Az utóbbi évek gázválsága egyre inkább a megújuló energiák felé fordította az emberek figyelmét. A Törökbálinton élő Harmath Mihály keramikus formatervező évek óta cserépkályha-tervezéssel és -gyártással foglalkozik. Vele beszélgettünk a cserépkályhák történetéről, előnyeiről és a suszter cipőjéről…

– Te cserépkályhákkal foglalkozol, miért javasolod ezt a fűtési megoldást?
– Az első orosz–ukrán, illetve az év eleji gázválság eléggé rádöbbentette az embereket arra, hogy rendkívüli módon kiszolgáltatott az energiaellátásunk. Hirtelen mindenki alternatív megoldásokat kezdett keresni. Az igények a cserépkályhák irányába tolódtak el, mivel ez a fűtési eszköz egy kiegyenlített, ősztől tavaszig folyamatosan meleget adó, gazdaságosan üzemeltethető szerkezet. Egy jól megépített cserépkályha sokáig tartja a meleget, és nem igényel nagy gondoskodást. Elég lehet naponta csak egyszer, körülbelül egy kosárnyi fával megrakni, és ha ez leég, elzárni. Ezután akár egy teljes napig is tartja a meleget. Egy kandalló nem tudja ugyanezt. Az akkor ad meleget, amikor ég benne a tűz. Érdekes módon a legtöbb érdeklődő nem a fűtési teljesítmény, hanem a tűz látványa miatt szeretne kandallót. Ezért manapság már olyan cserépkályhákat gyártunk, amelyek ajtaja üvegezett, így ezekben ugyanolyan látványos a tűz, mint a kandallókban.
– Te hogyan érzékeled az alternatív megoldások iránti keresletet?
– Markánsan megmutatkozott, hogy az emberek új megoldásokat keresnek. A gázválságról szóló hírek napjaiban nagyon megugrott a honlapom látogatottsága, sokan kerestek, több megrendelésem is született ebből.
– Mennyivel gazdaságosabb a cserépkályha, mint a gázfűtés, illetve mennyire tud rásegíteni egy cserépkályha a központi fűtésre?
– Ez sok mindentől függ, többek között a lakás elrendezésétől. Volt olyan eset, ahol csak januárban kapcsolták be a központi fűtést, mert annyira jó helyen volt a kályha. Több helyen akár a felére is lecsökkent a gázszámla.
– Mekkora területet tud egy kályha befűteni?
– Régebben volt egy szabály, hogy egy csempe egy légköbméter kifűtésére alkalmas. Manapság ennek már többszöröse is lehet, mert jobbak a nyílászárók és a szigetelés. Ugyanaz a kályha két különböző házban teljesen eltérő hatásfokkal működhet.
– Az az optimális, ha valaki már az építkezésnél gondol a fűtésre, de mennyire nehézkes beépíteni utólag egy cserépkályhát?
– Nem annyira bonyolult, ez a gyakoribb megoldás. Egyetlen kérdés az, hogy ott, ahova a cserépkályhát építeni akarják, van-e kémény? Ha van, vagy utólagosan kiépíthető, akkor már csak idő és pénz kérdése lehet a megvalósítás.
– Te hogyan kerültél bele a szakmába?
– Iparos családból származom, felmenőim között volt keramikus-cserépkályhás is. Eredetileg festőművész szerettem volna lenni, de végül az iparművészet, a kerámia került az érdeklődésem középpontjába. A családi tradíció a katonaság alatt kapott új impulzust, ugyanis Zalaegerszegen voltam katona, ahol fél évig a cserépkályhagyárban dolgoztunk. Ott volt lehetőségem az első cserépkályhát – tervezéstől a kivitelezésig – elkészíteni. Ez meghatározó élmény volt számomra. Katonaság után az Iparművészeti Főiskolára mentem tanulni, ahol már célirányosan foglalkoztam a kályhákkal. 1989-ben diplomáztam porcelán- és kerámiaipari formatervezőként.
– Jelenleg a csempegyártással foglalkozol vagy építesz is?
– A főiskola elvégzése után több művészeti iskolában is tanítottam, majd az Iparművészeti Főiskolára is visszamentem dolgozni. De ahogy bővült a család, egyre inkább olyan munkát kellett választanom, ami biztosabb megélhetést nyújt. Ezért is fordultam a 90-es évektől elsősorban a csempegyártás felé, ennek köszönhetően az építés teljesen lecsökkent.
– Cserépkályhák között is megkülönböztetünk több stílust. Te mennyire kutatod ezeket a stílusokat, mennyire jellemző rád, hogy többféle stílusban dolgozol?
– Már a főiskolán is több célirányos kutatást végeztem e témában. Azt tapasztaltam, hogy a cserépkályha mindig az adott korszak építési stílusához igazodott, az adott korszak építkezési kultúrája határozta meg a formajegyeit, és befolyásolta az igényt. Manapság a változatos, sokszínű építészeti környezetben három meghatározó stílus figyelhető meg: az egyik a nemzeti hagyományokra építő népi stílus, a második a klasszikus polgári stílus, a harmadik vonulat pedig a modern irányzat. Ez utóbbi esetben már sokszor a belsőépítésszel együtt tervezzük meg a cserépkályhát. Egyre többször tapasztalható, hogy az építtetők tudatosan terveznek meg mindent, egészen a kiegészítő bútorok, textilek stílusáig és színéig. Ebben egyre kreatívabbak, így a kályhák is sokkal merészebbé, színesebbé válnak.
– Mi a cserépkályhák történelme?
– Sok tanulmány szerint a cserépkályha őse egy kemence jellegű építmény, amelybe az idők során egyre több korongozott kerámiaelemet raktak, falazatkönnyítőként, illetve a hőátadás meggyorsítása céljából. Addig könnyítették így a falazatot, míg a végén az egész kályha csak a cserép volt. Ettől az egyenes vonalú evolucionista megközelítéstől sokkal árnyaltabb a valóság. Az adott kultúra és kor mindig meghatározta a stílust. Magyarországon a reneszánsz időktől a királyi palotákban, a főuraknál, illetve a nemesi családoknál igen igényes, bonyolult kézműves technikával készült cserépkályhák voltak. Az ennél szegényebb rétegek is megpróbálták lekövetni a mintákat, persze sokkal egyszerűbb formában, az egyszerűbb eszköz- és anyaghasználatnak is köszönhetően.
– Hogyan készül egy csempe?
– Olyan agyagot kell választani hozzá, amelynek rossz a hőátadása így csak hosszú idő alatt tudja leadni a felvett hő mennyiségét. Ezért a kályhacsempe egy samottal, homokkal kevert, fellazított szerkezetű tűzálló agyagból készül. Gipszformába kell beledöngölni ezt az agyagot, mely így felveszi a gipszsablon alakját és mintázatát. A kézműves technikával egy óra alatt körülbelül 4-5 csempét lehet megformázni a gipszsablon segítségével. A népi szemes kályhák csempéit pedig korongon szoktuk elkészíteni. Megszáradás után egyszer ki kell égetni, hogy megszilárduljon a szerkezete. Ezután egy vízben oldott színezett üvegporral, mázzal leöntik, lefújják a csempét, amely másodszori kiégetés közben megolvad, és egy színes üvegréteget képez a felületen. Ezután már csak egy jó kályhásmester kell, aki felépíti a kályhát.
– Neked van otthon cserépkályhád?
– Sajnos még nincs. Öt gyermekem van, ezért úgy gondoltuk, hogy inkább nekik legyen hely, mint egy kályhának, de még nem tettem le róla. Szokták mondani, hogy a cipésznek lyukas a cipője. Az én esetemben ebben van némi igazság.
– Hány cserépkályhád van Törökbálinton?
– Érdekes módon nem olyan sok. Budapesten és a környező településeken több van.
– A saját cserépkályhán kívül van még olyan dolog, amit a szakmában nem tudtál megvalósítani?
– Nagyon szeretnék olyan cserépkályhát is készíteni, amelyik szabadon formázott, organikus műalkotás is egyben. Egy nagy kerámiaszobrot, amivel fűteni is lehet. Ennek elkészítése még várat magára.