Az utóbbi időben Törökbálint különböző pontjain érdekes falfestmények jelentek meg: először a buszmegállók váróinál, majd folytatódott a Coránál található M0-s híd lábain, legutóbb pedig a Haranglábnál jelent meg egy nagyon szép Szent István-ábrázolás. A képek alkotójával, Gabay Gergellyel beszélgettünk.
– Első  ránézésre azt mondanánk, hogy ezek graffitik, de közelebbről megnézve valami más technikát mutat. Mi is ez tulajdonképpen?
– Ezek a képek sablonnal készülnek. Ez azt jelenti, hogy az általam tervezett rajzokat felviszem papírra, majd kivágom az ábrát. Ezáltal a felfestés sokkal gyorsabb lesz és egy ábrát többször is meg tudok ismételni. Az ismétlés pedig azért jó, mert egy szépen sikerült ábrát több helyen is el tudok helyezni. Ami hosszabb időt vesz igénybe, az a sablon kivágása. Van, hogy műanyagból vágom ki, mert a papír egy idő után tönkremegy. Ez a technika a graffiti és a szabadkézi rajz vegyített változata.
– Sokan ezt nem tekintik művészetnek. Te hogy vagy ezzel?
– A sablonfestészet a street-art művészeti ág egyik válfaja. Körülbelül 15 évvel ezelőtt kezdték el az utcákon  használni, én pedig 2001 óta csinálom. Angliában tanultam egy művészeti főiskolán. Ott sokkal nagyobb szabadságot adnak az embernek. Mondanak egy témát, amit ki kell dolgozni, de hogy ezt hogy oldod meg, azt rád bízzák. Én ott három évig tanultam, és végig ezzel a sablonfestészettel foglalkoztam. De már itthon is egyre inkább kezdik elfogadni, jobban, mint az esztelen firkálást. Én is azért dolgozom, hogy egyre inkább elfogadott legyen ez a fajta művészet.
– Mit kell tudni a törökbálinti munkáidról?
– Az akciók a buszmegállókkal kezdődtek. Az összes betonból készült megállóra felfújtam egy általam tervezett kerek arcot, fölé a megálló nevét, alá pedig azt, hogy Törökbálint. Ez azért volt érdekes, mert amíg ezek a kis ábrák fent voltak, a helyi fiatalok tiszteletben tartották, és nem firkálták
össze a megállókat. Amint az önkormányzat lefestette fehérre, körülbelül egy hétre rá már tele volt firkálva mindegyik. A másik nagyobb projekt a Cora felé vezető hátsó úton van, az M0-s körgyűrű alatt. Ez a felület több szempontból is nagyon jó hely, szinte erre lett kitalálva. Egyrészt nagyon sok üres felület van, másrészt kevesen járnak arra, így nyugodtan lehet dolgozni. Nagyon sokáig gondolkodtam, hogy mit lehetne oda festeni, mert valami monumentálist akartam. Később valahol láttam ezt a képkockát, és tudtam, hogy annak ott a helye. Amikor mások meglátták az interneten a képeket, kérdezgették, hogy hol van ez a fal, és azóta egyre többen jönnek ki alkotni. Most már 16 oldalból nyolc meg van festve. Távolabbi tervem, hogy teljesen legálissá tegyék azt a területet, és „Mnulla Galéria” néven egy szabadtéri kiállítás nyíljon. Szeretném, ha fel lehetne állványozni az oszlopokat, hogy minél magasabbra lehessen felfesteni, mert most csak hét méter magasra tudtunk felérni.
– A Szent István-kép kifejezetten a Haranglábhoz készült?
– A képnek az a története, hogy miután fehérre lefestették a megállót, valaki odafirkantott valamit. Ezt, mivel igen csúnya volt, másnapra valaki lefújta fehér spray-vel. Ekkor találtam ki oda Szent Istvánt, ami úgy néz ki, nem zavar senkit. Próbálom úgy csinálni a dolgaimat, hogy valami pluszt adjon, legyen ez akár poén vagy valami mondandó.
– Van viszont egy terved, amit legálisan szeretnél megvalósítani.
– A Munkácsy Mihály utcai buszvégállomáson volt egy újságosbódé, annak a helyén most egy betonkocka van. Oda szerettem volna megfesteni Törökbálint térképét, a fontosabb látnivalókkal. Írtam is a polgármester úrnak, aki pozitívan állt a dologhoz, de elmondta, hogy a Munkácsy utca felújítása miatt nincs sok értelme ezt elkészíteni, mert hamar el fog tűnni. Mondta, ha keresek másik helyet, akkor segít a megvalósításban, de én azt a térképet nagyon oda szerettem volna festeni. Szeretem Törökbálintot, és nagyon örülök, hogy fejlődik a település. Szeretem, ha olyan dolgok történnek körülöttem, ami felvidítja az embert. Bálintot egy kicsit sajátomnak is érzem, ezért próbálom érdekesebbé, és ha lehet, kicsit szebbé is tenni.
– Most a Godot Galériában látható kiállításod. Neked mint utcaművésznek, miért volt fontos, hogy a képeid a négy fal közé kerüljenek?
– Van egy ismerősöm, aki egy úgynevezett graffitis „művészellátót” üzemeltet és képeket is árul. Ő kérdezte, hogy nem akarok-e a Godotban egy kiállítást rendezni. A tulajdonosok azt mondták, hogy viszek, amit akarok, de én azért igazodni akartam a hely szelleméhez. Mivel a Godot a dumaszínházasok törzshelye, ezért azt találtam ki, hogy a Showder Klub szereplőit festeném meg. Felhívtam a fellépőket, lefotóztam őket és karikatúra jellegű képeket csináltam belőlük. Miután leszedik a képeket, viszik tovább őket Szombathelyre az ottani Dumaszínházba.
– Legutóbb Lengyelországban festettél.
– Igen. Oda a barátaimat (Break, Kast, Fork) hívták festeni, és ők szóltak nekem, hogy lenne egy hely közöttük. Ott egy háromnapos graffiti jam volt, ahol egy játszótérnél külön erre a célra épített falakat kellett kifesteni. Érdekes, hogy ott nemhogy nem zavarják el a graffitiseket, hanem direkt erre a célra építenek óriási felületeket.
– Kaposvárra is hívtak a Festők Városa fesztiválra.
– Három éve járunk erre a rendezvényre. Rippl-Rónai születésnapját ünnepli a város, és ennek keretében van ez a fesztivál. Viszünk oda rajzokat, amelyeket lehet árulni, de mindig festünk is. Ponyvákra alkotunk, amelyek a helyi művelődési ház tulajdonába kerülnek, cserébe kapunk festéket, szállást és ellátást.
– Gondolom, ez elég költséges hobbi.
– Igen, mostanában megpróbálok minél olcsóbb anyagokat találni, mert ha az embernek van egy elhivatottsága, akkor csinálni kell. Vannak olyan graffitisek, akik évente több millió forintot költenek festékekre. Nekünk ez a megszállottságunk, más ezt az összeget esetleg elissza vagy eldrogozza. Sajnos a bevételi oldala viszont elenyésző. Ez persze rajtam is múlik, mert ha valaki megkér, hogy fessek neki valamit, sokszor még az anyagköltséget sem kérem el fizetségként. Ezenkívül pólókat készítek, illetve egy ismerős által készített táskákra tervezek és készítek feliratokat.
– Mik a terveid a közeljövőre?
– Szeretnék az M0-shoz felrakni egy-két új képet, és nagy vágyam, hogy a törökbálinti embereknek is megmutathassam a munkáimat, erre jó terep lenne a művelődési ház. Szívesen megcsinálnám a buszmegállók újrafestését is legálisan, de a bürokrácia borzasztóan erős itthon. Külföldön van, hogy az önkormányzatok keresik meg az embert, hogy fessen le valamit.