Sarka Kata is Törökbálinton játszik

A 2009-es őszi szezon egyik meglepetés csapata a női kézilabda-együttes volt. Ezt a helyi egyesületek is így látták, miután a harmadik legeredményesebb sportegyesületnek választották az Egyesületek Napján. A csapat őszi szezonjáról és a jövőbeli tervekről Csizmadia János edzővel, Borbély Györggyel, a csapat szponzorával és Sarka Katával az együttes friss igazolásával beszélgettünk.

– Hogyan álltok most a bajnokságban?
– Csizmadia János: Tizenegy meccset kell játszanunk egy szezonban, az eddig letudott kilencből hetet megnyertünk, kettőt elveszítettünk. Sokáig vezettük a tabellát, de két kulcsjátékosunk megsérült, ami erősen visszavetette a teljesítményünket. A balátlövőnknek, Bolla Katának keresztszalag-szakadása van, ő nem is edz velünk már két hónapja. Hamarosan operálják, így sajnos tavasszal sem számíthatunk rá. A csapat motorja, Horváth Erika – aki sérüléséig vezette a bajnokság góllövőlistáját és a védekezésben is kulcsszerepet kapott – sem játszott az utóbbi öt meccsen, mert ráestek a lábára és megsérült a bokája. Ennek a két embernek a hiánya okozta ezt a két vereséget, hiszen csak két-két góllal kaptunk ki, ami, ha mindkét lány a pályán van, biztosan nem történik meg. Jelenleg a második helyen állunk, ezért ugyan nem vagyunk elkeseredve, de a vereségek egy kicsit rosszabb hangulatot szültek.
– De így is ez a legjobb őszi szezonotok?
– Igen. Eddig a legjobb eredményünk egy őszi harmadik hely volt. Úgy gondolom, hogy a csapatnál folyamatos fejlődés figyelhető meg. A rutin, a tapasztalat és az elvégzett edzésmunka okán sokkal előrébb tartunk, mint egy-két évvel ezelőtt.
– A csapat annak idején inkább egy hobbi társaságnak indult. Milyenek voltak, mikor átvetted őket és hogyan sikerült belőlük egy ilyen gárdát kovácsolni?
– Lassan kialakult egy csak ránk jellemző formája az edzéseknek és a csapatnak. Lett egy edzésmetódus, ami a figyelmen és a fegyelmen alapul. És meg kellett tanulni a játékosoknak győzni. Fontos még, hogy ez egy baráti társaság, és a lányok nem a pénzért, hanem egymásért játszanak. Nagyon nyitott a csapat, akik szimpatikusak, azokat egyből befogadják.
– A jó eredmények hozzák az elismeréseket és a szurkolókat is?
– A meccseinken a szurkolóknak köszönhetően nagyon jó hangulat. Amikor megy a szekér, akkor ez a hely egy igazi oroszlánbarlang. Anyaegyesületünk, a TTC és Törökbálint város is nagyra értékeli a munkánkat. Az önkormányzatnak nagyon sokat köszönhetünk, hiszen támogatják a működésünket és a terembérletet sem nekünk kell fizetnünk.
– A jó eredmények a szponzorokat is magukkal hozzák, például Borbély Györgyöt, a Roni közért tulajdonosát, aki első számú támogatója a csapatnak. Miért tartod fontosnak a kézisek szponzorálását?
– Borbély György: Azért, mert én nagyon tisztelem a lányokban azt, hogy szabadidejükből áldoznak az edzésekre, a meccsekre. Mivel ők amatőr szinten játszanak, semmilyen fizetséget nem kapnak azért, hogy itt szerepelnek.
– Mivel segíted a csapatot?
– Egyrészt én vettem meg a csapat mezét, másrészt minden meccs után az általam legjobbnak vélt játékosnak egy ajándékcsomaggal kedveskedem.
– Mindig részt veszel az edzéseken és a meccseken is. Ez annyira nem jellemző egy szponzortól.
– Szeretek itt lenni és nagyon bízom benne, hogy jövőre egy osztállyal feljebb játszhatunk.
– Mennyire fontos a csapatnak a támogatás?
– Cs. J.: Több szempontból is komoly nyereség ez. Hiszen Gyuri egy csupa szív ember, szereti a csapatot. Ezen a szinten nem a pénz, hanem főleg az emóciók irányítják a világot.
– Van egy új igazolásotok, aki az utóbbi években nem a kézilabdás múltja miatt volt előtérben. Mesélnél róla?
– Szakosztályelnökünk, Berecz Gábor felesége, Buzás Viki – csapatunk jelenleg gyesen lévő játékosa – hívott fel, hogy Sarka Kata szeretne a csapatunkban játszani. Őszintén megmondom, hogy semmit sem mondott ez a név, ugyanis amellett, hogy sok éve már egy német tulajdonban lévő kereskedő céget vezetek – ahol nem ér véget a munka azzal, hogy becsukom magam mögött az irodám ajtaját –, a szabadidőmet teljesen kitölti a kézilabda: a szintén kézis lányom most igazolt Ausztriába, én magam is edzek és játszom Tökölön, valamint az öregfiúk válogatottban. Itt is tartok heti két edzést… Van úgy, hogy hétvégén négy mérkőzésen vagyok, így nem nagyon jut időm tévénézésre és az újságokat sem böngészem túl gyakran. Talán ezért is sikerült megőriznem a pozitív életszemléletemet. Amúgy sem foglalkozom azzal, hogy ki kicsoda, csupán az érdekel, hogy mit bizonyít a pályán, vagyis csak a teljesítmény számít. Sarka Katát egy kedves, szerény lánynak ismertem meg, aki szívvel-lélekkel csinálja azt, amit szeret. A többiek egyből befogadták, ami nem mindig egyértelmű, mert volt már olyan játékos is, akit nem láttak szívesen, így ő le is morzsolódott.
– Nem féltek, hogy Kata médiafelhajtást hoz magával?
– Edzés alatt és meccsek előtt nem örülnék, ha újságírók zavarnák a játékosaimat, de a többi esetben nem probléma, ha normális keretek között marad. Amúgy van pozitív hozadéka is Kata érkezésének, tán ki lehet használni ennek az előnyeit is. Vannak már ötleteim, amit majd egyeztetnék vele, de ezekről most még nem szeretnék beszélni.
– Kata, hogyan kerültél a csapathoz?
– Sarka Kata: Nagyon sokáig kézilabdáztam az NB I/B-ben, de egy vállsérülés miatt abba kellett hagynom a játékot. Azóta azonban meggyógyultam és miután pár napja Törökbálintra költöztünk, kézenfekvő volt, hogy az itteniekkel vegyem fel a kapcsolatot. Amúgy öt-hat évvel ezelőtt többször is játszottam a bálintiak ellen és nem is kerestem meg más csapatot, csak őket.
– Mióta edzel a lányokkal?
– November végén csatlakoztam hozzájuk. Több együttesben játszottam már, de itt érzem magam eddig a legjobban. Az NB I/B-s csapatomban mindenki hasonló szinten tudott játszani, és nagyon nagy volt a rivalizálás, itt pedig mindenkinek megvan a helye, a lányok nem fúrják egymást. Úgy gondolom, hogy ha be kell fejeznem a kézilabdát valami miatt, itt szeretném befejezni.
– Hogy gondolod, beférsz a keretbe?
– Mivel új vagyok a csapatban, annak is örülök, ha meccsen végig ott ülhetek a kispadon. Nincs bennem játékkényszer. (A riport felvétele óta Kata lejátszotta első – győztes – mérkőzését a csapatban, 30 percet töltött a pályán és gólt is lőtt! – szerk.)
– A te személyed mennyiben fogja befolyásolni a csapat ismertségét?
– Van rá esély, hogy újságírók vagy egy tévéstáb ki fog jönni a meccsekre, de én nem fogok senkit sem hívni. Ha valaki érdeklődik irántam, mindenképpen az edző engedélyét fogom kikérni.
– Borbély Gyuri említette, hogy jó lenne egy szinttel feljebb játszani jövőre. Rövid és hosszú távon milyen terveket tűztetek magatok elé?
– Cs. J.: Jelenleg a Budapest I/B bajnokságban játszunk. Efölött van a Budapest I/A, majd a Budapest I. Ha a játékosok 90 százaléka egészséges marad, akkor szerintem az idény végén fel tudunk jutni az eggyel magasabb osztályba. Ott egy-két év alatt meg tudunk úgy erősödni, hogy az élmezőnyben játsszunk, esetleg ismét feljebb lépjünk. Egyszer már feljuthattunk volna, ugyanis a bajnokság második helyezettje nem kívánt magasabb osztályba kerülni és nekünk, harmadikoknak felajánlották a lehetőséget. De akkor még nem volt olyan erős a gárda, mint most. Öt év múlva már szeretnék két szinttel feljebb játszani, a fölött pedig már az NB II van, ami profi színvonal, ahhoz már sokkal több minden kell…