Kerthelység

2009. jan 30.

A legaktívabb civil szervezet

Írta: admin Kategória: INTERJÚ

„Aktív, mozgalmas életet élünk”

2008-ban a Munkácsy Mihály Nyugdíjas Klub nyerte el a legaktívabb civil szervezetnek járó elismerést a Civilek Napján. A klub vezetőségével többek között erről, illetve mindennapjaikról és ünnepeikről beszélgettünk.

– 2008-ban a Munkácsy Mihály Nyugdíjas Klub kapta az év legaktívabb civil szervezete díjat Törökbálinton. Első alkalommal?
– Páczi Sándorné: Nem, ezt az elismerést másodszorra nyertük el. 2005-ben pedig mi kaptuk a Törökbálintért emlékplakettet.
– Mi a titkuk?
– P. S.: Valószínűleg népszerűek vagyunk.
– Varga Sándorné: Részt veszünk mindenben, és részt vállalunk a feladatokban.
– Békefi Jánosné: Szinte minden helyi kulturális eseményen ott vagyunk, ezenkívül mi is rengeteg programot szervezünk. Sokfelé járunk fellépni, nagyon aktív, mozgalmas életet élünk. Idén is sokan jelentkeztek a tagjaink közé.
– P. S.: Készek vagyunk tenni egymásért és a közösségért. Folyamatosan tartjuk a kapcsolatot a helyi civil szervezetekkel és a társklubokkal.
– Mikor alakult a klub?
– 1980-ban alakult, tehát jövőre ünnepeljük a harmincéves jubileumunkat. A társklubokat fogjuk meghívni, kiállítást tervezünk, nagyon készülünk rá.
– Hogyan néz ki a klub egy éve?
– B. J.: Havonta egyszer teadélutánt tartunk a művelődési házban. A háztól nagyon sok segítséget kapunk, amit e helyütt is szeretnék megköszönni. Vannak rendszeres programok, amelyeken részt veszünk: ilyen a Béke Világnapi Találkozó, a Nemzetközi Nyugdíjas Találkozó, a Strandparti, az évfordulós ünnepségek, a Ki mit tud?, a kistérségi főzőverseny és a büki aratófesztivál. De Törökbálinton is gyakran képviseljük magunkat a helyi programokon: Rendőrnap, Bálinti búcsú, továbbá a koszorúzásokon is rendszeresen jelen vagyunk. Az idén először szerveztünk szüreti lovas felvonulást,  aminek igen pozitív volt a visszhangja. Szintén idén rendeztük meg Szupernagyi-kiállításunkat, ami szintén nagyon jól sikerült, a polgármester úrnak köszönhetően.
– Pintér Józsefné: Ezenkívül sokat teszünk a szép környezetünkért is. Részt vettünk a helyi parlagfűirtási akcióban és a Német Közösségi Ház melletti virágos kertet is mi ápoljuk, gondozzuk.
– Sokfelé hívják önöket?
– B. J.: Igen. Folyamatosan kapjuk a meghívásokat, és ezeknek maximálisan eleget is teszünk.
– Gondolom, a klubon belül működő ének- és tánccsoporttal…
– B. J.: Igen. A csoport tavaly ünnepelte ötéves jubileumát. Ebben az évben a Hagyományőrző Tánccsoport jubileumán is mi voltunk a vendégek.
– Hogyan tervezik a következő évet?
– P. S.: Klubunk célkitűzései alapvetően nem változtak, ugyanakkor idén megjelentek olyan feladatok, amelyek bár nem új keletűek, de az elmúlt években mégis kihívást jelentettek. Tavaly három alapító tagunktól kellett elbúcsúznunk, de egyre több 60–65 év körüli nyugdíjas jelentkezik tagnak. Őket be kell vezetni a klubéletbe. Tavaly Idősügyi Tanács létrehozását javasoltam a polgármesternek, elképzelhető, hogy ez már ebben az évben megvalósul. Kiemelt feladatunk a generációkkal és a civil szervezetekkel való együttműködés erősítése. Sok esetben tapasztaljuk a különböző generációs korosztályok egymástól való eltávolodását, ami a rohanó életvitellel magyarázható. Azt szeretném, ha az idősekről alkotott kép pozitív irányban változna.
– Időskorban nagyon fontos az egészség. Önök rendszeresen szerveznek szűrővizsgálatokat a tagjaik számára.
– Bakos Lászlóné: A szűrővizsgálatokat nemcsak tagjaink, hanem mindenki számára szervezzük. Folyamatosan tartunk előadásokat, olyan jellegűeket, amelyek minket érdekelnek. A dolgoknak elsősorban a gyakorlati oldalát nézzük, és nem az elméletit. Gyakran hívunk előadókat is. Ezenkívül folyamatosan látogatom a betegeinket és a kórházban fekvő társainkat. Az Idősek Világnapján a városunkban élő szépkorú embereket virággal és bonbonnal köszöntöttük.
– Hány tagja van a Munkácsy Mihály Nyugdíjas Klubnak?
– V. S.: 2008-ban 134 tagunk volt, hárman eltávoztak közülünk. Két éve vezettük be az örökös tagságot, ami azt jelenti, hogy a 80 év feletti tagjainknak nem kell tagsági díjat fizetniük és a rendezvényeinken is a vendégeink. Jelenleg 13 örökös tagunk van. Amúgy a klubunk a tagdíjakból, illetve a rendezvények bevételéből tartja fenn magát, ehhez jönnek még a pályázatokra kapott pénzek, amelyeket az előző években is a képviselő-testület biztosított.
– Egy-egy rendezvényükön úgy látom, mint ha a férfiak kevesebben lennének.
– V. S.: Ez így van, a hölgyek többségben vannak, talán azért, mert a férfiak kevésbé vállalják fel, hogy közösséghez tartozzanak, és lusták arra, hogy eljöjjenek egy-egy megbeszélésre. Az ének- és tánccsoportunkban is hasonló a helyzet, ott tavaly két „fiúnk” volt, de azóta négy főre emelkedett a létszám, aminek  Pátkay László tanár úr nagyon örült, egyikőjük nemrég költözött Törökbálintra, ő még harmonikázni is tud.
– Nagyon sok nyugdíjast látni, aki begubózik, önök viszont vidámak. Jó önökre nézni.
– V. S.: Még ha másnap nem is tudunk felkelni, akkor is a végéig ropjuk a táncot. Ezért is van, hogy nagyon sok helyre hívnak minket. Zsámbékon például késtünk egy órát, de addig nem kezdték el a programot, amíg nem érkeztünk meg. El szeretném mondani, hogy mindaz, amit a nyugdíjas klub elért, Erzsikének köszönhető (Páczi Sándorné – szerk.), az ő lelkesedésének és hozzáállásának.
– P. S.: De egyedül semmit sem érnék  egy jó vezetőség és olyan tagok nélkül, akik kérés nélkül teszik a dolgukat.
– Ha esetleg valaki kedvet kap a nyugdíjas klubhoz, hol veheti fel önökkel a kapcsolatot?
– Minden hónap első vasárnapján négy órától teadélután szervezünk a művelődési házban. Ott meg lehet minket találni.

N.G.


Lapozzon bele
november–decemberi számunkba!