Kerthelység

2009. jan 30.

Szinten tartó működtetés csökkenő állami támogatás mellett

Írta: admin Kategória: INTERJÚ

„Szigorúbb takarékosságra int minket a kialakult gazdasági helyzet”

Az önkormányzat a büdzsé egyensúlyának megteremtéséhez igen jelentős bevételt tervezett ingatlanértékesítésből, de az évek óta ingatlaneladással egyensúlyban tartott költségvetés nem teljesült, mert nem volt fizetőképes kereslet az eladásra szánt ingatlanok iránt. Turai István polgármesterrel ennek következményeiről, a költségvetésnek a tényleges adatokhoz való „hozzáigazításáról”, a tervezettől eltérő helyi iparűzésiadó-bevétel okairól, nem utolsósorban pedig az általános iskolai oktatás állami támogatásának drámai visszaeséséről beszélgettünk.

– Az önkormányzatoknál az a gyakorlat, hogy az év zárása után még egyszer módosítják az előző évi költségvetést. Mi ennek az oka, és mire lehet számítani ennek a módosításnak a nyomán?
– Valóban ez a gyakorlat, az év utáni módosítás tulajdonképpen a költségvetés „hozzáigazítását” jelenti egyes tényadatokhoz. Így például véglegesen az év végén derül ki, hogy mekkora volt az önkormányzat helyi adóbevétele. Az év végéig volt esélyünk az Égett-völgyben lévő egyes önkormányzati területrészek értékesítésére, az eladás nem jött létre, így a bevétel sem szerepelhet a költségvetésben. Összességében a zárszámadás fog végleges képet adni az elmúlt évről. Azt azonban már most látjuk, hogy két jelentős bevételi forrásunk nem a tervek szerint alakult. A már említett helyi adók közül az iparűzési adó a meghatározó, ugyanis összes adóbevételünk mintegy 80 százalékát adja. Itt 200 millió forinttal kevesebb érkezett be annál, mint amennyit terveztünk. A már említett Égett-völgyi telekértékesítés esetében több mint 600 millió forint a bevételi hiány.
– Mi okozhatta az iparűzési adó elmaradását?
– Az eddigi gyakorlat azt mutatta, hogy minden évben túlteljesült önkormányzatunk helyi iparűzésiadó-bevétele. 16 évre visszamenőleg – amióta bevezették – nem volt olyan esztendő, hogy a költségvetésben túlterveztük volna ezt a forrást. Az év utolsó napjáig nem lehet pontosan tudni, hogy miként zárható le a kassza, ugyanis az utolsó adóelőleg-részlet – közismertebb nevén a „feltöltés” – befizetési határideje december 20. A szeptemberi befizetéskor még nem volt érzékelhető a pénzügyi válság, most látjuk igazán, hogy milyen hatása volt a törökbálinti vállalkozások gazdasági helyzetére. Voltak híreink cégbezárásokról, valójában azonban nem lehetett kiszámítani, előre jelezni ezek hatását. Alapvetően tehát a gazdasági válságba forduló pénzügyi válság helyi gazdasági szereplőkre gyakorolt hatása okozta az adóbevétel-kiesést.
– Milyen következménye lesz mindennek az előttünk álló év önkormányzati költségvetésére?
– A tavaly elfogadott gazdasági program újabb felülvizsgálatára van szükség. Ezt a költségvetés-tervezés kapcsán el kell végeznünk, hiszen feladataink és kötelezettségeink jelentős hányada fejlesztés, beruházás. Nem szeretnék sok mindenről lemondani, de reálisan látnunk kell, hogy ha nem lesz elegendő helyi adóbevétel – és ami ezzel együtt jár: a hitelfelvételünknek is korlátai lesznek –, akkor nem lesz elegendő pénz minden fejlesztési feladat megvalósítására.
Ugyanakkor minden eddiginél szigorúbb takarékosságra is int minket a kialakult helyzet. Jelentősen csökkentette a kormány az önkormányzatok állami támogatását, például – ha más nem is – de a 13. havi bér megvonása azt hiszem, mindenki előtt ismert. De természetesen más tételekben is jelentősek az elvonások, megszorítások.
– De azért vannak olyan beruházások, amelyekről nem fog lemondani az önkormányzat?
– Természetesen igen, hiszen ezek egy része már meg is indult. Így közbeszerzési eljárás folyik az új hatcsoportos óvoda felépítésére. A 16 tantermes, 8 szaktantermes iskola és sportcentrum külső, vállalkozói forrásból épül majd meg, a partner kiválasztására is rövidesen indul a közbeszerzés. Nem mondunk le a városközpont újjáépítéséről, az új városháza megépítéséről, hiszen – az előzetes hírek szerint – városunk sikeresen pályázott uniós támogatásra. Folytatni fogjuk az intézmények – óvodák, iskolák – felújítását, bővítését is.
A fejlesztésekhez szükséges forrásokat az önkormányzat tavaly decemberi döntése is bővíti, amely mintegy hétmillió euró összegben célozza meg kedvezményes kamatozású fejlesztési hitel felvételét.
– Milyen hatása lesz a város működésére, működtetésére a csökkenő adóbevételnek?
– Nagyon bízom benne, hogy összes­ségében nem fog csökkeni Törökbálint helyi adóbevétele. A Pannon-székház elkészültével és a cég ideköltözésével jelentősen emelkedni fog az adóbevételünk. Egész pontosan: jelentősebb hatása lesz a bevételek növekedésének, mint a recesszió okozta csökkenésnek. Nem számítok arra, hogy a helyi vállalatok, vállalkozások forgalma növekedne, nyilván csökkenni fog, de belép néhány jelentősebb forgalmú gazdálkodó, akik nemcsak kiegyenlíteni fogják a bevételkiesést, hanem a tavalyinál érzékelhetően magasabbra emelik az adóbevételt. Csökkenni fog a telekadóból származó bevétel, egyrészt azért, mert beépülnek egyes, korábban adózó területek, de az önkormányzat is adott újabb mentességeket az adófizetés alól.
– Már említette, hogy csökken az állami támogatás. Akkor miből fognak működni a törökbálinti szolgáltatások?
– Természetesen az önkormányzat saját bevételeiből. Ez eddig sem volt másként, intézménytől függően három és hat forint közötti összeget kellett minden egyes állami forint mellé tenni önkormányzatunk saját bevételeiből (jellemzően az adókból). Most rosszabb lesz a helyzet, több saját forrást fog lekötni a szinten tartó, fejlődésre csak takarékosan gondoló működtetés.
Jellemző példa a helyzetre az általános iskolai oktatás állami támogatása. Bárki előveheti az ország költségvetési törvényeit – mondjuk 2003-tól az idén érvényesig – és ellenőrizheti az adatokat. Világosan látszik a tények alapján, hogy miként vonul ki fokozatosan a kormány az alapszintű oktatás állami finanszírozásából.
2003-ban egy általános iskolás taníttatására az állam évi 191 ezer forintot szánt. 2004-re és 2005-re ez az érték – kissé ugyan elmaradva az éves inflációtól – pár ezer forinttal emelkedett, 2005-ben elérte az évi 208 ezer forintot. Aztán mintha megállt volna az idő: 2006-ban és 2007-ben változatlan maradt az éves finanszírozás úgynevezett normatív összege. Jött a 2008-as esztendő, és a kormány új számítási rendszert talált ki a támogatásra. Bevezettek néhány új „mutatót”, amelyek alapján most másként „számítódik” a közoktatási támogatás. Lett nekünk „teljesítménymutatónk”, „tanítási együtthatónk” és „intézménytípus-együtthatónk”. (Ezek mind a költségvetési törvény fogalmai!) Egy jó arasznyi képlettel kell kiszámítani a pedagógusok elismert tanórakeretéből – amit persze az intézménytípus-együtthatóval korrigálnunk kell – meg az osztálylétszámból, és aztán még a két tizedesre kerekített tanítási együtthatót is számításba kell vennünk. És ha ezt hipp-hopp mind elvégeztük, akkor már láttuk is, hogy a 2008-as állami támogatásból általános iskolai gyermekeink részére már csak 188 ezer forint jutott. Ez nemcsak a 2007-es 208 ezer forintnál kevesebb 20 ezerrel – mintegy 10 százalékkal –, hanem még a 2003. évinél is.
Itt a kezemben a 2009-es költségvetési törvény meg az állami támogatások városunkra kiosztott értékeinek táblázata. És láss csodát: megint csökkent az egy tanulóra eső állami normatíva, idén már csak 179 ezer forint lesz gyermekenként.
Ekkor vettem elő a KSH hivatalos fogyasztói árindexének elmúlt évekbeli alakulásáról szóló közleményt, hogy kiszámoljam: a 2003-as év 191 ezer forintja vajon idén mennyit kellene érjen. A számítás azt mutatja, hogy 281 ezer forint lenne a reális érték. Akkor most vessük csak egybe, hogy mi is történt! Törökbálint Városnak
– 2009-ben 12 ezer forinttal kevesebb támogatást ad a kormány minden iskolás gyermek után, mint hat évvel ezelőtt, 2003-ban,
– 2009-ben 102 ezer forinttal kevesebb támogatást ad a kormány e férőhelyek után, mint ami a 2003-as támogatás inflációval növelt reálértéke lenne,
– 2009-ben 16 százalékkal kisebb összeggel támogatja a kormány az általános iskolás gyermekeinket, mit két esztendővel ezelőtt, 2007-ben.
Hat esztendő alatt az iskolás gyerekek oktatásának fontosságát a kormány – valós értéken számítva – nem kevesebb, mint 36 százalékkal értékelte le!
– És akkor most csökkenni fog a pedagógusok fizetése?
– Semmiképpen sem. Olyan helyzet nem állhat elő, de azt azért világosan látni kell, hogy alapvetően más a helyzet, mint az elmúlt 18 évben bármikor. Tetézi a bajt, hogy a közalkalmazotti munkakörben foglalkoztatott dolgozók intézményei között is mutatkoznak bérfeszültségek. Január első hetében már összehívtam az intézmények vezetőit, hogy kikérjem a véleményüket a megoldásról. 1990-től van beleszólásom – korábban képviselőként, a Pénzügyi Bizottság elnökeként, 1998 óta polgármesterként – Törökbálint intézményeinek működésébe. Soha olyan nem történt, mint most: kénytelen voltam a szorító gazdasági helyzet és a már említett belső feszültségek miatt körlevélben javaslatot tenni intézményeinknek egy lehetséges megoldásra. A javaslathoz finoman szólva nem nyertem meg az intézmények támogatását, így újabb megoldást kell keresni. Egy biztos: a Törökbálint közszférájában dolgozók meg kell értsék, hogy a gazdasági válság hatását, a kormány megszorításait már nem tudja az önkormányzat oly mértékben elfedni előlük, miként azt korábban tette. Sajnos nincs már lehetőség a bérek emelésére, még olyan mértékben sem, hogy legalább annak reálértékét megőrizné.

P.I.


Lapozzon bele
november–decemberi számunkba!