Január első munkanapjától akadozik az autóbusz-forgalom, nemcsak a fővárosban, de Budapest és Törökbálint között is. A buszvezetők előbb kifogásai, majd sztrájkja, valamint a folyó, de e sorok írásáig inkább elakadó tárgyalásai részleteit a napi sajtóból ismerjük. Mi történt a törökbálinti járatokkal? Erről kérdeztük Turai István polgármestert.

– Polgármester úr, azt tapasztaltuk, hogy lényegesen kevesebb busz jár a fővárosba, mint a megszokott hétköznapokon. Mivel kell beérnie Törökbálintnak?
– Már január 4-én, de inkább az azt követő két nap tapasztaltunk kimaradó járatokat. Elsősorban a 272-es és a 172-es gyorsjárat vonalán maradtak ki buszok. A 88-as esetén akkor még nem volt fennakadás, és a 140-essel kapcsolatban sem értesültem – leszámítva néhány késést – komolyabb zavarról. Az igazán komoly helyzet január 12-én következett be, az előre jelzett sztrájk kezdőnapján. Az összes BKV-járat leállt, nagy késésekkel, jelentősen megnövelt követési időközökkel csak a 272-es járat indult el, az is sárga Volánbusz-járatokkal.
– Eddig csak a 88-as vonalán jártak Volán-buszok.
– Valóban, de ez így rendben is volt, ugyanis a BKV alvállalkozói szerződést kötött ennek a járatnak az üzemeltetésére. Korábban ez ellen is felléptünk, de végül is el kellett fogadnunk, hiszen sem a jegyárak nem változtak, sem a szolgáltatás színvonalában nem volt csökkenés. Sőt azt kell mondanom, hogy a Volánbusz korrektebb szolgáltatást nyújtott. De január 12-én reggeltől ezeket, a 88-as vonalán járó buszokat vezényelte át a BKV a 272-es vonalára, tehát megszűnt a közlekedés Budaörs és Törökbálint között. Ekkor vettem fel a kapcsolatot Budaörs polgármesterével, és azt javasoltam: keressük meg közösen a BKV-t, felszólítva a 88-as járat helyreállítására. Abban is megállapodtunk, hogy kapcsolatba lépek a Volánbusz vezérigazgatójával és különjáratot kérek a két város nevében a 88-as vonalára. Ez meg is történt, megrendelő levél ment a Volánhoz, egyben a BKV-hoz  is. Ebben megírtuk, hogy megrendeltük a járatot, de annak költségét át fogjuk hárítani a BKV-ra.
– Egy ilyen lépés nem túlzottan goromba? Hiszen a BKV sem tud igazán mit tenni a sztrájk idején.
– Egyrészt: van, amit tud tenni a BKV a sztrájk idején is, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a levél hatására január 14-én reggelre elindította a 88-ast. Igaz, nem a megszokott menetrend szerint, hiszen a rendes körülmények közötti öt autóbusz helyett csak hármat állított forgalomba, de ezt is a Volántól rendelte meg. Másrészt: ez nem lehet a BKV-nak veszteség, hiszen közismert a napi sajtóból, hogy a BKV-nak minden sztrájknap csökkenti a veszteségét. Szóval nem kell nekünk nagyon sajnálni a BKV-t. Egyébként: szerződéses kötelezettsége van a szolgáltatás teljesítésére, Törökbálint keményen fizet ezekért a járatokért, nekem meg az a feladatom, hogy a vállalt teljesítést bevasaljam a BKV-n. Az előző évek sztrájktapasztalata egyébként az volt, hogy sztrájk idején is jártak a 88-as buszok.
– Ilyenkor, amikor kimaradnak – akár napokra is –  a BKV-buszok, fizet az önkormányzat?
– A szerződéseket a BKV-val úgy kötöttük annak idején, hogy csak a teljesített járatok után fizet Törökbálint. Eddig minden alkalommal pontos elszámolást kaptunk, és ha nem teljesített járatokat, akkor azokat nem is fizettük meg. Itt azonban nem csupán arról van szó, hogy kimaradtak napok, amikor nem jártak autóbuszok, aztán ezek után meg nem fizetünk, hanem arról, hogy közszolgáltatás elmaradását éltük meg. Nem pusztán pénzkérdésről van szó. Arról is, de ami elsősorban kérdésessé vált: a közszolgáltatás teljesítésének biztonsága. Arról van szó, hogy nem maradhat Törökbálint huzamos ideig közösségi közlekedés nélkül.
– Meddig köti városunkat szerződés a BKV-hoz, és van-e mód a szerződés felmondására?
– A négy járat (88-as, 140-es, 172gy és 272-es) szerződése 2012 végéig szól. Azt azért nem gondolom, hogy a szerződéseket azonnal fel kellene mondani. Bár a krízisidőszakban több médium is azt harsogta: Törökbálint a szerződések felmondásával fenyeget, a valóság az, hogy ilyen értelmű nyilatkozat sehol sem hangzott el. Azért nem, mert tisztában vagyok vele, hogy a szerződéseket felmondani csak akkor lenne szabad, ha volna előre kidolgozott alternatív megoldás a közösségi közlekedés megoldására.
Gazdasági oldalról előnyös lenne a kiszállás a szerződésekből, ugyanis jelenleg több mint 150 millió forintot fizetünk évente a buszokért a BKV-nak. Ez az összeg nemcsak a futáskilométerek költségét tartalmazza, hanem a járatott autóbuszok amortizációs költségét is. Úgy is mondhatnám: mi újszerű, jó műszaki állapotú autóbuszokat rendeltünk a BKV-tól, ezt is fizetjük, nem pedig olyanokat, amelyekről az utóbbi napok sajtóhírei szólnak.
– De azért tárgyalnak róla? Tavaly voltak olyan hírek, hogy a Volán váltja fel a BKV-járatokat Törökbálinton.
– Valóban folytak tavaly tárgyalások arról, hogy a BKV helyett a Volán lássa el a közösségi közlekedést. Ennek azonban nem az volt az oka, hogy sztrájkoltak a BKV buszsofőrjei, hanem az, hogy a parlament 2008-ban kiegészítette az autóbusz-közlekedésről szóló törvényt, kilátásba helyezve, hogy a BKV-nak meg kell szüntetnie a főváros közigazgatási határán túlnyúló járatait. A Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium fel is kérte a Volánbusz vezérigazgatóját, hogy kezdje meg a tárgyalásokat az agglomeráció településeinek vezetőivel és készítsen javaslatot a BKV kiváltásáról. Mindez 2009 márciusában történt. Aztán jött a kormányválság, majd az új kormány, és az egész ügyet szépen elaltatták. A törvény azonban továbbra is él, csak hiányzik hozzá a miniszteri végrehajtási utasítás. Önmagunktól meg miért is mondjunk le a kék buszról?
– Az új helyzetben – értem rajta: több napja folyik a sztrájk, és ki tudja meddig tart még – nem kellene felmelegíteni ezeket a tárgyalásokat?
– Természetesen nem akarok szó nélkül elmenni az eset mellett. Azért sem, mert közeledik 2012, és addig mindenképpen megoldást kell találni. De természetesen kellő tapintattal kívánom kezelni a helyzetet. Mint említettem, városunk lakóinak természetes, hogy a kék buszokkal járnak a fővárosba. Azt sem szabad elfelejteni, hogy 1963-ban a buszt a HÉV helyett kapta Törökbálint, a HÉV helyett, amelynek építéséhez közel egy évszázaddal ezelőtt a törökbálintiak nagy áldozatot hoztak. (Megjegyzem: abban az időben a törökbálinti villamos szerintem olyan, korát megelőző közlekedési lehetőség, alkotás volt, mintha ma mágneses függővasutat álmodnánk Budaörsön keresztül a Körtérig.)
A tárgyalásokat folytatnunk kell, erre a lehetőség is adott, kitűnő a kapcsolatom a Volánbusz vezetőivel. Ráadásul stabil partnerek, nem úgy, mint a BKV-nál, ahol az elmúlt két évben alig volt két olyan tárgyalás, amikor ugyanazokkal a vezetőkkel ülhettünk le a megbeszéléshez. De azon is el kell gondolkodnia Törökbálintnak – és Budaörsnek, meg még lehet, Diósdnak, Budakeszinek –, hogy nincs-e itt az ideje egy saját közlekedési vállalat megalapításának. Egy biztos: nem teszünk olyan lépést, amit Törökbálint polgáraival ne tárgyalnánk meg.