ORPHEUSZ-KÖNYVEK

Komoly és fontos ez a könyv. Ha mai valóságunkat szerényen csak „bizonyos szempontnak” nevezzük (hiszen számunkra se előtte nem volt, se pedig utána nem lesz majd az), akkor Csuhai Pál munkája bizonyos szempontból nélkülözhetetlen, mondhatni alapmű.

Szerzőnk (aki egyébként ismert, jó tollú költő) nem kevesebbre vállalkozik ugyanis, mint hogy egy műfajilag rendhagyó kötetben dokumentáló, ugyanakkor gondolatébresztő, vitagerjesztő írásokat sorjáztat a közelmúlt kulturális és oktatásügyi témáiból. Felszínre hozva azt az egyre nyilvánvalóbb tényt, miszerint egyre kevesebbek értik és tudják, hogy működőképes demokrácia elképzelhetetlen színvonalas oktatás és kultúrpolitika nélkül. Mint ahogy az is kétségtelen, hogy jelenkori „pokoljárásunk” egyenes következménye annak a rendszerváltozásnak nevezett valaminek, aminek fő vesztese éppen a hazai kultúra és az oktatás ügye lett. Ám Csuhai – gondolkodó és cselekvő értelmiségiként – tovább tágítja mondandóját, így lesz ez a könyv látlelet és egyben kórkép is az elmúlt húsz esztendő társadalomtörténetéről.
S hogy miért gondolom alapműnek? Álljon itt igazolásul egy rövidke passzus, amit Csuhai Pál 1989-ben írt. Megismétlem, nehogy valaki nyomdahibának vélje: 1989-ben.
„Válságban vagyunk. (…) Hiába is fordítanánk el a fejünket: ahová csak nézünk, diszfunkciók, egy nagybeteg rendszer működési zavarai. (…) Mert nem csak gazdasági a válság. Nem csupán politikai. Erkölcsi is, metafizikai. Egyetemes. Aki orvosa lenne, maga is beteg. Önmagát is meg kell gyógyítania. Herkulesnek (ha van ilyen) a saját Augias-istállóját is ki kell söpörnie.”
Hát ennek tényleg itt lenne az ideje.