Kerthelység

2008. máj 30.

Állampolgárság tíz év után

Írta: admin Kategória: INTERJÚ

Honosítási eljárás keretében állampolgársági esküt tett Rozsnyai Gergely erdélyi magyar a Munkácsy Mihály Művelődési Ház házasságkötő termében május 16-án.

A családtagok és barátok előtt az állampolgársági eskü szövegét – a Honfoglalás zenei aláfestésével – Turai István polgármester olvasta elő. Gergely pedig megilletődve ismételte az eskü szövegét, aminek elmondására tíz évet várt:
„Én, Rozsnyai Gergely esküszöm, hogy Magyarországot hazámnak tekintem. A Magyar Köztársaságnak hű állampolgára leszek, alkotmányát és törvényeit tiszteletben tartom és megtartom. Hazámat erőmhöz mérten megvédem, képességeimnek megfelelően szolgálom. Isten engem úgy segéljen.”
Az eskütétel után a helyi hagyományoknak megfelelően a polgármester kenyeret és bort adott át az új állampolgárnak, azt jelképezve, hogy mindig legyen mindkettő az asztalán.
A gratulációkat követően Gergelyt arra kértük, válaszoljon lapunk kérdéseire.
– Mikor és hol született és mikor jött Magyarországra?
– 1970. július 21-én Kolozsváron születtem. Még 1988-ban az otthoni forradalom előtt átjöttem dolgozni. Budafokon kaptam munkát, de szólított az otthoni haza, elmentem katonának. A szolgálat után azonban ismét éreztem, hogy az én helyem itt van, és visszajöttem az anyaországba, pontosabban Törökbálintra, és azóta itt dolgozom.
– Hol töltötte a katonaidejét?
– Szerencsére csak egy évet töltöttem egy olyan eldugott helyen, ahol csak magammal beszélhettem magyarul.
– Mit tanult odahaza?
– Elvégeztem a tíz osztályt, utána asztalos szakiskolában tanultam a mesterséget, az esti iskolát nem tudtam befejezni. Itthon, Magyarországon péknek képeztek, és azóta pék vagyok.
– Ma, amikor már Románia is az Európai Unió tagja, mi az oka annak, hogy állampolgárságért folyamodott?
– Otthon, Erdélyben is magyarnak éreztem magam. Itthon viszont mindenféle jöttmentnek tekintettek, hiába mondtam, hogy szüleim, nagyszüleim is magyarok. Ezért volt fontos számomra, hogy állampolgárságot kapjak. Itt érzem igazán itthon magam, már tíz esztendeje erre a pillanatra vártam. Igaz, ma már otthon is bátrabban kiállhatnak az emberek a magyarságuk mellett. Így lett nekem itthon meg otthon.

(Vi)


Lapozzon bele
november–decemberi számunkba!