Bizony, keserédes lesz ez a karácsony megint. Helyére bontva szót, keserű, mert semmi mással nem foglalkozhat jószerével az emberfia, mint a H1N1 vírus burjánzásával. A védőoltás körüli, az üzletszerű kéjelgés fogalmát kimerítő információs zavarral.
Némileg tehát undorral, ugyanakkor féltéssel és félelemmel.

Keserű, mert egyre bővülő körben kell segélyezni, s mivel egyre bővülő körben kell segélyezni, egyre bővül azok köre is, akik kétszer, háromszor vagy talán négyszer beállnak ugyanabba a sorba.
Keserű, mert ilyenkor az év végi számvetés közeledtével egyre inkább rádöbbenünk megint arra, hogy mennyire ugyanolyan volt ez a múló esztendő, mint az előző egynéhány. Ugyanúgy hazudtak nekünk, szipolyoztak és megaláztak (jó, gumilövedékkel szétcsapott szemgolyó idén nem volt), kiröhögtek és arrébb rúgtak – mi pedig kis szemhéjrándulással ugyan, de tűrtünk. Eltűrtük ezt is (hogy csúnya szót ne idézzek, egy vezérhimpellértől…). Ki azért, mert nem volt másra lehetősége, ki azért, mert az állásáért rettegett, ki azért, mert gyáva.
Keserű ez, mindenképpen.
Keserű, mert ez az év már a hetedik csapás volt, igen, hét éve tart ez a romlás és rombolás, fékezhetetlenül elpusztítva mindent, amit alapértéknek nevezhetünk: az embert és az általa alkotott nemzetet.
Keserű, mert sokan a fentieket még mindig nem értik, hiszen a gyerek jópofa, az asszony remekül főz, kocsi van, kenyérre, kolbászra, sörre jut – hát miért a vészharangkongatás?
Elárvult és kifosztott ország szegény lakói, a gyerek majd tökfej lesz, az asszony egyszer csak nem tud miből főzni, a kocsi előbb-utóbb szétesik, a kenyér hamarosan méregdrágává válik, kolbászt pár év múlva alighanem csak a francia paraszt tölthet, igaz, a sör nem annyira fontos, azt kampány idején lehet ingyen is kapni a szocialista majálison.
Ami pedig a címben szereplő szó második felét illeti: édes, mert a legszentebb ünnepünk fényéből meríthetünk erőt ahhoz a lelki megújuláshoz, amely tovább visz bennünket hitben, szeretetben és tettben, hogy önmagunk felett is győzelmet aratva, keserűség nélküli lehessen a következő karácsonyunk.

Hajdu Ferenc