Erdélyi testvérvárosunk új polgármestere, Bunta Levente bizakodva tekint a következő évek elé Törökbálint és Székelyudvarhely kapcsolatában. Az alábbiakban a vele készült interjút olvashatják, amelyben a település jelen- és jövőbeli gondjairól, feladatairól, a testvérvárosi kapcsolatok építéséről, nem utolsósorban pedig a helyi magyarság helyzetéről beszélgettünk.

– Mi történt Székelyudvarhelyen az elmúlt egy évben?
– Egy éve vagyok polgármester a településen. Az elmúlt évben nagyon sok gondunk, bajunk volt, sok problémára kerestük a választ, emiatt a testvérvárosi kapcsolatokat második vonalbeli kérdésként kezeltük. Ez nem jó, hiszen Székelyudvarhelynek hídként kell betöltenie egy küldetést. Az elmúlt egy évben igen sok minden történt nálunk, egyrészt próbáltuk a távfűtési rendszert modernizálni és a közszolgáltatásokat hatékonyabbá tenni. Két nagy negyedben felújítottuk a hőközpontokat, sikerült egy hárommillió eurós pályázatot elnyernünk a szennyvíztelep felújítására. Nagyon bízom benne, hogy a következő két hónap tervei is megvalósulnak, konkrétan az extrémpálya, az ingyenes wifi a közterületeken és a térfigyelő kamerák felszerelése. Felújítjuk a sportpályánkat, mivel focicsapatunk feljebb lépett egy osztállyal. Ugyanakkor nem titok, hogy szeptember 27-én előrehozott választások lesznek Udvarhelyen, amely a testületet fogja érinteni, a polgármestert nem.
– Miért volt szükség előrehozott választásokra?
– Több helyről is azt hallottam, hogy ötször jobban működik a település, mint évekkel korábban, de nekem ez még így sem tökéletes, ennél jobban is működhet.
– Székelyudvarhellyel igen jó kapcsolatot ápol a település. Mi ennek a titka?
– Én már az 1990-es évek elején alpolgármesterként is azon a véleményen voltam, hogy a testvérvárosság titka abban rejlik, hogy a kapcsolatot emberi szinten kell tartani. A törökbálinti és udvarhelyi családok ezt nagyon jól csinálják. Az, hogy a családok egymásnál laknak, amikor látogatásra érkeznek a városba, igen jól elmélyíti a kapcsolatokat. Székelyudvarhely egy igen befogadó település, olcsósága miatt ajánlott úti cél a magyar kirándulóknak, szállodáink nyugati színvonalúak, de ötöd áron kínálják a szolgáltatásaikat, mint Európa egyéb városaiban.
– Mit jelenthet a két település életében, hogy Románia is az unió tagja lett?
– Új lehetőségeket, amelyeket érdemes lenne kihasználni, és ebbe az irányba kellene nyitni a következő időszakban. Van egy úgynevezett twinning program, amelyhez minimum három európai uniós ország összefogása kell. Ez a testvértelepülések esetében a tudástranszfert, az együttgondolkodást, a népek közötti kulturális cserét támogatja. Mindazt, amit eddig magunktól csináltunk, arra támogatást lehet nyerni. Megyei önkormányzati elnökként jó pár ilyen programot végigfutattam az elmúlt időszakban. Ez egy keret, amivel ha élünk, sokat jelenthet a közösségnek.
– Az elmúlt egy év önöknél nem feltétlenül a testvérvárosi kapcsolatok építéséről szólt, de hogyan képzeli az előttünk álló évet?
– Mindenképpen arra szeretnék figyelni, hogy mi az igény. Udvarhelynek csak Magyarországon hét testvértelepülése van. Ötletekkel kell jönni, és ha jó az ötlet, polgármesteri szinten fogom támogatni. Nem én szeretném kitalálni, hogy mit kellene tenni, hanem mondják meg a törökbálintiak és az udvarhelyiek, hogy mit szeretnének, és akkor arra próbálunk keretet biztosítani. Ha az udvarhelyi színház szeretne ellátogatni Törökbálintra, támogatom, ha a törökbálinti kórus szeretne az udvarhelyi kórusfesztiválon fellépni, akkor ezt is támogatjuk.
– Mikor találkoznak legközelebb a két város lakói?
– Az őszi vásárunkra szívesen látom a törökbálinti küldöttséget. Ez egy gazdasági jellegű vásár. Konferenciát is szervezünk, keressük a továbbfejlesztési lehetőségeket céges szinten. Bemutatkoznak a helyi, illetve a környékbeli, valamint a magyarországi vállalkozások. Ez egy gazdaságélénkítő program, amely a mai gazdasági helyzetben kimondottan hasznos lehet. Aztán jön a tavaszi vásár, majd a városnapok.
– Szlovák kollégájától is megkérdeztem, önnél sem hagyom ki: milyen ma Székelyudvarhelyen magyarnak lenni?
– Székelyudvarhelyen az elmúlt nyolcvan-kilencven évben nem volt könnyű magyarnak lenni, de most nem annyira nehéz, mint a ’90-es években. Az állapot javuló tendenciát mutat, noha mutatkoznak azok a jelek, amelyek aggodalommal töltenek el: megjelentek a szélsőséges erők Romániában is. Furcsa pártok küldenek európai parlamenti képviselőket. Juhászok mennek Brüsszelbe, illetve a Nagy Románia Párt képviselete, amelyek nem igazán barátságosan viszonyulnak a kisebbségekhez. A Szociáldemokrata és a Demokrata Párt is változtatott a retorikáján és nemzetibb lett, ami más nemzettel kapcsolatban nemzetellenességet jelent. Nem könnyű ez az időszak, nincs képviseletünk a román kormányban, de sokkal jobb a helyzetünk, mint Szlovákiában. Türelmesek vagyunk és következetesek. Én nagyon nagy lehetőségeket látok a kisebbség szempontjából az Európai Unióban, nagy dolog, hogy Brüsszelben is van képviseletünk. Bizakodó vagyok.