Jogi rovatunkban dr. Moravcsik Krisztina ügyvéddel
a fiatalkorúakra vonatkozó speciális büntetőjogi szabályokról beszélgettünk.
– Mikor minősül a terhelt fiatalkorúnak a büntetőjog nézőpontjából?
– Fiatalkorú az, aki a bűncselekmény elkövetésekor a tizennegyedik életévét betöltötte, de a tizennyolcadikat még nem. Tehát a cselekménykori életkor számít és nem az, hogy az ítélethozatalkor mennyi idős a vádlott. Ez fontos szabály, mert gyakori, hogy az ítélethozatalkor már nagykorú a vádlott.
– A fiatalkorúakra enyhébb büntetéskiszabási szabályok vonatkoznak?
– Természetesen igen, mert erkölcsi, értelmi fejlődésük ebben az életszakaszban még kialakulóban van. Így alapelvnek tekintendő, hogy a büntetésnek mindig a nevelésre, a további helyes irányba fejlődésre kell irányulnia, és nem a megtorlásra. A bűncselekmények vonatkozásában az egyes cselekményeknél speciálisan a fiatalkorúakra vonatkozóan nincsenek külön büntetési mértékek megfogalmazva, hanem a Btk. egy külön része tartalmazza, hogy az eredeti büntetési tételekhez és egyéb szabályokhoz képest miben kell eltérni a büntetés kiszabásakor.
– Említene néhány olyan szabályt, amely az enyhébb elbírálásra vonatkozik?
– Természetesen. Többet is, persze csak példálózva, hiszen ez meglehetősen nagy témakör. Nem büntethető, aki a személy elleni, közlekedési vagy vagyon elleni ötévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűncselekménnyel okozott kárt a sértettnek, ezt közvetítői eljárás keretében megtérítette, vagy a bűncselekmény káros következményeit egyéb módon jóvátette. Ez a küszöb felnőtt elkövető esetén a három évnél van. Büntetés csak akkor szabható ki, ha más módon, például intézkedések alkalmazásával a büntetés célja nem érhető el. Fontos például, hogy intézkedésként javítóintézeti nevelés is alkalmazható. (Megjegyzem, hogy javítóintézetben csak a 19. életév betöltéséig lehet lenni.) Szabadságvesztés csak határozott ideig tarthat, tehát életfogytig nem. Az általános alsó határ egy hónap, a felső határ a cselekményre előírt büntetési tételkeret felső határától és attól függ, hogy a terhelt az elkövetéskor betöltötte-e a 16. életévét, így lehet öt, tíz, illetve tizenöt év. Halmazati, illetve összbüntetés esetén sem haladhatja meg a büntetés tartama a húsz évet. A szabadságvesztés végrehajtása fiatalkorúak börtönében, illetve fiatalkorúak fogházában történik. Közérdekű munkát csak akkor lehet kiszabni, ha a terhelt az ítélethozatalkor a 18. életévét betöltötte, pénzbüntetést pedig csak akkor, ha önálló keresete, jövedelme, illetve vagyona van. Intézkedésként alkalmazható megrovás, próbára bocsátás, kényszergyógykezelés, kényszergyógyítás, elkobzás, vagyonelkobzás, javítóintézeti nevelés, pártfogó felügyelet. A fiatalkorú nem kerülhet fegyház fokozatba, csak börtön vagy fogház fokozatba, és enyhébb szabályok vonatkoznak a feltételes szabadságra bocsátásra is.
– Meddig tarthat a javítóintézeti nevelés?
– Ez egy évtől három évig terjedhet. Aki legalább egy évet eltöltött ott, a bíróság ideiglenesen elbocsátja az intézetből (a hátralévő időre, de minimum egy évre), ha alaposan feltehető, hogy az intézkedés célja további javítóintézeti nevelés nélkül is elérhető. Ilyenkor a fiatal pártfogó felügyelet alatt áll.