2009. június 7.
„Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, a mint én is megismertettem.” – írta Pál apostol a korinthusbeliekhez.

E szavak jelentéstartalmukon túl arra is utalnak, hogy a korabeli emberek ismerték a tükröt, legalábbis azt az állandóan fényesre pucolt rézlapot, amelybe bele-beletekintgettek. A sárgás (vagy aranyló) visszatükröződés ugyan homályos volt, talán torz is, a környezetet pedig csupán elmosódva érzékeltette – mégis megmutatta önmaga fizimiskáját az emberfiának.
Ma ennél, tükörileg legalábbis, sokkal jobban állunk.
Sőt mintha már a tisztánlátással sem lenne olyan nagy a baj. De a passzivitás visszahúzó ereje, az „oldja meg más” még mindig sárgás (vagy aranyló) visszatükröződést homálylik. Hiába tudja a többség, hogy Ludas Matyi kormányzósága alatt ugyanúgy csak vesztesek lehetünk, mint ahogy vesztessé kiáltattunk ki már minisztersége idején is. Hiszen se program, se jövőkép. Csak a megszorítások (még nem is igazán érezhető) elvetemültsége, a megalázottak tovább alázása. Mindehhez a kizsigerelő mesterkedéshez vélt táptalajt, önigazoló mentséget kínál az ország, a magyarság lebutított, ócskásított bemutatása külföldön. Akár az Európai Parlamentben, akár az Európai Unió más területein, szóban, tettben és füzetekben. A balliberális eszmerendszer hitbizományosai külhonban is gondoskodnak arról, hogy hazánk sanyarú helyzetéért a „tunya magyar népet” okoltassák. Nem nagyon tudható: ezek a mindenkit félrevezetők, nemzetüket kizsigerelők és pocskondiázók használnak-e tükröt?
Az azonban bizonyos, hogy a júniusi európai parlamenti választásokon demokratikus lehetőség adódik számunkra e hasznos tárgy elébük tartására. Mert bármekkora is az elkeseredettség, a baj és a csőd, ahogy Jakab apostol mondja: „Atyámfiai, nem kellene ezeknek így lenni!”

Hajdu Ferenc