ORPHEUSZ-KÖNYVEK

Alighanem jókora közhelynek számít, hogy az ember egyik legfontosabb és legkedveltebb tevékenysége az étkezés. Enni jó, enni kell. Étkezési szokásunk pedig egész kultúránkat jellemezheti, pontosabban jellemzi is.
Kicsi Sándor András jelen kötetébe összegyűjtötte mindazon esszéit, amelyek elsősorban a Holmiban, Ezredvégben és a Dunatükörben, nyelvészeti szempontból pedig a Magyar Nyelvben és a Magyar Nyelvőrben, valamint a romániai Nyelv- és Irodalomtudományi Közleményekben jelentek meg az elmúlt esztendőkben. Kicsi műveiben a legszigorúbb strukturalisták által felállított elveket alkalmazza a magyar anyagon, néprajzi és más tárgyú írásaiban a nyelvtudományból átvett eszközöket hasznosítja.
E különösen érdekes darabok elsődlegesen a gasztronómia területeit tárják fel, hiszen egyrészt a magyar konyha számos részterületét vizsgálják, helyezik el kultúraközi keretben, másrészt pedig a gyakorló szakács számára is felvillantják műveleteinek néprajzi, művelődéstörténeti hátterét. A csigaevésről, a nyárshoz való fáról, a rákölésről szóló írások kimondottan kuriózumokkal foglalkoznak ugyan, de a kenyérlevesről, a dolmáról és a kínai konyháról értekezők az egyetemes gasztronómia legalapvetőbb kérdéseit érintik, s ráadásul többnyire a magyar népi táplálkozás újszerű megközelítéséről tanúskodnak.
Így a kötetből természetesen nem hiányozhatnak a magyar művelődéstörténet néhány fontos fejezetét taglaló művek sem, például megtudhatjuk, hogy hogyan kell és milyen arányban fröccsöt készíteni, kikről neveztek el ételeket, honnan kapta nevét a hírhedt Kék Macska, s honnan származtak a XX. század első fele legnevesebb sörgyárosai (Aich, Dreher, Hagenmacher).