Ebben az évben már egyszer tettek azért, hogy a címbeli kijelentés ne legyen megalapozott. Igaz, még áprilisban történt (mégsem vehettük tréfára a dolgot): országló vezetőink súlyos csapást mértek az egészségügyre.

Azóta cirkuszok sorozata, leépítések, bezárások és sunyító megmagyarázások színesítik a kórképet. Arra azonban még nincsen statisztika: mennyien rokkantak bele az akkor bevezetett kirabló jellegű finanszírozási rendszerbe, s bizony, hány magyar élet tört miatta derékba?
Bánja a kánya, ennek a kormánynak nem efféle számlálgatás a feladata.
Szándékosan nem szaktárcát említek, hiszen az egészségügyet érintő kérdésekben az éppen soros (vagy előtérbe tolt) miniszterelnök is egyeztet a szakmával, ugyanis bevallottan csak a libatenyésztéshez nem ért, minden máshoz igen. Vélhetőleg ennek köszönhető a néhány hete történt tanácskozás sikere, ahol a miniszterelnök a miniszterével és a kórházvezetők körével megállapodott abban, hogy változtatnak a tavasszal bevezetett rendszeren, miután annak hatására az összes honi kórház anyagi helyzete megtakarításból nullszaldóra, nullszaldóról hiányra fordult. Válságkezelő főemberünk tökéletesen megértette a helyzet kínálta lehetőséget, s további megszorításokra adott utasítást a megbeszélést követően.
Csak emlékeztetőül: áprilisig havi 44 milliárd jutott kórházi és járóbeteg-ellátásra, ez csőd közeli helyzetbe juttatta az egészségügyi intézményeket, ezen volt hívatott változtatni az egyeztetés. Szakértőnk így hát teljesen érthetően leredukálta a havi összeget 33 milliárdra, amelynek köszönhetően például októbertől a szakrendelők támogatása úgy lecsökkenne, hogy abból csak bért lehetne fizetni, fűteni és világítani nem. Kórházak tekintetében pedig egyértelmű, hogy a sürgősségi ellátáson felüli, úgynevezett tervezhető műtéteket csúsztatni fogják, ezzel pedig, ugye, két-háromszorosára nőhet a várakozási idő.
De hát mindez nem baj. A hideg és sötét rendelőkben kóválygó betegről úgysem tudják majd megállapítani, hogy mi a baja; ha pedig mégis, akkor a műtétig csak lesz vele valami…
Sokan vagyunk.