Beszélgetés Csenger-Zalán Zsolttal, a Fidesz választókerületi elnökével

Még egy lélegzetvételnyi meghitt csend a karácsonyfa gyertyáinak fényénél, aztán egy jó kis szilveszteri mulatság, és máris új évet kezdünk. Egy olyan év következik, amelyben sok izgalmas feladat áll előttünk. Divatos szóval „kihívások”, amelyeknek meg kell felelnünk. Abban a legtöbben talán egyetértünk, hogy így nem mehet tovább. Változás kell. A parlamenti választások közelednek, a kampány előszele már a levegőben érezhető. Hogyan készül a Fidesz a megmérettetésre, és melyek az aktuális tennivalók? Erről kérdeztük Csenger-Zalán Zsolt megyei képviselőt.
– A napokban a parlament elfogadta a jövő évi költségvetést. Hogyan érinti ez a választókerület lakosságát?
– Ez eddig minden idők legembertelenebb, legcinikusabb költségvetése. A Fidesz számtalan módosító javaslatot nyújtott be annak érdekében, hogy a megszorítások ne azokat sújtsák, akik már amúgy is a vállukon cipelik a megroppanó gazdaság terheit. Én is több módosító javaslatot készítettem, amelyet a Fidesz-frakción keresztül be is nyújtottunk a költségvetés megtárgyalása során. Ezek egyike sem volt teljesíthetetlen, a jelen helyzettől elrugaszkodott elképzelés. A javaslatok több, a választókörzetemben lévő települést érintettek. Konkrétan Törökbálint esetében az autópályák mellett a zajvédő falak felújításáról, bővítéséről szóló javaslatot tettem. Törökbálint az egyetlen település Magyarországon, ahol egyszerre három autópálya forgalma terheli a lakókörnyezetet. Azt gondolom, az itt élők jogos igénye, hogy a közös költségvetésből igényeljen forrásokat ennek a problémának a megoldására. A gazdasági válságra hivatkozva nem lehet minden épkézláb javaslatot gyakorlatilag megtárgyalás nélkül, azonnal lesöpörni az asztalról.
– Mi a baj valójában ezzel a költségvetéssel?
– Az, hogy teljesen lehetetlenné teszi a fejlődést az egyének szintjén is, és a közösségek lehetőségeit is korlátozza. Amikor az egész világon a konjunktúra élénkítését tekintik az egyetlen kivezető útnak a válságból, és mindent meg is tesznek a helyi gazdaságok megerősítésének érdekében, addig a magyar költségvetésben nyoma sem látszik mindennek. Ha körülnézünk, azt látjuk, hogy Magyarországon kívül minden európai állam gőzerővel igyekszik segíteni a saját vállalkozóit. Ezzel szemben a mi költségvetésünk egyedül a megszorításokban, elvonásokban látja a helyzet megoldásának kulcsát, és a kormány könyörtelenül és brutálisan át is viszi az akaratát.
– Mit érzékel ebből, mondjuk egy törökbálinti kisvállalkozó?
– Azt, hogy csökken a forgalma, miközben a befizetett adói egyre csak nőnek. A vásárlóerő zsugorodik, hiszen az emberek vagy már elvesztették az állásukat vagy minden nap rettegve mennek be a munkahelyükre, az elbocsátástól félve. Akinek lehetősége van, az inkább megpróbál tartalékolni, ami persze ésszerű dolog, de ezzel tovább csökken a gazdasági szféra bevétele, és végül a kereskedők, a szolgáltatásban, vendéglátásban vállalkozók sorra tönkremennek, és így megszűnik a nekik dolgozó alkalmazottak munkahelye is. Ebből látszik, hogy az a politika, amely további terheket rak a még dolgozó munkavállalók vállára, teljes kudarcra van ítélve.
– Mi lenne a Fidesz megoldása ebben a helyzetben?
– Nem kell feltalálni a spanyolviaszt, egyszerűen csak meg kell nézni, mit csinálnak a többiek! Egyértelműen az a legfontosabb feladat, hogy a helyi vállalkozásokat kell segíteni. Csökkenteni az adóterheket, segíteni minél több munkahely megteremtését, lehetőséget adni az embereknek, hogy fellélegezzenek. De ez csak akkor valósulhat meg, ha a közösségek, a civil szféra is mindent megtesz, amit tud, hogy valóban változtatni tudjunk.
– Mit tehetnek ezért a hétköznapi emberek?
– A legfontosabb, hogy ne forduljanak el a politikától. Informálódjanak, méghozzá ha lehet, ne csak egyféle forrásból. Próbálják megérteni, mi történik az országban, a parlamentben. És tavasszal mindenképpen menjenek el szavazni! Ne hagyják lebeszélni magukat arról, hogy beleszóljanak a saját életük alakításába! Most van az a pillanat, amikor igenis az egyén is tud tenni a változásokért! Sajnos nagyon benne van a magyar társadalomban, hogy úgy gondolja, nem érdemes hallatnia a hangját, úgy sem ér el vele semmit. Persze Őszöd után kicsit érthető is ez a hozzáállás. Mégis úgy gondolom, nem szabad lemondjunk a lehetőségről, hogy változtassunk. Nagyon nagy árat fizettünk ezért az elmúlt nyolc évben. Jó lenne, ha nem követnénk el még egyszer ezt a hibát.
– Még egy kis idő a téli szünetig, aztán kezdődik a kampány. Mire számít?
– Semmi jóra. Azt hiszem, az MSZP minden idők legdurvább kampányára készül. Ezt nem is titkolja, sőt szinte kérkedik vele. A főpróba már megvolt a ferencvárosi időközi választáson, tehát tudjuk, mire számíthatunk.
– Hogyan készülnek erre?
– Erre nem lehet felkészülni. Bízom az emberek realitásérzékében. Remélem, most már megelégelték, hogy újra és újra hazugságokkal ámítsák őket, és végre inkább hisznek a saját szemüknek, mint a hazug propagandának. Egy biztos: azt nem mondhatják a szocialisták, hogy nagyon jó ötleteik vannak, csak nem kaptak rá lehetőséget, hogy megvalósítsák őket. Nyolc évük volt, hogy megmutassák, hogyan kell vezetni az országot. Most pedig itt vagyunk. Sereghajtóként, eladósodva.
– Milyen a hangulat a választókerületben?
– A kerületi Fidesz-alapszervezetek most már választási üzemmódba kapcsolnak. Rengeteg a szimpatizáns, és nagyon sokan kérdezik, mit tudnának segíteni. Nekik csak azt mondhatom, a választások előtt mindenkire szükségünk lesz, aki tenni akar valamit a változásért. Tudjuk, hogy bár az ellenfél nagyon sok hibát követett el, mégsem szabad hátradőlni, és ölbe tett kézzel várni a sikert.  Rengeteg dolgunk van még áprilisig, és mindenkinek tudunk valami munkát adni, aki segíteni akar. Ha csak egy órája van egy héten, akkor is.
– Közeleg a karácsony. Talán lesz még néhány nyugodt nap az erőgyűjtésre.

– Remélem, így lesz. Minden törökbálinti polgárnak, családoknak és közösségeknek meghitt, békés karácsonyt és boldog új évet kívánok. A feltöltődésre nagy szükségünk van, mert kemény munka vár ránk jövőre.