Természetesen kizárólag azt, amely keretszervezetként a becsület, a hazafiság, a hűség és az érdek nélküli odaadás (már-már heroikus) megtestesítője. Ilyet persze régen is irtózatosan nehéz volt találni, manapság pedig… hát, szinte lehetetlen.

Mindenesetre – fogalmam sincs, ez most miért jut az eszembe – egyre nehezebb dolguk lesz a pedagógusoknak. Nem elég a gyerkőcök motiválatlansága, egyre nagyobb fokú durvasága, nem elég a kormányszintű oktatásirányítás tudatos kontársága, az egyre átláthatatlanabb és értelmetlenebb adminisztráció megsokszorozódása – most itt van még ez az ünneplőruha-ügy is. Hiszen 2009. július 4-e óta melyik pedagógus merné fekete nadrágra, aljra, fehér ingre vagy blúzra kötelezni nebulóit évnyitóra, október 23-ára, karácsonyi ünnepségre?
Jó, tudom, még tart a nyári szünet, de egyszer véget ér majd az is.
Vagy ahogy a nomád népek mondják: ami nem látszik annak, az nem az. Tehát lehetséges, hogy csak a szünetnek lesz vége. Ebbe a népi mondásba azért érdemes kicsit belekapaszkodni, legalább annyira, hogy megnézhessük például: a rendőr – vajon a rend őre-e? Most nem az utakat szegélyező rekettyésekben bujkáló pénzbeszedőkről van szó, hanem a felszámozott (vagy nem), bukósisakos, térd- és könyökvédős alakzatokról. Azokról, akik anyanyelvi nehézség nélkül kommunikálnak a feloszlatandókkal. Mert ha hihetünk a statisztikáknak, akkor az országfosztók regnálása óta folyamatosan emelkedik a demonstrációk kizárólag politikai megfontolásból, jogi alap nélkül történő feloszlatása. S tapasztalhatjuk, nem éppen honfitársi megértéssel. Noha az Emberi Jogok Európai Bírósága már évekkel ezelőtt megrótta emiatt a magyar államot.
Nos, maradjunk inkább a hazafiságnál és a hűségnél. „Egy mindenkiért, és mindenki egyért”! Sőt: „Isten óvja a Gárdát!” Ezek legalább ismerős jelmondatok, már ha olvastuk a Les Trois Mouquetaires-t…

Hajdu Ferenc