Talán nem is gondolnánk, de a mindennapjaink „meg vannak mérgezve”. Szinte minden vegyi anyag, a körülöttünk lévő növények jelentős része, a gyógyszerek, amelyeket beveszünk, hogy meggyógyuljunk – ezek mind-mind mérgezőek. Zacher Gábor, a Péterfy Sándor utcai kórház toxikológiai osztályának vezető főorvosa Törökbálinton él.

Gyakran mondogatja: Dózis teszi a mérget! Azaz nem mindegy, milyen mennyiségben jut be egyszerre a szervezetünkbe az adott hatóanyag. Persze vannak olyan szerek is, amelyekről jól tudjuk, valójában micsodák, mégis tudatosan használjuk őket, azaz mérgezzük magunkat. Gondoljunk csak az alkoholra, a nikotinra vagy a különböző kábítószerekre. Mi az, ami természeténél fogyva hozzátartozik az életünkhöz, és mitől kellene megóvni magunkat, a szeretteinket? Erről beszélgettünk kórházi dolgozószobájában a főorvos úrral.
– A könyvespolcán fényképek sorakoznak. Az egyiken egy helyes tizenéves srác. A fia, ha jól gondolom. Nekem is van egy, azt hiszem, egyidősek lehetnek. Mit gondol, mi az, ami leginkább fenyegeti őket a felnőtté válás küszöbén?
– Azt gondolom, ha megfelelőképpen ismerjük a gyerekünket, ha rendben van körülötte minden, ha a megfelelő információkat időben átadjuk neki, akkor nem tudnék semmi olyan különös veszélyt kiragadni, ami fenyegeti őket. Talán most arra számított, hogy a kábítószert említem első helyen, de ez így nem lenne igaz. Inkább egy csomó apró, de valós probléma vesz minket körül a mindennapokban. Ha például Törökbálint viszonylatában nézzük a kérdést, itt van mindjárt a parlagfű szezon. Az alkohol, a dohányzás szintén a fő problémák közé tartozik, de szerencsére Törökbálint szempontjából itt sincsenek kirívó gondok, igaz, nem is állunk sokkal jobban, mint a főváros. Nagyon közel vagyunk. Ha valaki beszerezni vagy használni akar valamilyen szert, csak felül a buszra és húsz perc múlva bent van a városban. Persze előfordult már az osztályunkon falunkbeli páciens (a városra még mindig nehezen áll rá a szám), de ez szerencsére nem jellemző. Talán itt még működik a régi vidéki reflex. Kínos, ha a szomszédok a szájára vesznek valakit, amiért mondjuk naponta dülöngélve megy haza. Az embereknek, az ismerősöknek még van arcuk. Ez is komoly visszatartó erő.
− Néhány hónapja az interneten keringett egy körlevél. A GHB nevű altató-kábítószerről szólt, és az ön neve szerepelt aláíróként.
– Igen, én is olvastam, de nem én írtam. A tartalma – a pongyola stílustól eltekintve – nagyrészt megállja a helyét. Ezt az anyagot, a GHB-t (gamma-hidroxi-vajsav) még ma is használják a gyógyításban. Megfelelő dózisban a szervezetbe jutva szinte azonnali tudatvesztést okoz, amely négy-hat órán keresztül tart. Ez a szer a hétköznapi ember számára nem hozzáférhető. Van viszont egy oldószer, amelyet szabadon lehet rendelni az interneten. Ebben a GHB előanyagai vannak jelen. Amikor a szervezetbe kerül, lebomlik és GHB lesz belőle. Ez azt jelenti, hogy eltelik 20-30 perc a felszívódásig. Ha az eszméletvesztés bekövetkezik, az áldozat teljesen magatehetetlen, kiszolgáltatott lesz. Valóban volt már több olyan páciensünk, akinek egy szórakozóhelyen keverték az italába ezt a szert.
– Hány ilyen esetük volt az elmúlt évben?
– Több mint száz.
– Ez nagyon sok!
– Nem kevés. Persze nem mindannyian az éjszakai élet áldozatai, de van számos ilyen is.
– Hogyan lehet ez ellen védekezni?
– Nincs biztos módszer. Persze jó, ha egy táncos-zenés szórakozóhelyen senki nem hagyja őrizetlenül a félig telt poharát. De sajnos volt már olyan eset is, ahol látszólag bontatlan üvegbe volt belekeverve a szer. Azt hiszem, legjobb az ilyen helyeket egyszerűen elkerülni.
– Ebből a szempontból milyen az éjszakai élet Budapesten?
– Egy dzsungel. Ahol az erős fennmarad, aki pedig gyenge, azt letapossák, megalázzák, kihasználják. Innen az osztályról pontosan látom, hogyan működik ez.
– Nem túl jó kilátások. Szokott erről diákokkal, fiatalokkal beszélgetni? Mit gondol, a törökbálinti iskolákban megfelelő a gyerekek tájékoztatása ez ügyben?
– A Bálint Márton iskolába többször is hívtak, és örömmel mentem. Egyébként bármikor ingyen szívesen veszek részt ilyen programokon. De úgy gondolom, a család, a szülők is sokat tehetnek az ilyen esetek megelőzésében. Meg kell tanítani a gyermekeinket nemet mondani a kortársaiknak, ha olyasmibe akarják belevinni őket, amiről tudják, hogy veszélyes. És nem szégyen elmenni értük egy-egy estébe nyúló buli után. Egy szülőnek lehet a szomszéd utcában is várakozni. Az ifjak talán berzenkednek egy kicsit, de a biztonság sokkal fontosabb. Ne higgyük, hogy ezek a tragédiák csak más gyerekével történhetnek meg!
– 2006-ban még külsős tagja volt a városi önkormányzat Szociális és Egészségügyi Bizottságának. Betölt még valamilyen közéleti funkciót?
– Az önkormányzat munkájában már nem veszek közvetlenül részt. Persze ha valamire konkrétan megkérnek, szívesen segítek, de én elsősorban orvos vagyok. Több testületnek is tagja vagyok, de ezek mind szakmai szervezetek. Persze néhány évvel ezelőtt sokkal aktívabban vállaltam feladatot a politikai életben, hiszen részt vettem a Fidesz Pest megyei szervezetének munkájában. A fővárosi önkormányzat egészségügyi bizottságának is tagja voltam, és Budaörsön önkormányzati képviselőként is dolgoztam. A szoros jobboldali elkötelezettségem azóta sem változott. De mára az orvosi munka, az egyetemeken való oktatás mellett egyszerűen nem marad időm erre. Így is sokkal kevesebb időt töltök a családommal, mint szeretnék. Nagyon szeretek Törökbálinton élni. Néha hiányoznak olyan napok, amikor csak otthon vagyok a kertünkben, és nem csinálok semmit.
– A Tükörhegyen lakik, ha jól tudom. Mit gondol, oldódott már valamelyest az ellentét az ófalu és az újonnan beköltözöttek között?
– Sajnos úgy látom, nem igazán. Pedig mindkét oldal profitálhatna is a másik oldal jelenlétéből. És itt most egyáltalán nem az adományokra gondolok. Inkább arra, hogy a Tükörhegyen lakik egy réteg, amelynek komoly szakmai tapasztalata, kapcsolati tőkéje van az élet számos területén. Sokan szívesen segítenének a városnak is. Persze nehéz úgy kapcsolatokat teremteni, hogy az ember reggel elmegy dolgozni Budapestre, és hetekig le sem néz a városba. Mióta megnyílt az alsó körforgalom, ez velem is sokszor előfordul. Szerintem Törökbálint nagyon jó hely. Fontos lenne, hogy megmaradjon ez a kedves, kertvárosias jellege. Az, hogy ha az ember elsétál a boltba, legyen kinek odaköszönnie. Ilyen légkörben sokkal könnyebb megóvni a gyerekeinket is.