Beszélgetés Mikuláné Molnár Márta igazgatási főmunkatárssal

Jártak már úgy, hogy valamelyik hivataltól kaptak egy levelet, amely sűrűn tele volt tűzdelve paragrafusszámokkal és érthetetlennek tűnő körmondatokkal? Elolvasták egyszer, aztán még egyszer, és mégsem lett világosabb, mit is akarnak tulajdonképpen… Ez velem már többször is megtörtént, és mindig elismeréssel tekintettem azokra, akik eme nagy titkok tudói voltak.

Mert hát vannak ugye a „jogalkotók”, akik a társadalom működésének szabályozására törvényeket alkotnak számunkra, amelyeket – a saját érdekünkben is – be kell tartanunk. Aztán vannak a hatóságok, felügyeleti szervek, amelyek ellenőrzik, hogy valóban betartjuk-e, és ha nem, akkor betartatják velünk. Na és itt jön, valahol a kettő között, a közszolgálat és a benne dolgozó emberek, a „közszolgák”. Közszolgának lenni nagyon komoly és felelősségteljes dolog, hiszen ismerni kell egyrészt az állandóan változó jogszabályokat, másrészt a végrehajtó szervek működését, elvárásait. Az egész bonyolult, szerteágazó rendszert. Ezt csak olyan elhivatott emberek tudják igazán jól csinálni, mint amilyen Mikuláné Molnár Márta, Törökbálint Polgármesteri Hivatalának igazgatási főmunkatársa, aki harminc munkában eltöltött évből húszat a közszolgálatban dolgozott. A polgármesteri hivatal vezetése ebből az alkalomból köszöntötte.
– Húsz év paragrafusok, törvények és ügyiratok között. Nem sok ez egy kicsit?
– Egyáltalán nem. Én sohasem éreztem tehernek a munkámat. Sőt! Ez szolgálat.
– Konkrétan mi a feladatod?
– 1989-től vállalkozói ügyintézőként a jegyzői hatáskörbe tartozó, vállalkozáshoz kapcsolódó hatósági engedélyezési ügyekkel foglalkozom: működési engedély, telepengedély, üzemeltetési engedély, magánszálláshely, tolmácsigazolvány, belföldi jogsegélyadás a hatóságok felé (APEH, VPOP stb.). Az egyéni vállalkozói igazolványok, jövedéki engedélyek – amelyek kiadása azóta más hatóság hatáskörébe került – szintén az én munkakörömhöz tartozott.
– Mindig ezt akartad csinálni, vagy véletlenül sodort ide az élet?
– Szegeden születtem. Az általános iskolát egy Szatmár megyei kisközségben, Rozsályban végeztem. Mindig kitűnő tanuló voltam. Szerettem tanulni. A Mátészalkai Esze Tamás Gimnáziumban érettségiztem. Érettségi után felvételiztem a jogi egyetemre, két pont hiányzott a felvételinél, pedig a magyar és a történelem mindig az erősségeim közé tartozott. Jelentkeztem a Budapesti Felsőfokú Élelmiszeripari Technikumba, ahol matematika, fizika, kémia volt a felvételi tantárgy. A felvételim sikerült, és két évig üzemmérnöki szakra jártam. A Szeszipari Országos Vállalatnál kezdtem dolgozni laboránsként. Szép volt ez az időszak is az életemben, de éreztem, hogy nem vagyok a helyemen. Aztán rövid ideig dolgoztam a mai Schöller szállítmányozási osztályán. Onnan kerültem 1989-ben az önkormányzathoz.
– A laboratóriumi munka után az irodai munka idegennek tűnhetett.
– Eleinte persze nem volt könnyű, de hamar belejöttem. Az első év leteltével közigazgatási alapvizsgát tettem. Kereskedelmi és vendéglátó-ipari szakképesítéssel rendelkezem.  Fogyasztóvédelmi, majd az Önkormányzatok a XXI. században továbbképző tanfolyamot végeztem. Számtalan szakmai továbbképzésen vettem részt, ISO belső auditori megbízásom van.  Örömmel elmondhatom, hogy a település vezetése, a polgármester és közvetlen felettesem, a mindenkori jegyző mindig fontosnak tartotta a közszolgálatban dolgozók folyamatos képzését, és lehetőséget biztosított a tanfolyamokon való részvételre. Ezek a szakmai továbbképzések már az EU-jogrendszer megismerésében és alkalmazásában nyújtanak jogi iránymutatást.
– A kitartó munkának kézzelfogható eredménye is van. 2004-ben megkaptad a Törökbálint közszolgálatáért kitüntetést, és a település vezetése téged jelölt a Pest megyei Nyári Pál díjra.
– Valóban. Nagy megtiszteltetés volt, hogy a város vezetése méltónak talált erre a kitüntetésre, és a díjra engem jelölt. Jól esett.
A szakmai elismerésekre szükség van, ez egyfajta visszajelzés a végzett munkáról. Legalább ilyen fontos számomra, hogy Törökbálinton olyan vállalkozások létesítsenek székhelyet, telephelyet, amelyek városunk fejlődéséhez adójukkal, valamint munkahely-teremtési lehetőséggel hozzájárulnak.
– Ahhoz, hogy a munkádban ilyen sikeres légy, szükség van a biztos családi háttérre.
– Szerető családban nőttem fel egyedüli gyermekként. Köszönöm a jó Istennek, hogy ilyen nagyszülőket és szülőket kaptam, akik példamutató élettel, szeretetükkel, gondoskodásukkal kísérték életemet. Férjem, két felnőtt fiam, menyem és kis unokám az életem ajándékai.
– Törökbálint az elmúlt években sohasem látott ütemben növekedett. Ezzel együtt nőtt az itt letelepülő vállalkozások száma. Bírod még energiával, erővel?
– Valóban nagyon sok dolgunk van, de éppen most kaptam segítséget egy új kolléganő személyében, aki most ismerkedik a szakmai területtel. A szakmai tudáson kívül szükség van arra is, hogy az ember nyitottan, segítőkészen forduljon a hozzá forduló ügyfelekhez. Gimnáziumban kedves tanáromtól egy Váci Mihály-idézetet kaptam útravalóul, amit máig őrzök. Az idézet így szólt:
„És érezzék egy kézfogásról rólad,
Hogy jót akarsz, és te is tiszta, jó vagy;
S egy tekintetük elhitesse véled:
szép dologért élsz – és érdemes élned.”

Aki ismeri Mikuláné Molnár Mártit, érezheti, mennyire ráillenek ezek a sorok. Asztalán az akkurátusan rendben tartott akták neki nem egyszerű, elintézésre váró ügyiratok csupán. A papírok mögött emberek vannak, akik dolgozni akarnak. Vállalkozni, új üzletet nyitni, amelyek működnek, rendben, a törvények szerint. A tulajdonosok és mindannyiunk hasznára, megelégedésére. Köszönjük Mártinak a kedves mosolyt, amivel fogad bennünket a hivatalban, a türelmes és kitartó segítséget, amit kaptunk tőle ügyes-bajos dolgainkban. További munkájához sok sikert kívánunk!