Mária útnak indult, és a hegyekbe sietett, Júda városába. Zakariás házába tért be és üdvözölte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, örömében megmozdult méhében a gyermek, maga Erzsébet pedig eltelt Szentlélekkel. Nagy szóval felkiáltott: „Áldott vagy az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! Hogyan lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám? Lásd, mihelyt meghallottam köszöntésed szavát, az örömtől megmozdult méhemben a gyermek. Boldog, aki hitt annak a beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!” (Lk 1, 39–43)

Az ünnep két egyszerű várandós asszony találkozására irányítja figyelmünket: a Boldogságos Szent Szűz és rokona, Erzsébet találkozására. Mária és Erzsébet megtapasztalta, hogy minden egyszerűsége és kicsisége ellenére nagy dolgot művelt mindkettőjükkel a Hatalmas. Ők hittek neki. Ezért nagy művének részesei lehettek: Mária az Isten Fiának, Erzsébet pedig az ő előfutárának, Keresztelő Szent Jánosnak édesanyja lett. Isten felmagasztalta istenfélő és alázatos leányait: „Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki.”
A kiválasztott erőtlenek
Napjaink embere különösen megtapasztalja, hogy a „kisembereknek” semmi esélyük a nagyokkal szemben. Úgy látszik, hogy mindig és mindenütt csak a nagyok, a hatalmasok győznek. Mintha csak ez lenne a világ sora és törvénye. A gazdagok gazdagabbak lesznek, a szegények szegényebbek! A nagyok karriert futnak be, a kicsik elmerülnek a névtelenségben! A Biblia mégsem erősíti meg ezt a látszatot. Nem fogadja el, hogy az erősek mindig győzzenek, a gyengék meg elpusztuljanak. Mint annyiszor és most ebben a tekintetben is feje tetejére állítja az emberi és evilági törvényeket. A kis bibliai Dávid néhány lapos kővel és egyszerű parittyájának segítségével legyőzi az erős harci felszerelésében feléje közeledő hatalmas termetű Góliátot. Győzedelmeskedett fölötte, mert nem saját erejében bízott, hanem az élő Istenben és az ő hatalmában. Az üdvösség története ismételten rámutat arra, hogy Isten a benne bízó és hívő gyengéket, az erőtleneket választotta ki arra, hogy velük megszégyenítse az erőseket, akik időközben elfelejtették, hogy semmi erejük sem lenne, ha Isten azt korábban nem adta volna nekik.
Két asszony és két szövetség
Az ünnepnap evangéliuma: két gyenge, várandós asszonyát kortársai alig vették észre. Nem sokat számítottak. Ki gondolta volna, hogy Isten mégis éppen az ő közreműködésükre számít nagy művének kivitelezésében? Bennük jelenik meg jelképesen az Ószövetség és az Újszövetség: találkoznak, megismerik egymást és felismerik, milyen ígéretek hordozói. Kölcsönösen üdvözlik egymást, és közben Erzsébet szíve alatt megmozdul a hat hónapos magzat. Az anya ezt örömujjongásnak véli. Úgy érzi, hogy szíve alatti magzata ujjong a feléje közeledő anya ölén kibontakozó isteni magzat miatt. Megállapítja Máriáról: „Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki.” Erzsébet meglátja benne az embert, akinek szíve tele hittel, reménnyel, bizalommal és várakozással Isten iránt. Mária szíve alatt felfedezi azt, akire várakoznak a nemzetek, és aki betölti az emberi szívek vágyait. Erzsébet már öreg. Az Ószövetséget képviseli. Férje, Zakariás kétkedése és hitetlensége miatt őt is a gyümölcstelenség, a gyermektelenség veszélye fenyegette. Zakariáshoz hasonlóan viselkedett Izrael is történelme folyamán. Isten iránti bizalmatlanságával örökösen gáncsolgatta önmagát, bizonyítékokat követelt és folytonosan kételkedett Isten ígéreteiben. Isten mégis közbelépett és a hervadozó hitves ölén gyermeket fakasztott, prófétát, akinek az lesz a feladata, hogy rámutasson arra, aki már közöttünk van, de akit sokan nem ismertek fel, mert becsukták szemüket a feléjük közeledő Szabadító előtt. Az Üdvözítő mégis eljött, mert a Szűz hinni tudott Istennek. Még ha senki sem számított vele, az egészen kicsik és szegények közül az egyszerű názáreti szűz hitt és így Isten választottja lett. Nagy dolgot művelt vele a Hatalmas, és ezentúl boldognak hirdeti őt minden nemzedék.