Beszélgetés Tarlós Istvánnal, a Fidesz várható főpolgármester-jelöltjével

Budapest közel van hozzánk. Sok előnyünk és hátrányunk is származik ebből. Lehet szeretni vagy nem szeretni, egyvalamit nem lehet figyelmen kívül hagyni: Törökbálint és a főváros kapcsolata meghatározó jelentőségű lehet városunk számára, az elkövetkező években talán még inkább, mint eddig. Mire számíthatunk a közeljövőben és jövőre, a választásokat követően? Erről kérdeztük Tarlós Istvánt, a Fidesz Magyar Polgári Párt parlamenti frakciójának vezetőjét, aki egyben a párt főpolgármester-jelöltje.

– Mi a véleménye, milyen volt az agglomeráció és Budapest kapcsolata az elmúlt években?
– Eléggé köztudott, hiszen a főpolgármester úr alig titkolta, titkolja, hogy nem helyez különösebb hangsúlyt az agglomerációval való kapcsolattartásra. Nekem erről az a véleményem, hogy ez elhibázott gondolkodás. Igaz, kicsit elfogult is vagyok, mert én egészen a város szélén születtem és nőttem fel. Ha ugrunk egy nagyot az időben, a tizenhat év óbudai polgármesterség ideje alatt is azt tapasztaltam, hogy az agglomeráció problémái közelebbről érintik például a III. kerületet, mint a távoli budapesti kerületek gondjai. Ha ebből indulok ki, akkor látszik, hogy kerületi szinten is fontos az agglomerációs kapcsolat. Ha pedig nagy Budapestben gondolkodom, márpedig nekem egy ideje azt kell tennem, akkor csak erősödik bennem ez a fajta mentalitás. Elég csak a tömegközlekedésre gondolni. Budapest csak regionális szinten, az agglomerációval együtt képes ezt a problémát kezelni. Egy ekkora város, mint Budapest, nem lehet meg a környező települések támogatása nélkül. Tehát az udvariasságon túl – hiszen az illendőség is azt kívánná, hogy a környékbeli településekkel folyamatos legyen a kapcsolattartás – a praktikus szempontok is azt diktálják, hogy nemcsak figyelembe kell venni, hanem együtt kell gondolkodni Budapestnek a környezetével. Éppen ezért az agglomerációs polgármesterekkel rendszeres és intenzív kapcsolatot képzelek el.
– Ma van erre indíttatás a környéki települések polgármesterei részéről?
– Azt hiszem, ez elkerülhetetlen. Az én Budapest-programomban is az szerepel – ha már a közösségi közlekedést említettem –, hogy csak egy regionális tarifarendszerrel és közös menetrenddel, részben közös infrastruktúrával és teherviseléssel lehetséges a régió közösségi közlekedését megvalósítani. De ennél többet mondok! Úgy gondolom, hogy Budapestet nemcsak a közlekedéssel, de egy sor más dologgal kapcsolatban is regionális szinten kell majd vezetni a 2010. évi választásokat követően. Gondoljunk például az oktatásra! Hiszen nagyon sok gyerek jár óvodába, iskolába a környező településekről Budapestre. A közműfejlesztések vagy a kultúra bizonyos szegmensei is ilyen tényezők lehetnek. Nem véletlen, hogy a legtöbb világvárosnak van egy kiépült elővárosi rendszere, és ez a nagyvárosok számára is hasznos.
– 2005-ben már megszületett egy megállapodás a MÁV, a BKV és Volán együttműködéséről, de úgy tűnik, a három cég továbbra is „állam az államban”. Várható ebben változás?
– A programomban pontosan az szerepel, amit ön most feszeget. Erre gondoltam akkor, amikor közös infrastruktúra-fejlesztésről, közös teherviselésről beszéltem. Egyértelmű, hogy Budapest és ezzel az agglomeráció közlekedési problémái csak ennek a három cégnek az együttműködésével oldódhatnak meg. Hogy milyen verzióban, arról többféle elképzelés létezik. Sokan félnek attól, hogy el akarjuk venni a MÁV-tól az elővárosi vonalait. Tizenegy ilyen vonal van, és ezeknek az üzemeltetése nagyon nyereséges. Erről szó sincs, nem akarjuk elvenni ezeket a vonalakat. Viszont a regionális közlekedésbe való integrálásukra valamilyen módon mindenképpen szükség van. A Volánnal kapcsolatban félünk egy kicsit, mert folynak most olyan beszerzések, amelyeket mi nem látunk át, és mintha privatizációs szándék is érzékelhető lenne. Nem tudjuk, mennyire kerül majd a Volán kényszerpályára. Nem arról beszélek, hogy egyes szolgáltatásokat, üzemeltetéseket részben ne lehetne gazdálkodó szervezetek hatáskörébe adni, csak ezekkel megfelelő szerződéseket kell kötni.
– Mindenképpen nagy fába vágják ezzel a fejszéjüket, hiszen – mint ezt már például a MÁV-nál, a törökbálinti vasútállomás felújítása kapcsán mi is tapasztaltuk – ezeknek a cégeknek óriási a bürokratikus tehetetlensége.
– Azt hiszem, nem volt még igazán szándék ezeknek a problémáknak a megoldására. Vagy lehet persze hozzá nem értésből származó tehetetlenség is. Hiszen mint mondta, a közlekedési szövetség már évekkel ezelőtt megköttetett, csak éppen nincs mögötte tartalom. Itt van például a jegyrendszereink példája. Körülöttünk már szinte mindenki időalapú jegyrendszert használ, csak nálunk van még a hetvenes éveket idéző lyukasztós vonaljegy. Holott van már olyan kommunikációs szolgáltató rendszer, amely képes lenne erre. A főváros valamiért nemhogy nem lépett ebben az ügyben, de még egyeztető lépésekre sem volt hajlandó.
– Tulajdonképpen ki vezeti most Budapestet?
– Ezt mi sem tudjuk. Örülök, hogy kívülről is látszik a dolog. Ezt a kérdést én is felteszem néha a papíron megszűnt, de még mindig együtt szavazó koalíciónak és a főpolgármester úrnak. Most akkor valamelyik nagy bizottság elnöke, a főpolgármester, Steiner úr vagy a budapesti szocialista pártvezetés vezeti Budapestet? Ezen a ponton nekünk is egy kicsit kusza ez az ügy. Mostanában mintha a kormány is próbálna rátelepedni a városra, bár ez alighanem túl gyenge kísérlet.
– Hogy lehet így dolgozni? Nálunk, Törökbálinton nagy lendülettel folynak a fejlesztések. Rengeteg közös tennivaló lenne. Muszáj ezzel megvárni a választásokat?
– Tudja, Törökbálintot ismerve – jártam ott nemegyszer, volt úgy, hogy hivatalosan is – az új-régi polgármesterről nagyon jó véleményem van. Szakmailag és emberileg is. Ez a város, ahogy én látom, nagyon jó pályán van és amúgy is gyönyörűen fejlődik. Kisvárosról van szó. A polgármester úr működése imponáló, de sajnos azt hiszem, a választási ciklus végéig a főváros és az agglomeráció között inkább a mosolyszünet lesz a jellemző. A főváros vezetése most csak is a saját bajaival van elfoglalva. Kommunikációs háborúba kezdenek, hogy a kudarcokról bebizonyítsák, azok valójában eredmények. Próbálnak menekülni a felelősség elől. Ez most a legfontosabb nekik, nem törődnek mással, úgyhogy nincs más hátra, ki kell bírni valahogy a választásokig.
– Úgy érzi, az emberek elszánták magukat arra, hogy változtassanak?
– Azért gondolom, hogy bizakodásra van okunk, mert a budapestiek türelmesek, sok köztük, aki hiszékeny, jóhiszemű, de biztos, hogy nem estek a fejükre. Nagyon sokan most már jól látják, mi történik a városban. A szocialisták próbálnak a nosztalgiára építeni és a klasszikus baloldali szavazóknak azt sugallni, nektek mégiscsak haza kell szavaznotok, a mi oldalunkra. Ebben az az átverés, hogy ennek a kormánynak, ennek a szocialista pártnak semmi köze sincs a baloldalisághoz. Akár a vezető politikusaik életkörülményeit nézem, akár pedig a politikájukat, a vezetői gyakorlatot. Ez csak „rajz rohanó vizeken”. Úgy látom azonban, egyre többen értik meg, hogy honnan is fúj a szél, és remélem, még egyszer nem hagyják magukat becsapni. A szocialista-szabad demokrata városvezetés a mindenkori kormányoknál is rosszabb helyzetben van, hiszen a rendszerváltás óta ők vezetik ezt a várost. Erre kaptak felhatalmazást a választóiktól. Itt nincs hová visszamutogatni. Ahová a város eljutott, oda ők juttatták el. Senkinek sem szabad elvitatni azt a jogát, hogy érzelmei szerint szavazzon. Senkit sem szabad ezért elítélni sem. De azt szoktam mondani, hogy aki képes még a történtek után is rájuk szavazni, az egyvalamit veszít el, mégpedig végleg: a panaszkodáshoz való jogát. Ha még egyszer hagyják magukat megtéveszteni valamilyen kecsegtető egyszeri juttatással, amit aztán többszörösen vesznek vissza tőlük más csatornákon, ha olcsó trükkökkel még egyszer meg lehet győzni embereket, akkor szívük joga oda szavazni, de soha többet ne panaszkodjanak.
– Végezetül mit üzen a törökbálintinak?
– Minden törökbálinti polgárnak boldog családi körben eltöltött karácsonyt és egy jobb kilátásokkal kecsegtető új évet kívánok.

Karrier - Tarlós István
– A Közlekedési és Távközlési Főiskolán és a Budapesti Műszaki Egyetemen szerez mélyépítő mérnöki diplomát, majd gazdasági és szervezői másoddiplomát az Ybl Miklós Műszaki Főiskolán.
– Tizenöt éven át dolgozik az építőiparban, nagyrészt beruházói és kivitelezői feladatokon.
– A rendszerváltást megelőző években feleségével, Nagy Cecília építőmérnökkel saját tervezőirodájukat vezetik.
– 1989-ben az SZDSZ–Fidesz közös jelöltjeként először választják meg Óbuda polgármesterének. Az egyébként nagyrészt baloldali beállítottságú óbudai szavazók négy cikluson keresztül szavaznak bizalmat neki.
– 1994-ben szemléletbeli különbségek miatt kilép az SZDSZ-ből, és függetlenként folytatja munkáját.
– 1999 és 2003 között a Közép-magyarországi Regionális Tanács alelnöke.
– Alapító tagja a Magyar Rendészettudományi Társaságnak, a Baross Gábor Társaságnak és tagja több más közéleti szerveződésnek.
– Polgármesteri tevékenysége alatt példamutató együttműködést alakít ki az őt támogató polgári pártok mellett a koalíciós pártokkal is. Több mint húsz állami és egyéb kitüntetés birtokosa.
– 2006-ban a Polgári Szövetség főpolgármester-jelöltjeként csak alig több mint egy százalékkal marad alul Demszky Gábor ellenében.
– 2006 óta a fővárosi Fidesz-frakció vezetője, a Fidesz-KDNP frakciószövetség elnöke.
– Nős, három felnőtt gyermek édesapja és három unoka nagypapája.