A természet újjászületésének szimbóluma, az ifjúság tavaszi szokásainak Európa-szerte ismert szimbolikus kelléke. A májusi-pünkösdi ünnepkör történelmi kapcsolatai következtében egyaránt tükrözi a természet ciklikus változásaihoz fűződő mágikus-praktikus elképzeléseket és a naptári év egyházi, vallási mozzanatait. A kereszténység előtti tavaszszimbólum középkori vallásos magyarázatai például Fülöp apostol szerencsés megmenekülését, majd a keresztfán szenvedett vértanúságát, mások Jakab apostol vértanúságát említik a májusfaállítás szokásának eredeteként. A székelyeknél ezért nevezik a Fülöp-Jakab-napra virradatkor állított májusfát Jakab-fának vagy hajnalfának. Hajnalfa néven húsvét hajnalán is állítottak májusfát a Székelyföldön. A XVIII. században szokás volt még a templomokban is májusfát állítani, s ez a tanítók és diákok dolga volt. Volt, ahol pünkösd napján is állítottak májusfát.

Május 1-jén egész napos program várta az ünnepelni vágyókat a Hősök terén, a Magyarország európai uniós csatlakozásának negyedik évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen. Itt állították fel az ország legnagyobb, 14 méter magas májusfáját. A nap folyamán népszokásokat idéző koreográfiával az összetartozást szimbolizáló Ország Májusfája mellett további 12, az Európai Unió zászlajának 12 csillagát szimbolizáló májusfát állítottak fel. Ezekre Magyarország 3175 településéről és határon túli magyar városokból érkeztek szalagok. Természetesen emellett bárki díszíthette a májusfákat saját szalagjával is.

A két ünnep kapcsolatai annyira erősek, hogy nehéz volna eldönteni, tulajdonképpen melyik naphoz is kötődött ez az ünnepi szokás.
A májusfa sudár, a törzsén gallyaitól megtisztított, hegyén lombos fa vagy szép növésű ág. A legények éjszaka vágták ki az erdőn, és hajnalra állították fel a helyi szokásnak megfelelően minden lányos ház elé együttesen, vagy mindenki a maga szeretője háza elé. Sok helyütt csak a bíró és a pap háza, esetleg a templom előtt állítottak fel egyetlen magas májusfát, a lányos házak udvarán kisebb fa díszelgett. A májusfákat szalagokkal, zsebkendőkkel, virágokkal, teli üveg borral, hímes tojással stb. díszítették föl, mielőtt a földbe beásták, vagy a kapufélfára, kútágasra felszögezték volna. Erdélyben (Csík) ki is faragták a fát, vagy a legény rávéste a nevét (Háromszék). A fa kivágása, hazaszállítása titokban történt éjszaka, hajnali feldíszítése is inkább a legénybanda közös, bizalmas feladata volt.