Kerthelység

2009. ápr 04.

Félárbocon

Írta: admin Kategória: Margóra

2009. április 14-én, úgy délután (enyhén borongós, kissé szeles, jobbára szűrt napfényes időben) tizenhat óra harminc perc körül félárbocra csusszant a magyar állami zászló. No, nem a tartózsinegek lazasága vagy egy vezetőheveder meglazulása okozta e rendkívüli s eddig példátlan jelenséget, csupán az, hogy mifelénk újabban így mennek a dolgok.

Csusszanunk lefelé, ahogy lobogónk gyászjele mutatja.
Hol véletlenül, hol butaságból, hol ügyes trükközésekből, olyasmikből, mint amelyekből bármi kijöhet, akár még a Ludas Matyi miniszterelnöksége is.
Előre megmondták egyébként, vagy legalábbis valaki mondta, hogy mindezen dolgok összesűrűsödnek, netán összeérnek, és akkor fájni fog sok magyar családnak. Mármint a különnemű emberek páros és legszemélyesebb közösségének (definiáljuk csak a lassan ismeretlenné liberalizált fogalmat). De fájni fog az időseknek is, fájni fog (majdnem) mindenkinek. Elismerésre méltó ez az őszinteség, hiszen ilyen magas poszton teljesen szokatlan, még akkor is, ha tanulmányainkból tudhatjuk: kérlelhetetlen, ám huncut, furfangos figura a Ludas Matyi, akármekkora szakértelem buzog benne. Az általa használt igeidővel meg az a baj, hogy rossz.
Mert már fáj.
2009. június 7-én, úgy reggel hat órától bizonyára egészen tizennyolc óráig belekapaszkodhatunk majd a zászlótartó zsinegbe, nekifeszülhetünk helyére emelni a magyar nemzeti színeket. Az európai parlamenti választások ugyanis igazi választások lesznek.
De ott kell lenni, el kell menni mindenkinek a szavazóurnákhoz. Mert ha nem ezt tesszük, ha apátiába süllyedünk, megkereshetjük a legközelebbi körülölelhető fát, mint Döbrögi.
A Ludas Matyi csak erre vár.

Hajdu Ferenc


Lapozzon bele
november–decemberi számunkba!