Kerthelység

2009. máj 25.

Vegyétek a Szentlelket!

Írta: admin Kategória: Olajág

Jézus halálának és feltámadásának drámája úgy teljesedik ki, hogy elküldi a Szentlelket: Isten szeretetének Lelke, aki az Atyától és a Fiútól származik, ő tölti be az apostolokat és az egyházat, hogy éltesse, bátorítsa, vigasztalja, hogy elvezesse a teljes életre és igazságra, Isten szeretetének életére.
Kereshetjük Istent a természetben, nyomon követhetjük Jézus életét az evangéliumokban – de a legbensőségesebben Lelkében ismerhetjük meg, s Lelke által kerülhetünk hozzá a legközelebb.

A feltámadt Krisztus Lelkét ajándékozza övéinek. Külsőségeiben eltér egymástól az apostolok cselekedeteinek és János evangéliumnak a leírása. Az előbbi látványosabb, méreteiben és hatásában is hatalmasabb, feltűnőbb, az utóbbi csöndesebb, meghittebb. A lényeg mégis ugyanaz mindkettőben: „Vegyétek a Szentlelket!”
Mi változott meg a tanítványokban, az egyházban pünkösd hatására? Miben különbözik a Lélekkel eltelt keresztény attól, aki még nem kapta meg a Szentlelket? A Szentírás különböző válaszokat ad, ezek lényege azonban közös. Az apostolok cselekedetei szerint a legfeltűnőbb eredmény, hogy kapcsolat jön létre az egybegyűltek között. A Biblia a bábeli toronyépítésre vezeti vissza azt a zűrzavart, értetlenséget és összevisszaságot, amely az emberiségben tapasztalható: Bábel az emberi együttélés zavarának, az egymást meg nem értő, a saját magával szembeforduló emberiségnek a jelképévé lett.
Pünkösdkor az ellenkező esemény következik be, amely – az emberiség történetében először – megoldani látszik a bajt: a különböző nyelvű, különböző kultúrájú emberek megértik egymást. Fölvillan egy pillanatra Isten csodálatos terve az emberiséggel: mindegyikünket külön személyiségnek teremtett, minden egyes ember sajátos világ önmagában. Ugyanakkor viszont a személyiség a közösségben, az élet a szeretetben, az egyén az odaadásban válik teljessé. A sokféleség nem fenyegetettség és elnyomottság, hanem sajátos gazdagság, amelyik – ha jól élnek vele – a szeretet egységében válik teljessé.
Így hát Pünkösd az egység ünnepe. Azé az egységé, amely öröktől fogva él. Amikor szerteszét szaggatott világunkban s országunkban ma pünkösdöt ünneplünk, akkor ennek az egységnek az építéséhez kérjük a Szentlélek kegyelmét. Adjon erőt és indítást ahhoz, hogy a kiengesztelődés és az egység követei legyünk családunkban és hazánkban egyaránt! Szűnjön meg a bábeli zűrzavar, s jöjjön létre az egyetértés közöttünk!

Tags:


Lapozzon bele
november–decemberi számunkba!