strasser Györgyöt és Motyovszky Róbertet, a helyi extrémsport-élet két meghatározó alakját kérdezte.
– Hogyan indult nálatok ez az őrület?
M. R.: Nálam úgy kezdődött ez a sport, hogy 11 éves koromban az egyik barátom mutatott egy gördeszkát, és nagyon megtetszett. 12 éves koromtól kezdett jobban érdekelni a dolog. Volt egy újságom, amelyből meg lehetett tanulni az alapokat, az ugratást, a deszka kipörgetését.
S. Gy.: Én először Robit láttam deszkázni, és nagyon csodáltam, amit művel. Onnantól kezdve vagyok a sport szerelmese.
– Milyen lehetőségeitek voltak kezdetben?
M. R.: Először az utcánkban kezdtem el gördeszkázni, majd később a Bálint Márton iskola kosárpályáján. Ott is ismertem meg Gyurit, és együtt jártunk deszkázni. Később többen is csatlakoztak hozzánk. Sőt tőlünk függetlenül létrejött egy másik csapat az Alsóerdősor utcában. Egy idő után együtt deszkáztunk, és korlátokat gyártottunk, hogy izgalmasabb figurákat gyakorolhassunk. Átjártunk Budaörsre a Rózsa utcai iskolába. Ezután következett a Skate Park előtti legkellemesebb emlékeket felidéző korszak, amikor a református templom elé jártunk sportolni. Ez legalább másfél-két évig tartott, a lakók és a gyülekezet is kedvezően fogadott minket.
S. Gy.: 2005-ben épült fel a Skate Park, ahol nemcsak jól megfértek a bandák, hanem sok barátság is kötődött.
– Kiknek köszönhető a Skate Park létrejötte?
S. Gy.: Az ötletet az egyik helyi egyesület karolta fel, megkerestek minket, mi pedig örömmel fogadtuk a kezdeményezést. Megterveztük, majd Nagy Béla összerakta a pályát. A parkot 2005. szeptember elején adták át a sportolóknak. A pályát az eltelt három évben folyamatosan fejlesztettük. Az induló 20-25 fős társaságból mára 50-60 fős csapat alakult.
– Ti mindketten gördeszkáztok, de kik tartoznak még a helyi extrém sportolókhoz?
S. Gy.: Van görkori, BMX, van egy triál biciklis srác, és vannak a down hillesek is, akik bár nem használják a pályát – az erdőben bicikliznek –, de ők is tagjai ennek a családnak.
– Mennyire veszélyesek ezek a sportok?
M. R.: Ahogy minden sportban, itt is vannak sérülések. Egy focistának ugyanúgy eltörhet a sípcsontja, mint nekem.
S. Gy.: Ehhez a sporthoz sokkal nagyobb összpontosítás kell. Ha nem figyelsz, baj lehet. Viszont te döntöd el, hogy mit csinálsz a deszkával.
M. R.: Ez a sport egyfajta szabadságérzetet ad. Nincsenek időkorlátok, nincsenek megszabott feladatok, nincs kötelező edzés.
– Egyszer csak lebontották a parkot. Ezt hogyan élte meg a csapat?
S. Gy.: Szomorúan vettük tudomásul, de mégsem múlt el a lelkesedés a gyerekekből. Én a pálya elbontása után ugyanúgy láttam ott srácokat. Nem lehet rávenni őket, hogy hagyják abba. Bár az önkormányzat döntését figyelembe véve már nem is bánom, hogy lebontják, hiszen megfelelőbb helyre kerül a park. Összességében sokkal jobban jártunk, leszámítva az időkiesést. Senkit sem fogunk zavarni, és minket sem zavar senki. A versenyek, rendezvények lebonyolítása is egyszerűbb lesz.
– Mit lehet tudni az új Skate Parkról?
S. Gy.: Megkeresett az önkormányzat, hogy a GL Outlet felajánlott egy területet a parkolójában, és jelentős pénzösszeget is a park finanszírozásához. Ehhez az összeghez tesz még hozzá az önkormányzat, így jöhet létre az új pálya. Megkerestünk cégeket, akik uniós szabvány szerinti eszközöket gyártanak, elkészítettem egy nagyon szép látványtervet, amiben lesz egy félcső, így mindhárom sportág – gördeszka, BMX, görkorcsolya – azonos körülmények között használhatja a pályát.
– Az új pálya mennyire lesz a törökbálintiaké és mennyire a környező települések lakóié?
S. Gy.: Eddig sem csak mi használtuk a pályát, de a jövőben ez még inkább igaz lesz. Valószínűleg az outlet is úgy fog hozzáállni, hogy még többen jöjjenek, így valószínűleg népszerű lesz a hely.
– Felvetődött, hogy az extrém sportolók szakosztályt alakítanak a TTC-n belül. Hogy áll ez most?
S. Gy.: Mostanában egyfolytában az új pályával foglalkozunk, ha elkészül, kidolgozzuk a szervezeti és működési szabályzatunkat, ami a megalakulás feltétele.
– Robi, neked a hobbiból komoly sporttá fejlődött a gördeszkázás, egyre jobb eredményekkel térsz haza különböző amatőr versenyekről.
M. R.: Van egy pár verseny, amelyen elindultam és jó helyezést értem el. Először a kaszásdűlői Converse hangárpályán rendezett versenyeken indultam. Ott még nem voltam annyira sikeres, de nem adtam fel. Nagyon sok tapasztalatot szereztem a következő versenyekre. Az első helyezést a kamaraerdei Godspeed gördeszka pályán rendezett Globus Skate Jamen értem el, ahol harmadik lettem. Utána több Pest megyei versenyen szereztem második, illetve harmadik helyezést. Van egy olyan verseny, melynek az a lényege, hogy ki tud a talajról magasabbat ugrani a deszkával – ezt egy léccel mérik –, egy ilyen versenyt 80 centivel nyertem. Az első országos verseny, ahol helyezést értem el, a 2005-ben rendezett Sportsziget rendezvény volt, nyolcvan indulóból harmadik lettem. Idén márciusban a Hungexpón 50 versenyző közül végeztem a harmadik helyen, májusban pedig Balatonfüreden 50 induló közül első lettem. Említettem a kamaraerdei Godspeed pályát, ez a pálya májusban bezárt. Rendeztek egy búcsú gördeszka versenyt, a kinti és a benti pályán is első lettem, Gyuri a benti pályán harmadik.
– Videofilmek is készülnek rólatok.
S. Gy.: Igen, most éppen egy dokumentumfilmet készítek az elmúlt évekről, többen is megszólalnak benne. A filmeket a http://www.youtube.com/user/kickfip oldalon lehet megtekinteni.
– Öt vagy tíz év múlva miről szeretnétek beszélni?
M. R.: Remélem, hogy egy fantasztikus pályáról.
S. Gy.: Egy nagy múltú egyesületről, amelynek sok tagja van, és a tervek megvalósításához megfelelő anyagiakkal rendelkezik. Az eredményeinkről, a törökbálintiak sikereiről.
