ORPHEUSZ-KÖNYVEK

Lassú sodrású, ékes, ám nehezen „megtapasztalható” ez a költészet. Többször neki kell feszülni, birkózni a szavakkal és képekkel, elidőzni egy-egy szószövedéknél… Azután egyszerre kikristályosul minden: a versek formai szépsége, a mondanivaló eredetisége (és, ami olykor azért fájó, az aktualitása) – vagyis a fáradtságos olvasói/befogadói küzdelem után egy fantasztikusan gazdag, sok tekintetben ezoterikusnak is nevezhető friss, lüktetően gondolatgazdag versvilág tárulkozik elénk. Külön öröm, hogy a költő vitathatatlan (s manapság páratlanul alapos) latinos műveltsége magyar versvilágot teremt.

Ez a latinos műveltség azonban további „egyediséget” is megformáz. Föllapozhatók ugyanis a kötetben olyan művek, amelyek latin nyelven íródtak. Se magyarázat, se utalás mellettük – fordítás pláne. Ilyen helyzetben (noha érteni vélem magát a költői szándékot) valami jóféle kapaszkodó mentheti meg a recenzenst. Segítség, hála Istennek, mindig akad. Jelesül most Eric Johnson (Faludy György fordítója) svéd költő, aki kizárólag latin nyelven ír, s mint mondja, azért, mert aki egy holt nyelvet képes megtanulni, olvasóként nyilvánvalóan elég értelemmel bír ahhoz, hogy a verseit megértse. A könyv eme szakaszához hozzáfűznivalóm tehát ennyi.
Természetesen ezzel vagy ettől függetlenül is mélységesen szerethető költészet Fehér Bencéé; minden szava kő, megáll a helyén. Lágy, érzékletes képei vágyvilágot teremnek, de konkretizálnak és archeizálnak is. Megőrizni valamit, hinni abban, hogy az majd a jövőnek felmutatva is érthető és értékelhető lesz – kevesek kiváltsága. Ám kevesen vannak azok is, akik a 2006-os októberi atrocitásokat ilyen magától értetődően (fájdalom nélkül) tudják láttatni:

Magyarország 2006
Be szép, langy ősz volt… mint az angyalok:
Fehér ruhában harcoltam gyalog.

A könyv megvásárolható az Orpheusz Kiadónál
(Budapest VI. Bajza u. 18.) és az Írók Boltjában
(Budapest VI. Andrássy út 45.).