Születésnapját Pekingben ünnepli
Nemcsik Zsolt versenynaptárába betekintve, nehezen találni üres helyet a pekingi olimpiáig. Mégis szakított időt – miután május 16-án a képviselő-testület által megszavazott olimpiai felkészülési támogatást átvette Turai István polgármestertől –, hogy interjút adjon lapunknak.
Az olimpiáig még Varsóban, Madridban, Padovában, Valenciában, Venezuelában és Las Vegasban várja a pást a világbajnok kardvívót, hogy a világranglistás ötödik helyezését megvédje. A júliusban rendezendő kijevi Európa-bajnokság után pedig edzőtáborban készül az augusztusi olimpiai játékokra.
– Hat esztendővel ezelőtt Törökbálintot választotta otthonául. Hogyan sikerült beilleszkednie, milyen érzés törökbálintinak lenni?
– Mivel nem egy nagyvárosból, hanem Budakesziről érkeztem ide, ezért nem okozott sok meglepetést és törést a költözés. Mindkét település kertvárosi jellegű, tehát még ebben sem volt különbség. Sikerült egy nagyon kellemes lakást kialakítani, a feleségem szüleinek házára ráépítve. Nem csak az anyósomék, hanem az ő szülei is ott élnek. 2005-től – akkor született első gyerekünk, Dániel – igazi négygenerációs nagycsaládként élünk. Sikerült úgy elrendezni mindent a ház körül, hogy a sokgenerációs együttélés örömöt ad, és senki számára nem jelent terhet. Amióta ideköltöztem, érzékelem, hogy milyen jó helyen van Törökbálint. A napi teendőim a fővároshoz kötnek, ennek ellenére mégsem kell órákat utaznom, és itthon élvezem a tiszta, friss levegőt. Nincs hiányérzetem, a bevásárlási és a szórakozási lehetőség is itt helyben van. A családunk hamarosan gyarapodni fog, ezért is külön örülök, hogy ilyen szép művelődési háza van a városnak, ahol gazdag programokkal várják a gyerekeket.
– Mikor érkezik a legkisebb Nemcsik?
– Amikorra ez az interjú megjelenik, világra jön a kishölgy.
– Akkor legalább az olimpián emiatt már nem kell nyugtalankodni. Sikerült barátokat szereznie Törökbálinton?
– Annyira elfoglalt vagyok, hogy a hivatalos és gyerekprogramok kivételével nagyon kevés időt töltök Törökbálinton. Szeretnék többször részt venni a társasági eseményeken, de sajnos az időbeosztásom ezt egyelőre nem teszi lehetővé. Amikor nincs verseny vagy edzőtábor, napi két edzésre járok. Ezért azt a kevés időt, amit itthon vagyok, elsősorban a családommal töltöm.
– A bajnok szemével nézve Danit, ő is a pástra lép majd?
– Hatalmas akarata van, ami nélkülözhetetlen a sportban. Ennek ellenére nem mondom, hogy biztosan sportoló lesz, de minden adottsága megvan hozzá.
– Szeretné, ha sportolna?
– Igen, nagyon. A sport a rengeteg lemondás mellett nagyon sok szépet ad, ami elfeledteti a nehézségeket.
– Beszéljünk Pekingről! Milyen esélyekkel számol?
– A tavalyi esztendőben nagyon nehezen indult a kvalifikációs időszak. Az újonnan kidolgozott rendszer szerint csúcsformában kell küzdeni egész évben, hogy kijussunk az olimpiára. A világbajnokság előtt nem voltak jók a kilátások. A hazai sajtó már temette a válogatottat. Kemény daccal álltunk ki a pástra. A sorsolás sem volt könnyű, a házigazda oroszokat kellett legyőzni, hogy a kvalifikációt megszerezzük. Ez olyan jól sikerült, hogy azzal a lendülettel a világbajnokságot is megnyertük.
– Tart még az a lendület?
– Igen, januárban újra kezdődtek a kvalifikációs versenyek. Eddig hármat rendeztek, ahol ezüst- és bronzérmet szerzett a csapat. Ezzel biztosítottuk a pekingi indulást. Az esélylatolgatás mindig nehéz. A kardvívás nem olyan sportág, ahol elvégezve az edzést, az ott mért eredmények alapján ki lehet számolni, hogy milyen eredmény várható a versenyen. Hiába sikerült jól a felkészülésünk, nekünk nem az óra az ellenfelünk. A pszichológiai tényezők nálunk sokkal jobban befolyásolják az eredményt, mint más sportágakban. A szerencse is kell a jó eredményhez. Mindent megteszünk, hogy a csapat méltó eredményt érjen el Pekingben. Az olimpián induló nyolc csapatból hat nagyon erős. Bármelyik éremesélyes. Úgy gondolom, hogy nekünk mindképpen érmet kell nyerni.
Nemcsik Zsolt 1977. augusztus 15-én született Budapesten. Vívói pályafutását 1986-ban kezdte a Vasasban Gerevich György mester keze alatt, aki azóta is irányítja a felkészülését. Első komolyabb eredménye 1994-ben kadett-világbajnoki ötödik helyezés volt. 1998-ban már a felnőtt csapat tagjaként nyert világbajnokságot, amit azóta több ezüst- és bronzérem követett a világ- és Európa-bajnokságokon. Részt vett két olimpián, Sydneyben a csapattal ötödik, Athénban egyéniben ezüstérmes lett. Az elmúlt három évben minden nagy világverseny ezüstjét (olimpia, Eb, vb) megszerezte.
2006-ban megnyerte az összetett Világkupa-sorozatot. Tavaly újra a dobogó tetején állhatott: második csapat-világbajnoki címét a szentpétervári világbajnokságon szerezte. Pályafutása alatt 121 alkalommal versenyzett a válogatott színeiben. Egyéniben 6 arany, 6 ezüst és 9 bronzérmet nyert, csapat Világkupa-versenyeken pedig 5 arany, 3 ezüst és 2 bronzérmet. Itthon 10 felnőtt magyar bajnoki címet szerzett.
– Eddig a csapatról beszéltünk, mire számít egyéniben?
– Nagy szerencse kell, hogy minden összejöjjön. Harminckilences a mezőny, kilencven százalékuk rendkívül jól felkészült, nagyon erős versenyző. Aki hibázik, annak vége, mivel a vesztes kiesik. Az indulók közül 10-12 meglepetés nélkül nyerheti az olimpiát. Mivel ötödik vagyok a világranglistán, én is beletartozom az esélyesek népes táborába. Ezt a helyezést azonban meg kell tartani, jóval előbbre nem jó kerülni, mert az első második helyen kiemeltek nehezebb helyzetben vannak. Az Európa-bajnoksággal zárul a versenysorozat, aminek alapján történnek a kiemelések. Kijev után már nagyjából tudni fogom, hogy kivel vívok majd.
– Van olyan ellenfél, akitől tart?
– Nincs ilyen. Nem szeretem a mumusképet erősíteni. Mint mondtam, van harminc olyan vívó, aki nagyon kellemetlen, nagyon erős ellenfél. Ebből tíz világklasszis. Ezek mind mumusok lehetnek, nem szeretnék egyikkel sem összekerülni, de muszáj. Azt gondolom, hogy féljenek inkább ők tőlem, mint én tőlük. Velem sem szeret senki vívni.
– Az olimpián ünnepli a harmincegyedik születésnapját. Hogyan tovább? A következő, londoni olimpia még belefér?
– Nem könnyű kérdés. Elsősorban a fizikai és egészségi állapottól függ. Amennyiben az egészségi állapotom engedi, és eredményes tudok maradni, akkor ott leszek Londonban. Ha nem, akkor viszont el kell gondolkodni, hogyan tovább. Gondolkodtam már ezen. Az életemhez hozzátartozik a sport. Edzőként, sportvezetőként vagy felsőbb sportvezetőként a vívásban vagy valamelyik másik sportágban képzelem el a jövőt.
– Melyik sportágakhoz kötődik?
– Szorosan egyikhez sem, de minden sportot nagyon szeretek. A vízilabda és a kézilabda a kedvencem.